Donald Trumpra több fehér nő szavazott az amerikai elnökválasztáson, mint Hillary Clintonra. Ez az adat talán jelenthetne valamit azoknak, akik szerint az amerikaiak szexizmusa miatt veszített Clinton (vagyis hogy még egy Trumpot is inkább választanak meg, mint egy nőt).

Azok, akik szerint azért nyert Trump, mert Amerika egy szexista és rasszista ország, azok egy valamit tudnak: olyan közbeszédet kialakítani, amely annyira lenézi az átlag választókat, hogy mindig a mindenkori Trump fog nyerni.

A választás egyik döntő adata az volt, hogy Trump többséget (53%) szerzett a fehér női szavazóknál.  És ha az adatokat tovább bontjuk, az is látható, hogy csaknem kétszer annyi egyetemi diplomával nem rendelkező fehér nő szavazott Trumpra (62%), mint Hillaryra. Ez azt mutatja, hogy a feminizmusnak az a formája, amit Clinton képviselt, nem a munkásosztálybeli fehér nők feminizmusa. Ahogy egy Trumpra szavazó fehér nő mondta a Guardiannak: „azért szavaztam Trumpra, mert Amerika egyszerű gazdasági problémákkal küzd, és ezeken változtatni kell”, valamint „olyasvalakit akartam a Fehér Házban, aki dühös a terrorizmus és a radikális iszlám miatt”.

Az a minősíthetetlen stílus, ahogyan Trump beszélt a nőkről, nem érdekelte ezeket a nőket, mert ennél fontosabbnak tartották, amit Trump mondott az iszlámról, a bevándorlás okozta lefelé tartó bérversenyről (ami akár így van akár nem, ők így élték meg) és arról, hogy az Obama-évek alatt nem javult az életszínvonaluk. Ezeknek az embereknek azt előadni, hogy Clinton megválasztása majd minden kislánynak megmutatja, hogy lehetősége van amerikai elnöknek lenni, egy hazugság. Hiszen annak a kislánynak, akinek a szülei nem tudják kifizetni az egyetemi tandíjat, aki majd nem fog tudni félretenni, mert egy gyilkos lakáshitelt fog étvizeden keresztül törleszteni, neki a Clinton-kampány „első női elnök” sztorija nem jelentett semmit. Tudta, hogy Clinton annak a washingtoni elitnek a része, amelyet ő el akart most jó hangosan küldeni a bús fenébe. Ráadásul, amikor Clintont megkérdezték, hogy ő évtizedeken keresztül a politika része, azt mondta: ő nem lehet a „washingtoni belső kör része”, mert ő nő. Ezt nem vették be, ezt senki sem vette be.

Clintonnak voltak a nőkre háruló gazdasági természetű hátrányokra válaszai, olyan válaszai, amelyek jobbak voltak, mint Trump paneljei. Az, hogy az USA-ban legyen végre  szülési szabadság (most első alkalommal! a „fejlett nyugat” ugye), kulcsfontosságú lépés lenne mindenkinek, aki fontosnak tartja a nemek közötti esélyegyenlőséget. Ez benne volt Clinton programjában, csak valamiért a kampányhajrában nem beszélt róla. Arról beszélt a női szavazóknak, hogy az üvegplafont át kell törni, pedig az igazi üvegplafon a legtöbb nőnek az állásinterjún van, annál a kérdésnél, hogy tervez-e szülni. Először azt kéne áttörni.

A lényeg ugyanis az, hogy a feminizmus fő célja az, hogy a nőket hátrányosan érintő elosztási különbségeket megszüntesse. Nem az elismerés, az üvegplafon, és a szép beszéd az egésznek a lényege, hanem az, hogy a nőket, mint a reproduktív biológia miatt elnyomott osztályt, egyenlővé tegye a férfiakkal, a reproduktív biológia miatt elnyomó osztállyal. Nem az, hogy reggeltől estig mindenki azon gondolkozzon, hogy mit mondhat ki és mit nem, és hogy ide-oda identifikálódó emberek hova pisilhetnek.

A szimbolikus kérdések, például hogy a háztartási gépeket női ajándéknak tartani sztereotíp és a nemek közti egyenlőtlenségeket fenntartó dolog, vagy hogy hogyan beszélnek a nőkkel és a nőkről a köztérben (elég példát tudunk a lealacsonyító beszédmódra a magyar Országgyűlésből is), ezek ugyan nagyon kézzelfoghatóvá teszik, hogy messze még az egyenlőség, de meg kell értenünk, hogy azok számára, akik napi megélhetési gondokkal küzdenek és a biztonságukért aggódnak, azok nem érzik azt, hogy ha ezekben a kérdésekben változás történne, akkor az ő életük ettől jobb lenne. És valószínűleg igazuk van. Nem lenne jobb. Ahelyett, hogy az ő döntésüket ítélnénk el, próbálhatnánk inkább megérteni, milyen problémákra nem ad választ a még annyira progresszív és inkluzív liberális politika, és a feminizmus liberális ága.   

Akik pedig úgy érvelnek, hogy azok a nők, akik Trumpra szavaztak, nem ébredtek még a tudatukra, és nem mérték föl, mi az érdekük, azoknak annyit tudok mondani, hogy örülök, hogy ők legalább megmutatják ezeknek a nőknek, hogy ki az igazi elit. Hogy ők még nem értek el a kívánt szintre. Hogy ideológiailag még nem elég fejlettek.

Azok, akik lerasszistázzák és leszexistázzák emberek milliót, csak magukról állítanak ki bizonyítványt. Annyit mutatnak a világnak, hogy ők arra használják a politikát, hogy elkülönítsék a morálisan felsőbbrendű elitet a Mucsától, a tömegektől. Ők a probléma okozói. Miattuk van Trump, nem a fehér nők miatt.

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!