Vannak ezek a népszavazási kezdeményezések. Amik vagy tényleg csak időpocsékolásnak tűnhetnek egyesek szerint vagy éppenséggel csodafegyvernek mások szerint. Az biztos azonban, hogy az ellenzéket mobilizálni képes lehet – ha szervezett és a választásokig pontosan végig is vezetik a szervezői. Az most mellékes, hogy melyik ellenzéki szerveződés támogatja azokat, a lényeg az, hogy megmoccan az egész Fidesztől távol álló tömeg és azokhoz is eljuthat az üzenet, akik esetleg a nemszavazók táborát gyarapítják.

Minden pártnak érdeke lenne részt vennie ebben a mozgolódásban, de ha megfordítjuk a képet akkor azt is elmondhatjuk, hogy aki nincs benne ebben a mozgolódásban annak pont az az érdeke, hogy gyengítse a mozgolódás erejét. Most azért, hogy a maga gesztenyéjét sütögesse vagy a helyzet fel nem ismeréséből adódó felelőtlenségből, az mindegy.

Fenntartom korábban írt véleményemet, hogy ebben a fokozódó nemzetközi helyzetben a Momentum Mozgalom egyszerűen nem találja a ritmust. A sikeres Nolimpia kampányuk óta folyamatosan mellényúlnak és tényleg olyan benyomást keltenek, mint egy erősen ittas dobos a dobszólója közben.

Nyilatkozat arról, hogy segítenek atomellenes aláírásban, majd nyilatkozat arról, hogy nem. Nyilatkozat arról, hogy nem gyűjtenek a Városliget ügyben, aztán megszállják az origo szerkesztőségét, rendeznek egy ráfizetéses fesztivált, közben idétlen cigányozásba kezdenek, kiderül néhány pénzember személye akik mögöttük állnak, majd aztán nyilatkoznak, hogy nem szállnak be a Vágó-féle népszavazási kezdeményezésbe de utcákat neveznek át/vissza. Mindez egyre kínosabbá kezdett válni, érezhetően egyre nagyobb nyomás nehezedett a pártra, hogy most már tenni kellene valamit, mert mindezen ritmustalanság mellett egyre inkább kezdett visszaszorulni a Momo jelenléte a köztudatban.

Így jutottunk el a Momentum hübriszéhez, a nagy arccal a televízió kamerába bemondott népszavazási kampányban való részvétel és a vidéki fórumok rózsaszín világába. Nyilván az utóbbi hónapok ereszkedése után valami nagyobbat kellett gurítania a Momo-nak, ami, valljuk be sikerült, csak éppen megint hibás helyzetfelismerésből adódóan félresikerült. Ez is.

A Momentumnak le kell küzdenie a sikeresen magára aggatott sündisznó szerepet, ezért nem várhatott tovább, beállt a kettes számú Vágó-féle népszavazási kezdeményezésbe ami alól a Fidesz és a Jobbik úgy rúgta ki a sámlit, mint a huzat. Egy napig élt kábé a gyűjtés, legalábbis érdemben, hiszen nehéz lesz elmagyarázni minden potenciális aláírónak azt, hogy kell egy népszavazás arról, ami már el van fogadva. Igen, lehet jöni azzal, hogy mozgósítás, meg emberek találkoznak az utcán, de halló és jó reggelt Momentum, ez van már hónapok óta, aláírásgyűjtés!

Ennek fényében még furcsább az, amit Soproni Tamás Momo-s vezető nyilatkozott az ATV-ben a komplett ellenzék lekollaboránsozásával. Persze nem használt ilyen erős kifejezéseket, de az, hogy együtt lambadázik minden parlamenti párt a Fidesszel, nos az ezt jelenti. Sajnos a Momo elmúlt fél évi teljesítménye legalábbis ugyan olyan súlyos probléma, mint egyes parlamenti pártok viselkedése. De ha ezt nem akarja látni a Momentum, akkor ez tökéletes tankönyvi példája lesz a betonfalba ütközésnek.

Csarnó Ákos