Vajon a Fidesz pénzeli Fodor Gábort és Bokros Lajost? Soros György melletti kiállásuk felveti ezt a kérdést. Ha a dékások lennénk, már süvöltenénk is a megfejtést, hogy igen persze (közben persze mi is pont ugyanígy kiállnánk Soros mellett és az ellentmondás egyáltalán nem zavarna minket). Nekünk azonban meggyőződésünk, hogy ezek saját jogon ennyire hülyék.

3,4 milliárd forintba kerül a vizes világbajnokság megnyitóünnepsége. Ez tán kicsit drága egy olyan két órás programra, melynek valódi értelme nehezen értelmezhető. Tudjátok arról a giccsbe hajló ún. „kultúreseményről” van szó, melyet minden nagy világjáték elején tartanak kötelezően, és amibe igyekeznek belesűríteni minimum két évnyi Eurovíziós dalfesztivál életérzést.

3,4 milliárd forint nem kevés pénz, igaz nem is sok; ha a Magyarországon jegyzett 3,5 millió a szegénységi küszöb alatt élő ember között elosztanánk, akkor például 971 forintot tudnánk adni mindegyikőjüknek. 971 forintból egy szegényebb négytagú család akár kétszer is főz ebédet. De hagyjuk a populizmus csábító léhaságát és vessünk pillantást egy valódi és életszagúbb lehetőségre. Ebből a pénzből bármelyik fideszes országgyűlési képviselő építhetne magának egy kisebb stadiont a kert végibe.

A Red Bull Air Race-et engedélyezni sem lenne szabad, mégis állami támogatás kap, az Auróra bezáratását pedig egy olyan törvény alapján rendelték el, amely alapján bármely budapesti szórakozóhelyet be lehetne záratni.

Hazánk lakossága évente 30-40.000 fővel csökken, amiről biztosan nem Soros tehet.

Justin Trudeau, Kanada miniszterelnöke minden évben részt vesz a Pride menetén. A jogegyenlőség pártján ez Magyarországról nézve szimpatikusnak tűnik, viszont közelebbről megvizsgálva nem egyéb, mint színházpolitizálás.

Mosonmagyaróvár fokozatosan veszíti el szellős építésű, zöld környezeti jellegét a jelenlegi fideszes városvezetésnek köszönhetően. A jó gazdasági környezet miatt sokan települnek a városba, amely a lakásigényekben is megjelenik. A hatalomban lévők erre akképpen reagálnak, hogy igyekeznek minden belső szabad területet beépíteni. Ennek ékes példája a Wittmann parknál megjelenő társasházak, a Városközpontban a Flesch mögötti zöldterület, kutyafuttató teleépítése, vagy a Kiserdőnél ökológiai folyosó eltörlése mellett építendő társasházak.

Ennek köszönhetően egyre zsúfoltabb a város, korábban soha nem látott dugók alakulnak ki, a zöldterületek szépen lassan visszaszorulnak. Az általam tévesnek tartott irány által okozott problémákra pökhendien csak úgy válaszolt a polgármester egy képviselő-testületi ülésen, hogy a Városközpont arra való, hogy teljesen beépítsék. Szerintem ezt nem kell kommentálni.

Sok kritika éri a gazdaságtudományban a nehezen számszerűsíthető, kvalitatív adatokat tartalmazó, mélyinterjún alapuló, vagyis a „soft” módszertanok alapján keletkező megállapításokat. A közgazdászok jelentős része arra van szocializálva, hogy nagy mennyiségű adatot, statisztikai módszerekkel kezeljen és ezek eredményei alapján döntsön. Ezen a területen mozog nagy biztonsággal és gyanakodva nézi, ha valaki más eszköztárat használ. Abban a pillanatban azonban, ahogy felnéz a táblázatokból, már ő is más módon értékel. Egy jó elemző pontosan tudja, hogy a számviteli adatok és a gazdasági környezet alakulásán túl egy vállalat jövőbeli kilátásait alapvetően meghatározza a vezetőjének kvalitása, a munkatársak elkötelezettsége és számos olyan tényező, amit hiba lenne figyelmen kívül hagyni. Ha valaki már megtapasztalta, hogy egy kiváló vezető, jó csapattal reménytelennek tűnő helyzetet is megold, akkor azt is tudja, hogy a munkaerő nem csupán termelési tényező, statisztikai adat vagy fix költség, hanem a siker titka is lehet. Egy HR kutatás képes feltárni ezeket az összefüggéseket és a tisztán gazdasági szempontok mellé tesz egy olyan többlet információt, ami segít a pontos véleményalkotásban.

