A magyar és nemzetközi média egyes szegleteiben népszerű vád különböző politikai és civil csoportosulásokkal, illetve Soros Györggyel szemben, hogy Magyarországot/Európát muszlim bevándorlókkal szeretnék elárasztani. Érthető okokból a közvélekedésben erős az asszociáció a nagyszámú muszlim népesség és a terrorizmus között, ezért is lehetnek ezek a vádak olyan népszerűek. Részben éppen emiatt lehet amellett érvelni, hogy egyébként a mai Magyarországnak valószínűleg jót tenne kifejezetten a muszlim bevándorlók számának - mérsékelt mértékű és ütemű - növekedése. A következőkben röviden megmagyarázom, hogy szerintem miért.
Legalább két, egymással ellentétes hatása is lehet a bevándorlás növekedésének a bevándorlókhoz és általában véve a más etnikai és vallási háttérből jövő emberekhez való viszonyra: egyfelől közgazdaságtani intuíciók alapján megfogalmazhatunk egy olyan tézist, miszerint minél több bevándorlóval vannak az emberek körülvéve, annál kevésbé lesznek bevándorló-ellenesek, egyrészt mert a közelség eloszlathat hamis negatív előítéleteket, másrészt mert nagyobb létszámú csoport ellen költségesebb az ellenséges attitűd: sok potenciális barátot, üzleti, vagy romantikus partnert lehet a diszkrimináció révén veszíteni. Egy másik teória mentén azonban a következőképpen is érvelhetünk: a tömeges bevándorlás élménye önmagában nagymértékű visszatetszést kelt a “bennszülött” lakosság körében, akik politikai (pl. szavazói) magatartásukban a bevándorlás teljes elutasításával és “populista” erők kormányra juttatásával válaszolnak az érzékelt változásokra. Jelen szerző álláspontja, hogy mindkét teória önmagában igaz és egymással párhuzamosan működik, és ezt egy koherens migrációs politikának figyelembe kell vennie. A több bevándorló befogadása addig van pozitív hatással a tolerancia szintjére, ameddig az előbbi mechanizmus erősebb az utóbbinál. Emiatt sem szabadna a teljesen nyitott határok ideológiáját magunkévá tenni (amelyet egyébként igen kevesen vallanak): a nyitott határok puszta látszata az elmúlt két évben nagymértékű populista hullámokat vert Európában és Észak-Amerikában egyaránt. Viszont, ha azt szeretnénk, hogy Magyarország a mostaninál toleránsabb és befogadóbb szellemiségű ország képét mutassa, kifejezett pozitívumként is lehet tekinteni a jelenleginél több eltérő, például muszlim hátterű bevándorlóra a fogadó ország szempontjából is. Egyszerűen megfogalmazva, valószínűleg lennének pozitív hatásai annak, ha a mostaninál több magyar találkozna hús-vér muszlim hátterű emberekkel.
A fenti bekezdésben említett első mechanizmus gyengébb, a második pedig erősebb lehet akkor, ha a bevándorlók relatíve szegregáltak a többségi társadalomtól, hiszen így kevesebb valós vagy potenciális kötelék jön létre bevándorlók és nem-bevándorlók között. Ez a tényező úgy tűnik, komoly szerepet játszik a muszlim közösségek egy részének integrációs problémáiban, többek között a terrorista-utánpótlás fenntartásában is. Emiatt fontos egy olyan bevándorláspolitika követése, amely – a saját hagyományok feladásának követelése nélkül – az integrációt hangsúlyozza és kiegészül egyfajta “állampolgári neveléssel”, mind a befogadók, mind a bevándoroltak irányába, amely összeköti egymással az adott ország lakosait. Ebben a tekintetben egy határig a nacionalizmus is a toleranciát növelő erő lehet, feltéve, ha annak polgári és nem etnikai változatát követik. Ahogyan Roger Scruton érvel egy esszéjében, a nemzet mint kategória össze tudja kovácsolni a különböző vallási és kulturális háttérrel rendelkező embereket, így egy pontig nem feltétlenül illiberális, hanem nagyon is liberális irányba viheti a társadalmat az “egészséges nemzettudat”.
Ahogyan korábbi írásaimban már említettem, a bevándorlók sikeres integrációja szempontjából kulcsfontosságúak a rugalmas munkapiacok is. Ha Magyarország olyan ország szeretne lenni, amely akar és képes is több bevándorlót befogadni, ellen kell állnia az olyan újbaloldali törekvéseknek, amelyek a szakszervezetek megerősítését és a munkajogi védelem kiszélesítését tűzik ki célul, sőt, a munkapiac további liberalizálására lehet szükség. Különösen komoly probléma a sokak képzettségi szintjéhez képest magasnak számító magyarországi minimálbér, a munkát terhelő magas járulékok és a vállalkozások elindítását túlságosan megnehezítő engedélyezési eljárások és szabályozások. Amíg ezen a fronton nem tapasztalható javulás, a bevándorlók befogadásakor érdemes a magasabban képzettekre fókuszálni, ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy az alacsonyan képzett migránsok is jelentős értéket tudnak teremteni egyrészt maguk, másrészt a fogadó ország számára is, így egy liberalizált, rugalmas piacgazdaság megteremtése ebből a szempontból is fontos.
A bevándorlók megfelelő integrációja, és egyben a fogadó állampolgárok “toleranciára nevelése” egy jelentős részben nem (csak) a kormányzati politika függvénye. Az alulról szerveződő civil társadalomnak különösen fontos szerepe lesz ezen a téren, ha Magyarország egyszer valóban migrációs célországgá válik. Az “állampolgári szellem”, a “civic capital” nem csak országos, de helyi szinten is fontos: az lenne az ideális, ha egyszerre virágoznának a különböző helyi etnikai/kulturális/vallási közösségek, de ezek nem csak önmagukban, hanem egymással is közösséget alkotnának. A londoni Grenfell Tower-beli múlt keddi tűz idején egy szerencsés körülmény volt, hogy Ramadán lévén a helyi muszlim közösség tagjai ébren voltak, és arra használhatták idejüket, hogy a veszélyben lévőknek segítsenek, számos életet megmentve ezáltal. Az emberek attitűdjeit óhatatlanul történetek alakítják. Ha ilyen történetekből (már nem magát a tragédiát értve ez alatt) Magyarországon több lenne, valószínűleg idővel egy jobb ország venne minket körül.
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!
