1999-ben még hetedikes koromban Újvidéken, a szülővárosomban éltem amikor a település 3 Duna-hídját lerombolták. Különleges vonzalmamat ezekhez az építményekhez  innen eredeztetem, és ha nem fedezem fel magamnak a hangszer készítői szakmát, akkor hídépítész lettem volna. Ezért is érzem fontosnak, hogy - immáron 13 éve budapestiként - véleményt írjak a múlt hét pénteken bemutatott új budapesti híd terveiről.

Kezdeném a legfontosabbal: ez a híd olyan mint amikor a vőlegényre ráadunk egy nagyon szép menyasszonyi ruhát: szép, alkalomhoz illő, de rossz helyre került, máshol (máson) lenne funkcionális. Az UNStudio és a Buro Happold Engineering tervezőiroda által jegyzett terv egyébként világszínvonalú, nem egy egyszerű vasbeton konstrukció, egy olyan látványosság, amely akár egy modern Budapest része is lehet, fellendítheti Budapest déli részének fejlődését, hiszen kapcsolatot teremt a pesti oldal, Csepel és Dél-Buda között. Az a jó a látványterveken, hogy a beton sosem szürke, a fák meg rögtön 15 méter magasra nőnek, úgyhogy várjuk ki a végét, láttunk már teljesen átalakuló betonkolosszusokat például a Duna Aréna kapcsán. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt a tényt sem, hogy ezen híd felépítésének terve az olimpiai pályázattal együtt lett felmelegítve. Az olimpiai pályázatot a kormány - egy sikeres ellenzéki aláírásgyűjtés után - visszavonta, de úgy döntött, hogy az infrastrukturális beruházásokat akkor is megvalósítja. Hogy miért, azt csak sejteni tudjuk.

Budapest hosszútávú fejlesztési tervében a déli Duna-szakaszon két híd megépítése szerepel: az egyik a most bemutatott Galvani-híd néven futó, a másik egy tőle délebbre elhelyezkedő, Albertfalvai-híd névre keresztelt átkelő. Míg az első újbuda nem legsűrűbben lakott részéről indul, átszelve a csepeli szennyvíztisztító melleti területet és földművelési telkeket, a pesti oldalon a ferencvárosi Illatos út-környéki iparterületen végződik, a másik összeköthetné Albertfalvát és Budafokot Csepel lakott területeinek északi részével, valamint a pesti oldalon csatlakozást jelenthetne Pesterzsébet központjával. Tehát ez utóbbi nem csak elvezetné a forgalmat, de valódi lakott övezeteket kötne össze.

térkép forrása: csepeliek.blog.hu

A másik fontos szempont a még megmaradt zöld területek védelme. A Galvani-híd pesti bekötésénél maguk a mérnökök is sokszor megvonják vállukat, maguk sem tudják hogyan vezessék tovább az utat. A projekt felmelegítésénél az első terv a Határ út menti kiserdő kivágását eredményezte volna, ez ellen meglepő módon a faírtásairól híres VIII. kerület polgármestere is tiltakozott, így a projekt ezen részét egyelőre elvetették. Ami még az Albertfalvi-híd mellett szól, hogy bár ennek sincsen igazán kiforrott bekötési terve és a helyi lakosok még mindig nem tudnak dűlőre jutni a forgalom elvezetésének legoptimálisabb megoldásában, legalább az M5-ös bevezető szakaszáig, ugyanakkor ha már csak a Soroksári útig érne, nagy könnyebbséget jelentene a város déli részének és még valódi lakott övezeteket is összekötne. Arról már nem is beszélve, hogy Budapest körútjainak szerkezete folyamatosan torzult, hiszen a Rákóczi-híd budai torkolata a nagykörút eredeti vonalvezetésében ér véget és a Galvani-híd az, amely a Hungária-gyűrű természetes folytatása lenne. Most érik be az elmúlt 100 év elhibázott döntéseinek a gyümölcse, és ahelyett hogy orvosolnánk azt, amit még lehet, megint nem Budapest és lakói, hanem valamilyen ismeretlen érdekek alapján szórunk ki milliárdokat legelőket és rozsdaövezeteket összekötő hídra.

A Galvani-híd kapcsán nem is vártunk volna akkora nagy örömkitörést, mint amilyen anno a Lánchíd építésének kezdeténél lehetett, de sehol nem látni felhőtlen boldogságot, hiszen mindenki valahol legbelül érzi, hogy itt egy rossz választásról van szó: a menyasszonyi ruha - bár gyönyörű lesz - nem fog jól mutatni a Galvani-vőlegényen.