Bár bírósági ítéletek egész sora tanúsítja, hogy a Ripost című kormányzati bulvármagazin ritkábban mond igazat, mint például a Hihetetlen c. sajtóorgánum, vagy az UFO Világ, most mégis olyan riportot tett közzé, amit a mellé csatolt fotósorozat hitelesít.

Történt pedig, hogy tegnapelőtt délután egyszer csak maga Orbán Viktor miniszterelnök jelent meg a szolnoki Szigligeti Színházban. A meglepetést fokozta, hogy Balázs Péter igazgató vezényletével éppen főpróbára készült a társulat. Tehát miközben óriási felfordulás volt eleve a színházban, toppant be a miniszterelnök, ráadásul teljesen spontán. Szinte felfoghatatlan, hogy ebben a nagy katyvaszban miként sikerült fotóst keríteni, aki profi képsorozattal örökítette meg a váratlan eseményt.

A történteket magával ragadó meghatottsággal, maga Balázs Péter színigazgató mesélte el a Ripostnak. Róla azt kell tudni, hogy annyira nagy rajongója Orbán Viktornak és a Fidesz politikájának, hogy ennek minden létező fórumon jelét adja. Ha kell biodíszletként felül bármelyik színpadra, ahol Fidesz esemény van, vagy éppen propaganda szagú kampányfilmet forgat, arra szólítván fel a választókat, hogy voksukat a Fideszre adják. Mértékadó kormányzati elemzők szerint semmilyen összefüggés nincs e lelkesedés, és a között, hogy színigazgató széke márványba van vésve, mint az Alaptörvény (jobban), és, hogy épp most kapott a szolnoki színház 4 milliárd forintot némi felújításra.

Fotó: Ripost.hu

Ritka nagy öröm egy ilyen miniszterelnöki látogatás, a Ripost riportjában mégis meg tudott maradni objektívnak, nem engedett a pátosz csalfa csábításának.

Nagy meglepetésemre már ott volt a téren. Építkeznek, felújítanak a Tisza-parti parkban és már ott beszélgetett a munkásokkal, csak úgy a kerítésen keresztül. Amikor a színházhoz ért még a portásnak is bemutatkozott. Benyújtotta a kezét az üvegablakon és mondta, jó napot kívánok, Orbán Viktor vagyok

– írta a Ripost.

Ekkora államférfi és mégis milyen emberi, ugye? Ilyen pillanatokban természetesen nincs helye teret adni a huhogóknak, az állandó elégedetlenkedőknek, inkább hatódjunk bele Balázs Péter következő szavaiba:

Nehéz visszaadni mennyire meglepődtek a főpróbára váró színészek, akik csak énrám vártak. Néztek nagy szemekkel, de aztán kitört az ováció. és persze fényképezkedhetett mindenki, aki csak akart.

A jelenés, vagy helyesebben jelenlét háromnegyed óráig tartott csupán. Miniszterelnök úrnak óriási terhek nyomják a vállát, nézni is tereh feladatainak sorát.

Ennyi, nem több, nem kevesebb. Egy biztos, hogy ez a gesztus, ez a nem hivatalos, spontán látogatás többet ért nekünk minden ceremóniánál…”

Mi pedig csak irigykedhetünk, ilyen élményeket, milyen életre szóló találkozásokat adhat egy hétköznapinak induló kósza délután. Tán lesz a közeljövőben hasonló élményben része a történteket lejegyző Ripost szerkesztőségének, esetleg éppen egy Nívó-díj apropóján?

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!