Európában nem ritka az atomenergia felhasználásról döntő országos népszavazás
Bár idehaza a Nemzeti Választási Bizottság, mint egy erősen ostromlott Fideszes végvár mindent megtesz azért, hogy ne lehessen a paksi bővítésről népszavazást tartani, Európában az utóbbi évtizedekben nem ritkán döntöttek hasonló kérdésekben országos népszavazáson. Elsőnek pont a szomszédos Ausztriában 1978-ban, amit azóta hét másik népszavazást követett szerte Európában, akár egy-egy konkrét erőmű felépítésének ügyében, akár az ország teljes energiapolitikájának kérdésében.
Ausztriában egy kész erőmű elindítása ellen döntöttek
A Duna-parti Zwentendorfban 1972-ben kezdték el építeni Ausztria első energiatermelésre szánt atomreaktorait, az erőmű 1978-ra nagyjából 1.4 milliárd euróból elkészült, ám sosem lett üzembe állítva. Bár mind a kormányzó szociáldemokraták (SPÖ), mind a legerősebb ellenzéki párt, az ÖVP támogatta az atomenergia felhasználását, az építkezés előrehaladtával egyre hangosabbak lettek annak ellenzői. Bruno Kreisky, akkori osztrák kancellár úgy értékelte, hogya vitát egy ügydöntő népszavazással lehet rövidre zárni. Az 1978-as népszavazáson azonban váratlanul az atomenergia felhasználásának ellenzői győztek, mindössze fél százalékot verve annak támogatóira (50.5% – 49.5%).
A népszavazást követően az osztrák parlament 20 évre törvényben tiltotta meg atomerőművek építését vagy működtetését Ausztriában. Ettől a ma napig sem tértek el, még a húsz éves határidő lejárta előtt, 1997-ben az osztrák parlament egyhangúan döntött arról, hogy Ausztria atomenergia mentes ország kíván maradni. Szimbolizálva a változó időkent Zwentendorfi erőműben ma atomreaktorok helyett, napelemekkel termelnek áramot.
Olaszországban kétszer is nemet mondtak az atomenergiára
Az olasz választópolgárok kétszer is atomenergia felhasználása ellen döntöttek, először 1987-ben, majd 2011-ben, mindkét esetben egy-egy atomkatasztrófa után. Az első népszavazásra az 1986-os csernobili katasztrófa után került, ahol három technikai jellegű kérdésben a választók nagy többségben az atomenergia felhasználás ellen szavaztak. A népszavazást követően az olasz törvényhozás az országban működő atomerőművek leállítása és az atomenergia kivezetése mellett döntött.
Két évtizeddel később, a 2008-as választási győzelmét követően Silvio Berlusconi kormánya kísérletet tett az atomenergia felhasználásának visszaállítására. Az akkori tervek szerint Olaszország három vagy négy új atomerőművet épített volna, ám egyes régiók ellenállása miatt elhúzódott a folyamat egészen a 2011-es fukushimai atomerőmű balesetig, melynek hatása a közvéleményre keresztbehúzta a korábbi terveket. Még az abban az évben újabb népszavazást tartottak, melyen a részleges bojkott ellenére meglett az 54%-os részvétel, a szavazók 94%-a pedigaz új atomerőművek építése ellen döntött.
Litvániában nem volt akadály a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség
Nem csak tőlünk nyugatra, hanem keletre is tartottak már népszavazást atomerőmű építéséről, Bulgáriában egyszer, Litvániában pedig kétszer. A 2013-as bolgár népszavazás egy jelentőségében kisebb esemény volt, a részvétel nem érte el a 21%-ot sem, messze a 60%-os érvényességi küszöb alatt maradt. Érdekesebb ennél Litvánia, ahol először 2008-ban, második alkalommal pedig 2012-ben tartottak népszavazást atomerőmű üzemeltetése, illetve építésének ügyében.
A két népszavazás előzménye Litvánia uniós csatlakozási szerződése volt, melyben az ország vállalta, hogy leállítja az egyetlen atomerőművének, az Ignalina erőműnek a működését, annak biztonsági kockázatai miatt. A 2008-as népszavazás kérdése az volt, hogy működjön-e tovább az Ignalina, amíg új erőművet nem építenek, de legtovább a technikailag biztonságos időtartamig. Ez a kérdés közvetlenül érintette Litvánia csatlakozási szerződéséből eredő kötelezettségét, megszavazása és végrehajtása kötelezettségszegést jelentett volna. A dologból azért nem lett végül nagyobb bonyodalom, mivel a részvétel nem érte el az érvényességi küszöböt, a szavazók 50%-a helyett csak 48.4% vet részt a népszavazáson. Az Ignalina leállítása után tárgyalások kezdődtek Litvánia, Észtország és Lettország között egy újabb atomerőmű litvániai felépítéséről, az Oroszország felé fellépő energiafüggőség csökkentésének érdekében. Az újabb erőmű építésének tervét azonban 2012-ben egy nem kötelező érvényű népszavazáson, 52.6%-os részvétel mellett a résztvevők 64.8%-a leszavazta.
Komplex energetikapolitikai kérdésekről is lehet népszavazást tartani
Legalábbis Svédországban, ahol az ország energiapolitikai irányvonalának meghatározására 1980-ban három opciós népszavazást tartottak. Az első opció újabb atomerőművek építésének tiltását és az atomenergia felhasználásának fokozatos kivezetését javasolta, olyan módon, hogy az ne érintse a foglalkoztatottságot és ne növelje az ország kőolaj függőségét. A második opció az első opció javaslatait egészítette ki, többek között az energia felhasználás csökkentésével, a megújulókra jutó K+F támogatások növelésével, az állami vagy helyi önkormányzati tulajdon előírásával és többlet nyereség tiltásával. A harmadik opció volt a legradikálisabb, ami más javaslatok mellet az atomerőművek 10 éven belüli bezárását, az uránium bányászat tilalmát és az energiafogyasztás csökkentését irányozta elő. A népszavazáson harmadik opció előtt kevéssel, de a második opció nyert.
A svédországi népszavazáshoz hasonlóan az atomerőművek a korábban tervezettnél rövidebb időn belüli leállításáról szóló 2016-os svájci népszavazáson is az az opció nyert, mely az atomenergia hosszabb távú, a gazdasági, társadalmi következményekre érzékeny kivezetése mellett foglalt állást. Ezen utóbbi megfontolások valószínűleg itthon is komoly szerepet játszhatnának a szavazók döntésében egy esetleges Paks2-ről szóló népszavazáson, ha annak kiírását nem akadályozná meg újra és újra a Nemzeti Választási Bizottság.
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!