Vitacikkem előző részében Gulyás Márton által, a választási rendszer megváltoztatásáért indított mozgalmára és Gulyásnak az eddig megismerhető elképzeléseire reagáltam, röviden összefoglalva a következőket állítva: a választási rendszert meg kell változtatni, de nem azért, mert „a Fideszt csak így lehet legyőzni”.


Kép: A szociáldemokraták tömegtüntetése 1905-ben az általános és titkos választójogért

Tarlós István haragszik az egész világra. Az értetlenkedő, balhécsináló zöldeket nem szereti, érthető okokból, hiszen túl sok a fa. Az állandóan követelőző, elnyomó bicajosoktól agyvérzést kap, mert azoknak meg minden kellene, az autósokat pedig mindig és mindenki csak bántja. Azoktól, akik nem szeretnének bent égni a hármas metró valamelyik alagútjában, szintén gyomorgörcse van, mert a rémhírterjesztők ilyen hatást váltanak ki a derék emberekből. De az, hogy már a futókkal is baja van e jeles tisztségviselőnek, nem egyszerűen csak tragikomikus, valami annál sokkal, de sokkal keserűbb.

Gulyás Márton mozgalmat indított a választási rendszer megváltoztatásáért. A kérdés felvetése jó, a módszer azonban kétséges. Vitacikk, annak is az első része.

Magyarország országgyűlése 2010. május 26-án fogadta el a külhoni magyarok könnyített honosítását lehetővé tevő törvényt. Hét év telt el a kettős állampolgárság bevezetése óta, pár nappal a június 4-ei nemzeti összetartozás napja után, érdemes megvizsgálnunk, hogyan hatott a külhoni magyar közösségekre a magyar állampolgárság tömeges felvétele.

Gulyás Mártonról sok mindent el lehet mondani, de azt biztosan nem, hogy olyan személy volna, aki nem fektet minimum 200 százalékot azokba a dolgokba, melyeket szeretne elérni. Láthatóan iszonyatos energiával küzd és a pofonok elől sem tér ki, ha olyan ügyekről van szó, melyek ütköznek az elveivel. (Kétségtelen, hogy Magyarországon nagyon nem jó irányba mennek a dolgok.) Sőt, ha Budapesten egy hónapon belül háromszor ér fizikai atrocitás tüntetőket, akkor egészen biztosan, hogy abból legalább kétszer ő lesz az áldozat. Gulyás tényleg mindig ott van, ahol a dolgok történnek. Ezzel együtt vagy talán épp ezért természetesen igazi megosztó figura, akiért nagyon lehet rajongani, de akit épp annyira lehet gyűlölni is attól függően, hogy szabadságharcosnak vagy bajkeverőnek tekinti az ember. (De ez annál az elvárásnál azért mindenképp szerencsésebb, amit a kormány tanúsít, miszerint mindenkit gyűlölni kell, aki és ami nem a Fidesz-KDNP.)

Nem kérdés, hogy Gulyás fontos dolgokról beszél, ahogyan az sem, hogy kérlelhetetlenül. Vehemenciája gyakran kelti azt az érzést, hogy ez az ember vagy győzni fog, vagy belehal. Középút látszólag nem nagyon létezik. Mindez egyáltalán nem értékítélet, sokkal inkább benyomások összegzése.

Gulyás még április 15-én jelentette be, hogy választási mozgalmat hív életre azzal a céllal, hogy az év végig arányos választási rendszert alakítson/kényszerítsen ki. Ha ez októberben nem valósul meg, jöhet a polgári engedetlenség. A kurva életbe, mondhatná bárki. Meglehetősen ambiciózus tervek ezek egy kiábrándult, passzív, az egyéni felelősségvállalás létében nem igazán hívő társadalom keretin belül.

A kormány egyik különösen érdekes agymenése volt a panellakások felső emeleteinek elbontására tett javaslat. Ráadásul azt Lázár János még meg is erősítette, szóval az ember gyanakodik.

Elsőre (meg másodikra is) agyrémnek tűnő ötletben aztán megtalálható a rendszer – a fideszes rendszer. Végy egy védhető, a „megvédendő” csoport által könnyen elfogadható álláspontot, elméletet, majd annak kicsavarásával nyúlj le egy rakás pénzt. Megint.

Azzal természetesen senki nem vitázik, hogy a tizediken nyáron roppant kellemetlen, trópusi viszonyok uralkodnak és azzal sem vitatkozik senki, hogy ezek a házgyári panelek már nincsenek jó állapotban és rohamosan romlik az állapotuk. A sztoriban azonban felsejlik a bevált forgatókönyv: keressünk egy olyan, eddig nem létező „piacot” amit kikényszerítünk, mesterségesen beavatkozunk a folyamatokba és végül lehúzzuk – mi és a haverok - a sápot. Mint például a trafikok, bocsánat nemzeti dohányboltok esetében. Emlékszünk rá, hogy ott a fiatalok egészségmegóvása volt a leplező duma?

Aki Magyarországon él és nincs kitömve mint egyszeri gázszerelő közbeszerzéssel, szóval rendszerint a magán praxisok helyett az állam által biztosított egészségügyi ellátásokra szorul, annak vélhetően nem ismeretlen élmény a sok-sok óráig tartó várakozás.

A bizonytalanság, a tervezhetetlenség, az információk hiánya, a sorszámok közti látszólag véletlenszerű ugrándozás pedig többnyire feszültséghez vezet. Tegye a szívére a kezét, ön hányszor volt az agyvérzés határán? Arról már nem is beszélve, hogy a fenének sincs kedve betegen más betegek közt, zsúfolt, kopott, lerohadt várókban (kórtermekben meg pláne!) tölteni az egész napját, különösen úgy, mintha egy lelketlen gyárba javításra visszaküldött gép lenne, amiért annyira azért nem nagy kár, ha esetleg nem jön össze a nagy generál.

Talán kevesen tudják, hogy Angela Merkel eredetileg Angela Dorothea Kasner néven született. Néhány héttel születése előtt családja az NSZK-ból az NDK-ba költözött, ráadásul édesapja evangélikus lelkipásztor volt. Érdekes!

A rendszerváltás környékén az NDK ellenzéki politikai élet egyik markáns szereplője lett. A Demokratikus Ébredés pártban vállalt funkciót, majd amikor az a német országegyesítés után szintén egyesült a CDU-val, akkor Merkel is ott találta magát a húsosfazék közelében. Ifjúsági és nőügyi miniszter lett a Helmuth Kohl kormányban.

2005 novemberében felért a csúcsra, kancellárrá választották; a beszámolók szerint ekkor kezdett elszabadult hajóágyúként viselkedni.

Az éghajlatváltozással kapcsolatos vita nem új keletű.

Ma történt, hogy az Együtt nagy dirrel-durral bemutatta 106 egyéni képviselőjelöltjét, majd közvetlen ezután Szigetvári Viktor bejelentette, hogy a párt abban érdekelt, hogy mindenhol az országban csak egy baloldali jelölt legyen.

Ezt nem értem. Akkor az összes választókerületben az Együtt adja majd a 2018-as parlamenti választásokon a baloldal közös jelöltjét? Vagy ünnepélyesen, a sajtó nyilvánossága előtt csináltak hülyét az odacitált jelöltjeikből?