A valódi viták otthona

Reflektor

A római szekér versenyhátránya

Gondolatok az ellenzéki L. Simon László művelődéspolitikai gondolatairól

2017. szeptember 07. - szénhidra

 

lsimon.jpg

Viszonylag kevés támpontot adnak a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kulturális politikáját meghatározó személyek azok számára, akik meg szeretnék fejteni a kormány művelődéspolitikai irányvonalát. Átfogó koncepciókat, az ágazatot és annak alcsatornáit érintő cikkek, könyvek nem jelentek meg a Fidesz-holdudvar környékéről. A kulturális államtitkárságon egymást sűrűn váltó vezetők közül Szőcs Géza, Halász János, a regnáló Hoppál Péter bár sűrűn tartottak/tartanak beszédeket, avatókat, adnak és adtak interjúkat, gondolataik nem váltak egységesen szerkesztett formában visszaolvashatóvá, kerek egész elképzelésekké. Nehéz is, hiszen a NER maga sem igazán tudja, hogy micsoda: elmosódtak az ideológiai határvonalai, nem tudni, hogy mely választói réteget képviseli igazán. Ennek következtében az sem egyértelmű, hogy a kulturális vezetés polgári irányultságú, vagy népi politikát folytasson. A múltba révedjen, vagy 21. századi felfogást képviseljen (ez utóbbit amúgy biztosan nem). A keresztény gyökerekhez nyúljon, vagy őspogány szimbólumok mentén jelölje ki az utat. (Ettől még persze láthatóan sikeres ez a politika.)

Az Orbán-rendszer politikusai közül egyedül L. Simon László, aki huzamosabb ideje igyekszik gondolatait lejegyezni, irányt adni. 2014-es Polgári kultúrpolitika című műve az elmúlt ciklus összefoglalójának tekinthető a tárgyalt területen. Izgalmas viszont a még ellenzéki gondolódóként (politikusként?) megjelent két kötetét, a 2007-es Versenyhátrányt, valamint a 2010-es A római szekér című könyvét újra lapozni. Tanúságos olvasmány mindkettő azok számára, akik végig kívánják követni, hogy egy valóban polgári, konzervatív, ám demokratikus és nyitott kultúrpolitikát kijelölő szerző, hogy asszisztálja végig a hatalomváltás után meghatározó politikusként mindazt, amivel szemben korábban élesen felszólalt.

A József Attila-díjal kitűntetett költő ezekben az évek a legnagyobb írószervezet, a Magyar Írószövetség titkára, egyben Fideszes színekben a Fejér Megyei Közgyűlés tagja, annak Oktatási és Kulturális Bizottságának elnöke. Könyveiben folyamatosan saját szemüvegén keresztül dokumentálja, összegzi, elemzi a Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-kormányok kulturális politikáját.

Új koncepciót nem igazán vázol, de a szociálliberális kormányok kritikájában megfogalmazza saját értékrendjét. Versenyhátrány című könyvében több alkalommal hivatkozik Klebelsberg Kunora, A római szekérben Bibó Istvánra. Kormányra kerülve azonban sem a Bibói demokráciafelfogást, sem a kormányában a kulturális területet elsődleges prioritásként pozícionálni képes Klebelsberg politikája nem tudott érvényesülni az L. Simon által támogatott Orbán-kormányban, amelynek egy ideig ő is tagja volt.

Az MSZP-SZDSZ kormányok kulturális tevékenységét bíráló kritikáiban a szerzőnek tökéletesen igaza van. Okos okfejtéssel, logikusan vezeti le a szociálliberálisok tévedéseit. A helyzet viszont az, hogy ezeket a tévedéseket nem hogy nem állította helyre a Fidesz kormány, de épp azok mentén haladva súlyosbított is a helyzeten.