Az Institute for Economics and Peace (IEP) tizenegyedik alkalommal hozta nyilvánosságra a 163 országra kiszámított Globális Béke Indexet (GPI) bemutató tanulmányát. Ez a komplex index 23 mutatóból áll, amely három pillérbe sorolható: társadalom biztonsága (ez alatt például gyilkosságok számát értik), konfliktusok és a militarizáció szintje. A GPI koncepciójában, a „békés ország” azt jelenti, hogy az adott területen nincsenek belső és külső fegyveres, életet veszélyeztető konfliktusok. Mivel ez az értékelés a fenyegetettség hiányára épít, ezért „negatív béke” koncepciójának is hívják.  Magyarország a GPI  rangsor 15. helyén áll, a világ legbékésebb országai közé tartozik.

A tanulmányban a Pozitív Béke Indexét (PPI) is kiszámítják, amely azt mutatja meg, hogy a társadalom megfelel-e polgárai elvárásainak, képes-e erőszak nélkül megoldani a társadalmi konfliktusokat. A „pozitív béke” az, ami megteremti a szükséges feltételeket a változó körülményekhez való alkalmazkodáshoz és a társadalom zavartalan működéséhez.

 A fenntarthatóság értelmezése és a mérése is sokféle koncepció alapján történhet. Az egyik legismertebb, városokra vonatkozó indikátor az European Green City Index, amely 30 európai főváros fenntarthatósági helyzetét vizsgálja 8 szempont szerint.  Az Index alapján, a legfenntarthatóbb fővárosok: Koppenhága, Stockholm és Oslo. Budapest az összesítésben a tizenhetedik, de az energiafogyasztást, a megújulók használatát, az energiahatékonyságot valamint az energiapolitikát vizsgálva („energia” pillér) a legrosszabbak helyzetűek közé tartozik. 1 főre eső energiafelhasználás közel 100 GJ és ennek kevesebb, mint fél százaléka származik megújuló energiából. Hasonló egy főre eső energiafogyasztási adatok mellett a megújulókból származó arány Oslóban közel 65%, Koppenhágában az átlagos fogyasztás ötödével alacsonyabb, mint nálunk és ennek közel 20%-a megújulóból származik. Az egy főre eső energiafogyasztás többek közt Bécsben és Amszterdamban is 80 GJ/fő alatti, Prágában és Rigában nem éri el a 70 GJ/fő éves értéket és Varsóban 50 GJ/fő alatt marad.

A Fidesz-kormány rezsicsökkentése demagóg politikai kommunikációs találmány, mely elhiteti a választókkal, hogy ez a megoldás az ő érdekeiket szolgálja.

Valójában az történt korábban, hogy adminisztratív úton, törvényi diktátummal csökkentette az energia árakat és most szeptemberre újabb, szociális alapú árcsökkentési javaslatot dolgoznak ki. A mesterségesen lenyomott árakkal nehéz helyzetbe hozhatja a még megmaradt piaci alapon működő energiaszolgáltatókat és fennáll a veszélye annak, hogy a Fidesz gazdasági körei átveszik ezt a mérhetetlen bevétellel kecsegtető nemzetgazdasági ágazatot is. Akkor majd egy egyszerű módosítással bármilyen indoklással emelhetik az árakat, így semmi sem garantálja, hogy a rezsicsökkentés eredménye tartós lesz. 

Még nagyobb baj az, hogy a rezsicsökkentés helyett már 20 évvel ezelőtt az energiahatékonyság fejlesztésébe kellett volna hazánkban befektetni. Az árcsökkentés helyett így lehetett volna segíteni a magyar családoknak, hogy az energiafogyasztásuk káros hatásait változatlan életminőség mellett csökkentsék. A jelenleg elérhető technológiákkal akár 50-80%-ban is csökkenthető a lakóépületek energiafogyasztása és ezek a korszerűsítő beruházások ésszerű időn belül meg is térülnek. Megtérülésük után tartósan rendkívül alacsony energiaszámlákat eredményeznek, így ezt a költségcsökkentést már senki nem veheti el az emberektől. Ehelyett a rezsicsökkentés a lakosság kiszolgáltatott helyzetének tudatos fenntartása. 

A rezsicsökkentéssel mesterségesen lenyomott energia költségek miatt szerencsétlen módon romlik az energiahatékonysági beavatkozások megtérülése, azaz kevésbé éri meg a korszerűsítéseket elvégezni. Jól látható tehát, hogy nagy árat fizetünk a mai 10%-os költségcsökkentésért – elveszítjük a lehetőséget arra, hogy töredékére csökkentsük az energiaköltségeinket. És mindezt egy választási kommunikációs fegyvernek köszönhetjük.

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!