Az értelmiségi nyavajgás és a kormánypárti féltés egymásra talált a napokban. A téma a sztrájk és a multik Magyarországon. Ez annyira kellett, mint egy falat kenyér.
Az Audinál január 24-e óta áll a munka és a bál is. Pár fordulón túl vannak a felek, közeledés egyelőre nem nagyon látszik, hírek azonban jönnek Németországból arról, hogy elkezdett akadozni a német gazdasági óriás motorja: leállás, szünet és ezeknek várható hatványai. Az Audi itthon vörös reklámokban riogat bérelmaradással, Parragh László delirál, Bauer Tamás pedig hitet tesz a multik mellett, féltve a jövőbeli magyarországi beruházásokat.
Most maradjunk Bauernél.
Több dimenzióban is legalábbis vicces, amit ír, de az elvakult, piacpárti, tőrőlmetszett neoliberális gazdaság-féltő álláspontra pár szóval azért kell reagálni. Az egyik nagyon érdekes meglátása Bauernek, hogy a nemzetközi piacgazdaságról tesz kinyilatkoztatást. Mégpedig úgy, hogy az megkérdőjelezhetetlen, legalábbis működési mechanizmusát tekintve. Pl. ha itt, Magyarországon többet kellene költeni fizetésre akkor nem fog ide jönni senki.
Na, ha most a piacgazdaság vaslogikáját követjük, akkor annak ugyanolyan elválaszthatatlan része a sztrájk is. Érdekes módon Németországban, Franciaországban (ott ráadásul már a sztrájkolók önálló listát állítanának az uniós választásokra ugyebár) a legtermészetesebb módon rúgják rá szegény kapitalista cégvezetőkre a hálószobaajtót és kezdenek bele mindenféle megmozdulásba, sztrájkba. Az mondjuk nem Bauer hibája, hogy ma Magyarországon elszoktunk a valamirevaló sztrájkoktól (a köldöknézegető MÁV mozdonyvezetőket most hagyjuk), az az ország egyik jellemzője. Tény, de nem kellene csak úgy csípőből lesajnálni az audisok sztrájkját. Na de miért fontosabb ez a sztrájk, mint ahogy elsőre látszik?
Azon túl, amit előbb említettem, hogy egy jó ideje hasonló keménységgel ellenálló, apró szilánk beleáll egy ügybe… nos, nem volt az országban és ez egy példa lehet. Ami sokkal fontosabb, hogy ez a történet ott támadja meg az orbáni rendszert, ahol kevesen, de magas helyeken látják, így aztán a legfontosabb. Mégpedig Németországban!
Orbán nem azért nagyszájú az Unióban, mert hatalmas államférfi lenne, hanem azért mert jó érzékkel rájött arra, hogy a német nagyipari óriásokon keresztül sakkban tudja tartani a német kormányt. Hogyan? Itthon az Audinak, Mercédesznek, BMW-nek stb. (Németországban a mi rabszolgatörvényünket egyenesen BMW-törvénynek hívják, vajon miért?), rengeteg német cégnek irdatlan kedvezménycunamival kedveskedik, akik persze kilapátolják a nyereséget, amit a német költségvetésbe hordanak, haza. Na, erre a bevételre szüksége is van ám a nettó uniós befizető német államnak, nem is nagyon tesz keresztbe a nagyipari vállalatoknak, így aztán akik arra várnak, hogy az Európai Néppárt majd jól kivágja a Fideszt a pártcsaládból, na ők várhatnak egy ideig… Szóval a lényeg, hogy Orbán a német gazdasági szereplők kegyeit keresve tudja politikáját megjelentetni, engedélyeztetni Európában. A hazai gazdasági előnyök kiárusításával kecsegteti a befektetőket, akik aztán otthon sírnak-rínak, ha megfeddni tervezné valaki Orbán tevékenységét. Ha valaki profitot von el a cégtől, az adót pedig a német államtól az már más kategória. Így aztán ha valaki ezt a staus quo-t támadja, az teszi az igazi szívességet az orbáni rendszer lebontása ügyében. Itthon és külföldön egyaránt.
Ennek támogatását Parraghtól elvárni képtelenség. De esetleg mástól?
CsÁ
