Rabszolgatörvény. Valószínűleg nem is olyan erős kifejezés ez, ha arra gondolunk az évi 250 túlóra helyett a jövőben 400 lenne a plusz órák száma, amit elvárhat alkalmazottaitól a munkáltató. A kifejezés pedig még inkább stimmel, ha az ellentételezésre gondolunk, a túlórák után járó pénzt ugyanis nem kellene egy éven belül kifizetni a munkavállalónak, elég lenne három éven belül is. Kétségtelen, hogy munkaerőhiány idején így is lehet harcolni annak csökkentéséért. Így bizony, izomból, felülről, nem törődve senkivel.
Mert fukszos-mackónadrágos Bayer Zsolt legyen az ember, ha bárkit meg akar győzni arról, hogy ez a magyar emberek érdekeit szolgálja. Bocsánat pontosítok, vannak olyan magyar emberek, akik ezzel jól járnak, de ők nem a hétköznapi emberek, az árnyékban élő közalkalmazottak, a kifacsart gyári melósok. Ez a törvény kifejezetten a multiknak kedvez. És ettől még gyomorforgatóbb a nemzeti érzelmekre, a hazaszeretetre játszó retorika, hiszen összességében senki véleményére nem kíváncsi a hatalom.
Persze lehet azon vitatkozni, hogy nem kíváncsi vagy már képtelen is volna meghallgatni a tábornok a véleményétől eltérő gondolatokat, de ez talán másodlagos. Ha a csúcsminisztériumot emberi erőforrás minisztériumának nevezik, talán nem kell meglepődnünk, ha valóban erőforrásként bánnak velünk. Kivágható fák, elégethető szén vagyunk. Ennyi. Nem személyek, nem életek, nem családok, csak eszközök. Mi pedig elfogadjuk a szerepünket.
Az arrogancia egyik közeli csúcsa az volt, amikor a rabszolgatörvény kapcsán folytatott, vitának aligha nevezhető parlamenti esemény kapcsán az ülést vezető fideszes Lezsák Sándor elnémította a neki nem tetsző ellenzéki felszólalásokat. Igen, nemes egyszerűséggel levette a hangerőt, mert megtehette. Mert bántotta a fülét az ellenkező vélemény.
Nem véletlen, hogy mára tüntetést szervezet számos intézmény és szakszervezet. A rabszolgatörvény elutasítása ugyanis a munkavállalók körébe veri a 83 százalékot. (Kövér László ugyan nem olvasta a törvénytervezetet, azonban bízik annyira derék harcostársában, Kósa Lajosban, hogy elhiggye neki, a jogszabály jó. Ez pedig nem erőltetett humor, maga a házelnök fejtette ki.) Szóval ma rengeteg ember nyilváníthatna vélemény a Kossuth téren, de végül mégsem nyilváníthat, ha az a hatalom akaratának megfelelően történnek a dolgok. Ugyanis hiába jelentették be a tüntetést, azt követően két nappal a rendőrség lezárta a területet, mondván nemzetközileg védett személy érkezik, akinek biztonságát a hatóságoknak kötelessége szavatolni. Kövér László váratlan vendége (a lengyel parlament alsóházi elnöke, Marek Kuchcinski) tehát kiváló ürügy a hangerő újabb lecsavarására.
Mindez persze csak addig működik, míg a hatalom ilyen ügyesen hiteti el, hogy ő az erősebb kutya. Az ellenzéket szemlélve persze jogosan húzhatja ki magát és mutogathatja az izmait, de komoly bajba kerülhet, ha a kivágandó fa és az elégetésre szánt szén egyszer úgy dönt, hogy talán nem az a legjobb, ha mások és így döntenek a sorsuk felől.
"A hatalom a társadalom széles rétegei ellen indított támadást: évi ötven nap túlmunkára köteleznék a munkavállalókat, a jelenleginél is kiszolgáltatottabbá helyzetbe kényszerítenék a közszolgákat, s veszélybe kerülhet a tudományos kutatás szabadsága és a tanszabadság"
- fogalmazta meg a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ), de még hosszan lehetne sorolni, kikbe és hogyan próbált és próbál belerúgni a maga látszólagos erejétől megrészegült kormányzat.
Leépülő oktatás, bezáró kórházi osztályok, a média totális kisajátítása, a források gátlástalan átcsoportosítása vagy kijátszása haveroknak, rokonoknak vagy épp strómanoknak, hatóságilag vegzált hajléktalanok, nem az út mentén, de az útmenti árokba rugdosott emberek óriási tömegei.
Persze mindenki választhat, hogy külföldre megy, meghunyászkodik vagy egyszerűen csak belerokkan vagy belehal.
Csepregi János