A Versenyhátrány című könyvben élesen kikel az ellen, hogy a kormány regionális, kistérségi és települési szinteken határozza meg a fejlesztéseket, és mellőzi, tudatosan leépíteni kívánja a Magyarországon hagyományokkal rendelkező megyéket. A megyék 2007-ben, az írás születésekor jelentős mennyiségű kulturális intézményt, múzeumokat, könyvtárakat, művelődési központokat, művészeti intézményeket működtettek. „Ha a filiálék, a művelődési központok, kórházak, a szociális intézmények fenntartását átvennék a nagyvárosok, akkor az intézmények illetőségi területén élő polgárok jelentős részét megfosztanánk attól a joguktól, hogy olyan vezetőket válasszanak maguknak, akik ezeknek az intézményeknek a sorsáról, vezetőiről dönthetnek, hiszen egy falusi, kisvárosi polgár nem szavazhat a megyeszékhely helyhatósági választásain.” –írja L. Simon (104. oldal). Nos, amit a szocialisták még csak terveztek, és amitől óvott az akkor épp megyei önkormányzati képviselő szerző is, a Fidesz tökéletes precizitással meg is valósította: a megyék teljes kiürítése lezajlott 2011 végén. A megyék konszolidációjának hívott lépés keretében a megyék feladatainak nagyrészét elvették, akár csak az intézményrendszerüket, cégeiket, a megyei önkormányzatok szinte pénz és feladat nélkül vegetálnak jelenleg, miközben L. Simon László jóslata valósult meg, a közgyűjteményi és közművelődési rendszer nagyrészt a megyei jogú városokhoz került, és abban valóban nincs beleszólása (még csak áttételes sem) a kistelepüléseken élőknek.

Tűpontos, és ma még hatványozottabban igaz az az észrevétel is amely „egy teljesen kiszolgáltatott köztisztviselői karról, valamint a kulturális élet szintén kiszolgáltatott helyzetben lévő szereplőiről” szól, amely képtelen ellenállni a tömegtársadalomban elvárt eredményesség kultuszának (Bibó után), amely a művelődési ágazatba is betüremkedik. „(…) még nehezebben várható el a médiaelit mások kiszolgáltatottságát cinikusan lesajnáló, jobb esetben észre sem vevő, zömében fiatalokból álló, a tömegkultúrán, mainstreamen, bulváron szocializálódott, ugyanakkor véleményformáló szerepben tetszelgő többségétől.” (166 oldal) –írja. A bulvárkultúrát, illetve a tömegkultúrának tett kormányzati gesztusokat (pl. Bozóki András kultuszminiszter elismerő oklevelét a Megasztár győzteseinek) máshol is élesen bírálja a szerző. Csakhogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere járatta csúcsra a cinizmust, a kiszolgáltatottak lesajnálását, az elesettek hátra hagyását. A NER mozgatói, Habony Árpád, Andy Vajna, Rogán Antal jeleskednek az ország bulvárral való elárasztásában.

Feltehetően őszinte volt L. Simon felháborodása akkor is, amikor a második Gyurcsány-kormány azon döntését kritizálja, hogy az oktatási és a kulturális tárcákat összevonták Hiller István vezetésével (lásd. Ki figyel a magyar kultúrára című cikk, Versenyhátrány 49–73. oldal). Igen ám, de ahelyett, hogy a második Orbán-kormány visszaállította volna a kulturális tárca önállóságát, súlyosbított a helyzeten. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma megteremtésével, már a kultúra, mint megnevezés is kikerült a minisztérium nevéből, a szakterület pedig egy megaminisztériumban találta magát már nem csupán az oktatással, de a szociális, egészségügyi ágazatokkal is.

