Még öt percig lehet hápogni az általános választójog kudarcáról. Nem foglak zavarni benne.

Az amerikai elnökválasztás eredményén még jó ideig elrágódhatunk...

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Nem fogadta el az Országgyűlés Orbán Viktor kvótákról szóló alkotmánymódosítását. A Jobbik, az MSZP és az LMP képviselői nem nyomtak gombot, három független nemmel szavazott, így nem lett meg a szükséges kétharmad. Régen volt ilyen: Orbán Viktornak nem sikerült keresztülvinni az akaratát – így számolt be az Index a Parlamentben történtekről, ami számomra komoly tévedésnek tűnik.

Azért ez a minimum. Senki se könnyebbüljön meg. Azok akik azt hiszik, hogy a liberális progresszió nyert most tévednek. Ami itt történt az az, hogy az amerikaik választhattak a szokásos és a szokatlan rossz között és az előbbit választották.

A liberális progresszió nevű teleologikus politikai projekt kapott most még négy évet. Kíváncsian várjuk ezalatt a négy év alatt tényleg hozzá tud nyúlni az elosztási kérdések megváltoztatásához. Ha Clinton betartja az igerétét legalább annyiban, hogy lesz az USA-ban gyes és gyed, már megérte. 

Ettől még szörnyű az, hogy milyen kevesen múlt, hogy a politika egy reality show lett, hogy majdnem egy értékrend, tapasztalat és fegyelem nélküli ügyeskedő üzletember lett a világ legnagyobb hatalmú embere. Szörnyű volt az egész kampány, de nem előjel nélküli.

Sokan voltak akik elkezdtek populizmusozni, akik elkezdtek az igazság utáni politikáról írni (post-truth politics) és akik elkezdték mondogatni, hogy a rasszista fehérek utolsó visszavágása volt ez a többfajú Amerikában. Természetesen voltak olyanok is, akik elkezdenek harmincas évezni és Hitlerezni, de ugye olyanok minden politikai esemény után vannak, ők ezt és ennyit tudnak.

Hát, ez szörnyű.  Szörnyű az, hogy a liberális progresszió nevű teleologikus politikai projekt vége ennyi szenvedéssel fog járni. Szörnyű az, hogy a politika egy reality show lett, hogy egy értékrend, tapasztalat és fegyelem nélküli ügyeskedő üzletember lett a világ legnagyobb hatalmú embere. Szörnyű az egész, de nem előjel nélküli.

Sokan lesznek, akik elkezdenek populizmusozni, akik elkezdenek az igazság utáni politikáról írni (post-truth politics) és akik elkezdik mondogatni, hogy a rasszista fehérek utolsó visszavágása volt ez a többfajú Amerikában. Természetesen lesznek olyanok, akik elkezdenek harmincas évezni és Hitlerezni, de ugye olyanok minden politikai esemény után vannak, ők ezt és ennyit tudnak.

Persze nagy a felelőssége a médiának és a republikánus pártnak, sok ember sorozatos és a magyar politikát megszégyenítő hibája kellett ahhoz, hogy ide jussunk. De minden ilyen fölülről a néphez leszóló magyarázat, amit előbb említettünk egy valamit fed el. Azt, hogy nem a technikával, vagy a faji kérdéssel vagy az előválasztással volt baj, hanem azzal a mit mondotok. Azért vesztett a liberális progresszió ideológiája, mert téves. Mert nincs hova progresszálni. Mert az amerikaiak többsége azt érezte, hogy ez a rendszer nem értük, nem róluk és nem nekik szól. Mert ha nem voltál egy a védett kisebbségek közül, ha nem arról szólt a politika, hogy hova pisálsz, akkor hozzád nem szólt senki.

Trumpot ugyanis a fehér férfiak választották meg. Azok, akiket elnyomóknak állítottak egy ideológiában, ahol az, hogy ki kit nyom el egy valami határoz meg alapvetően: hogy a tőke-munka viszonyában hol áll. Persze, tragikomikus, hogy ezért megválasztották a fő elnyomót. De az Obama-kormányzat és a Clinton vezette demokrata gépezet egy olyan politikát csinált, ami arról szólt, hogy a kisebbségekből hogyan tákoljanak össze egy nagy kisebbség-mixet amit politikának lehet hívni. Volt az Obama-kormánynak rendes politikája is, az egészségügyi kockázatközösség megteremtése, de ennek ellenére főleg a melegházasságon rúgóztak.

A Reflektor Hillary Clinton mellett volt. Legjelentősebb publicistánk, Weiss Eszter, már az előválasztásnál őt ajánlotta. Cilntonnak meg volt az esélye, hogy egy jó kampányt csináljon. Csinálhatott volna egy olyan kampányt, ami arról szól, hogy ő a nemzeti érdeket ismerő és képviselő héja, aki mindenkit eltöröl, aki Amerika útjába áll. A nemzet ugyanis az egyetlen emancipatorikus építmény amiben a különbözőségek föloldhatóak. Ehhez képest Clinton csinált egy harmadik Obama-kampányt, Obama nélkül. 

A modell amihez konvergálni akartunk volna meghalt. Nekünk itt a Reflektoron ez nem nagy baj, mert mi tudtuk, hogy soha nem létezett. A magyar valóság magyarázok jelentős részének viszont ez most gond lesz. Remélem megoldjátok.

Ezt az írást is olvasd el!

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Nem állítom, hogy a probléma neve Gyurcsány Ferenc. Azt állítom, hogy amit ő tesz, rombol. Nem is akárhogyan. A kérlelhetetlen rendszerellenzéki szerepében tetszelgő politikus és pártja fő kommunikációs vonala a moralizálás, ugyanakkor tettei – általuk létrehozott blogoldalak és apróbb internetes hírcsatornák – egyetlen célja, hogy a demokrata ellenzéki oldalon mozgolódó politikusokat lejárassa, közöttük viszályt szítson. Ez nem konstruktív magatartás, és morális szempontból is elbukna. Leginkább azért, mert eredménye az egész az ellenzék módszeres szétverése.

Tudom, hogy létezik a DK programja, hiszen annyiszor elmondják - bizonyosan van benne koncepció is, Gyurcsány vezetett már kormányt, a kompetenciáit nem vitatom. Megteszik mások. De ha az ember erre a formációra gondol, akkor nem más látszik belőlük, mint a folyamatos botránykeltés, az indulatok fokozása és az a szüntelenül villogó üzenet áll a középpontban: „Orbán a patás, Gyurcsányra van szükség helyette”. Nem tudok mondani egy olyan alkalmat, amikor a DK valamely politikusa mondjuk oktatásügyben leült volna a szakmával egyeztetni, és arra törekedett volna, hogy a civil mozgalmat segítve, valami olyan célért küzdjön, amely jelenlegi elérhetetlensége ellenére azt üzente volna a választónak: „ilyen lenne az Orbán utáni Magyarország.”

Az emberek nem tudnak jó döntést hozni. Nem értenek kellően ahhoz, amiről szavaznak. Nem tudták, mi az az EU, mi az az Európai Bizottság vagy Tanács. Közülük sokan (ez nem biztos azért, de ezt hallom) nem voltak előfizetői a Guardiannek, és nem ittak limonádét befőttesüvegből. Mégis valami érthetetlen tragédia folytán ezeknek az embereknek is lett szavazati joguk, és úgy döntöttek, behúzzák a vészféket a liberális progresszió és a nemzetközi együttműködés Kánaánja felé tartó vonatúton, és leszállnak.

A kémek, ügynökök akkor dolgoznak jól, ha nem hallunk róluk. A hazai titkosszolgálatokról viszont jó lenne hallani már valamit, mert amit az orosz kémek, ügynökök és diverzáns egységek itthon kavarnak, az már minimum dühítő.

Két magyarázat lehetséges, hogy Magyarország a hatvanas évek hardcore kémjátszmáit megszégyenítő módon biztosítja a műveleti területet. Az egyik, hogy direkt engedi. A másik, hogy nem tudja megakadályozni. Mindkettő magyarázat sajnálatos.

Az Európai Unió és a NATO tagjaként Magyarországnak is illene valamiféle komolyan vehető titkosszolgálati tevékenységet folytatnia, de legalább is felmutatnia, hogy létezik. Az első magyarázat szerint az, hogy az oroszok ki-be járnak Magyarországon, újságokat pénzelnek, hírportálokat üzemeltetnek, pártokat támogatnak, kopogtatnak az állami vezetők ajtaján és segítik az orosz állam érdekeinek megvalósítását direkt magyar segítséggel (vagy legalábbis biztató távolságtartással), nos rémisztő. Viszont jól illeszkedik a miniszterelnök és a kormány bel-, és külpolitikai világképébe, amiben az orosz gazdasági érdekek, befolyás érvényesítését elfogadják, mi több meg is alázkodnak előtte, hogy cserébe anyagi előnyt és politikai tőkét szerezzenek. Erre élő példák lehetnek a következők (csak a legordítóbbak közül):

• az a bizonyos harckocsis kép, amivel aztán jól bemártotta a magyar vezetést Oroszország Ukrajna ügyében
• a magyar kormány semmilyen álláspontja Ukrajna, a Krím-félsziget lerohanása után
• betárazott sztorik a Jobbik ellen
• a legutóbbi Györkös-ügyben is felfedezhető orosz szálak ellenére (ti. az orosz titkosszolgálat itthon gyakorlatozott !!!) sincs semmi lépés
• apróságnak tűnhet az 56-os forradalom becsmérlését leadó orosz tv-adás és a nagykövet be nem rendelése, de mégis fontos jel
• ott az egész Paks2 beruházás, ami már a totális energiafüggőség vagyis az újabb kori gyarmati alávetettség mintapéldája lesz
• Tasnádi László, előző rendszerben III/II állambiztonsági tiszt előléptetése

Clark Ádám tér, 16-os busz.

Két 60 fölötti hölgy beszélget:

Tetszett? Sok-sok NAP BKV-s történetet olvashatsz Csepregi János oldalán. 

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem? Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Istvánffy András írása

Nemrég írtam egy cikket arról, hogy a Feltétel Nélküli Alapjövedelem helyi bevezetése a kapitalista világgazdaság hierarchikus viszonyai között nem az egyenlőséget növelné, hanem a már létező hierarchiát betonozná be.

Az FNA mellett kampányoló PM egyik politikusától érkezett egy válaszcikk, ami sokfelé csapongott, azonban nem válaszolt az érdemi problémafelvetésre, sőt, arra olyan értelmetlen válaszokat adott, hogy közéleti vita helyett inkább hasonlít egy dadaista alkotásra.

Vessünk újra egy pillantást a két fő problémára!