Azért ez a minimum. Senki se könnyebbüljön meg. Azok akik azt hiszik, hogy a liberális progresszió nyert most tévednek. Ami itt történt az az, hogy az amerikaik választhattak a szokásos és a szokatlan rossz között és az előbbit választották.

A liberális progresszió nevű teleologikus politikai projekt kapott most még négy évet. Kíváncsian várjuk ezalatt a négy év alatt tényleg hozzá tud nyúlni az elosztási kérdések megváltoztatásához. Ha Clinton betartja az igerétét legalább annyiban, hogy lesz az USA-ban gyes és gyed, már megérte. 

Ettől még szörnyű az, hogy milyen kevesen múlt, hogy a politika egy reality show lett, hogy majdnem egy értékrend, tapasztalat és fegyelem nélküli ügyeskedő üzletember lett a világ legnagyobb hatalmú embere. Szörnyű volt az egész kampány, de nem előjel nélküli.

Sokan voltak akik elkezdtek populizmusozni, akik elkezdtek az igazság utáni politikáról írni (post-truth politics) és akik elkezdték mondogatni, hogy a rasszista fehérek utolsó visszavágása volt ez a többfajú Amerikában. Természetesen voltak olyanok is, akik elkezdenek harmincas évezni és Hitlerezni, de ugye olyanok minden politikai esemény után vannak, ők ezt és ennyit tudnak.

Persze nagy a felelősége a médiának és a republikánus pártnak, sok ember sorozatos és a magyar politikát megszégyenítő hibája kellett ahhoz, hogy egy ilyen kampányt tudott produkálni a világ vezető hatalma.

De minden ilyen fölülről a néphez leszóló magyarázat, amit előbb említettünk egy valamit fed el. Azt, hogy nem a technikával, vagy a faji kérdéssel vagy az előválasztással volt baj, hanem azzal a mit mondotok. Azért vesztett majdnem a liberális progresszió ideológiája, mert egyre kevésbé rezonál a választókkal. Mert nincs hova progresszálni. Mert az amerikaiak jelentős része azt érezte, hogy ez a rendszer nem értük, nem róluk és nem nekik szól. Mert ha nem voltál egy a védett kisebbségek közül, ha nem arról szólt a politika, hogy hova pisálsz, akkor hozzád nem szólt senki.

Trumpra ugyanis a fehér férfiak szavaztak.  Azok, akiket elnyomóknak állítottak egy ideológiában, ahol az hogy ki kit nyom el egy valami határoz meg: hogy a tőke-munka viszonyában hol áll. Persze, tragikomikus, hogy ezért majdnem megválasztották a fő elnyomót. De az Obama-kormányzat és a Clinton vezette demokrata gépezet egy olyan politikát csinált ami arról szólt, hogy a kisebbségekből hogyan tákoljanak össze egy nagy kisebbség-mixet amit politikának lehet hívni. Volt az Obama-kormánynak rendes politikája is, az egészségügyi kockázatközösség megteremtése, de ennek ellenére főleg a melegházasságon rúgóztak.

A Reflektor Hillary Clinton mellett volt. Legjelentősebb publicistánk, Weiss Eszter, már az előválasztásnál őt ajánlotta. Cilntonnak meg volt az esélye, hogy egy jó kampányt csináljon. Csinálhatott volna egy olyan kampányt, ami arról szól, hogy ő a nemzeti érdeket ismerő és képviselő héja, aki mindenkit eltöröl, aki Amerika útjába áll. A nemzet ugyanis az egyetlen emancipatorikus építmény amiben a különbözőségek föloldhatóak. Ehhez képest Clinton csinált egy harmadik Obama-kampányt, Obama nélkül. Ez majdnem a vesztét jelentette.

Győzelme egy valaminek köszönhető mégis. Emberfeletti lélekjelenlétének, kitartásának. Kötél idegeinek. Ha egy valamit megmutatott az, az hogy a nőkről szóló előítéletek tévesek. Keményebb az új elnök, mint Johnson óta bárki. Itt meg kell említeni azt, hogy most először egy nő a világ ura. Ez egy történelmi győzelem, amit a nőmozgalom harcolt ki magának. A nőmozgalom ezen is látszik, hogy a legújabbkor legsikeresebb és legfontosabb politikai mozgalma.

A lényeg azonban az, hogy a modell amihez konvergálni akartunk volna haldoklik. Nekünk itt a Reflektoron ez nem nagy baj, mert mi tudtuk, hogy soha nem létezett. A magyar valóság magyarázok jelentős részének viszont ez most gond lesz.  Remélem megoldjátok.

Ezt az írást is olvasd el!

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!