„Napjainkban Magyarországon nagyon különböző vélemények fogalmazódnak meg a társadalmi szervezetekkel, valamint a társadalmat vezető szellemi-politikai csoportokkal kapcsolatban. Miközben a nyilvánosságban mindenki a civil társadalom megerősítéséről, a politikától független egyesületek, szaktestületek támogatásának fontosságáról beszél, aközben a nagy tradíciókkal rendelkező szervezeteknek az a tapasztalatuk, hogy mindez csupán politikai szónoklat marad. A független szervezetek életben maradása és fejlődése, az érdekképviseleti munkán keresztül is kifejtett demokratikus kontrolljuk a mai politikai osztály társadalmi elfogadottsága, érthető folyamat, hogy a legitimitási problémákkal küzdő elit igyekszik eljelentékteleníteni a szellemileg vele versenyképes értelmiségi tömörüléseket. Ennek a legegyszerűbb eszköze a forrásmegvonás.” E sorokat nem egy mai ellenzéki politikus vagy gondolkozó írástudó jegyezte le, hanem 2008-as írásában L. Simon László (A római szekér, 104. oldal). Árulkodó jel lehet persze, hogy L. Simon szerint bár a civil társadalom fontosságáról beszél a politikai hatalom, ám ezt nem gondolja komolyan. Jelenleg a helyzet az, hogy a kormány már csak szavakban sem tartja fontosnak a civil szervezeteket. Ellenkezőleg: legújabb ellenségként jelöli ki az általuk liberálisnak, külföldről támogatottnak, sorosistának megbélyegzett független civileket. Tesszük hozzá hatásosan. Annyira, hogy egy minap megrendezett nagyszabású vidéki fesztiválon, a civil korzón az amúgy politikával nem foglalkozó önkéntes szervezetek standjához járókelők ordítozva léptek oda az élősködő Soros-bérenc civileket szidva. Egy működő demokráciában a civil szervezetek a társadalom immunrendszerének őrzői, a helyi problémák feltárói, megoldói. L. Simon László 2008-ban ezt jól látta. Azt is, hogy Magyarországon a mindenkori hatalom veszélyt lát bennük. A végtelenségig fokozott civilellenesség viszont a rendszerváltoztatás után nem volt jelen egyik kormány politikájában sem. Eddig.

Az ellenzéki L. Simon művelődéspolitikai gondolatai a kulturális terület szinte minden ága-bogában ellentétes gondolatokat fejtett ki, mint amit kormánypárti országgyűlési képviselőként a mai napig támogat. A római szekér című könyvébe beszerkesztett Radikális változás – radikális kultúrpolitika című cikkében a 2010-es választásra készülő Jobbik kulturális programját elemzi. Akár csak a Jobbik álláspontja, L. Simoné is gyökeresen megváltozhatott azóta (legalábbis ennek ellenkezőjéről nem adott tanúbizonyságot) hazánk külügyi orientációját illetően (is), ami ugyebár kihatással van a kulturális diplomáciára is. A Jobbik az akkori programjában leírt keletpárti és nyugatellenes irányultságára a Fideszes politikus így reagált: „Legyen szó akár a kulturális, akár a gazdasági kapcsolatok erősítéséről, egy magát konzervatívnak és kereszténynek tartó párt vezetőinek nem árt figyelembe venniük azokat a kulturális és politikai különbözőségeket, amelyek sokkal inkább elválasztanak bennünket a Jobbik által gyakran emlegetett Oroszországtól vagy (…) Kínától, Indiától.” (161. oldal) Vajon L. Simon László ma ezeket a sorokat Szíjjártó Péter vagy éppen Orbán Viktor figyelmébe ajánlaná?

Ha az L. Simon László által a szociálliberális kormányok kulturális politikájával szemben leírtak, megfogalmazottak valóban a polgári kultúrpoltikát jelölik ki, akkor egyértelműen kijelenthető, hogy a jelenlegi kormány irányvonala a polgári kultúrpolitikával ellentétes. A reményt épp L. Simon László Versenyhátrány című könyvében leírtak jelentik: „A függetlenséget, a szabadságot nem támogató pártok pedig egyszer óhatatlanul kikerülnek a hatalomból” (166. oldal).

Horváth Zoltán

kép: index.hu

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://reflektor.blog.hu/api/trackback/id/tr3312809276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása