Ez akár egy bulvárcikk címe is lehetne, de nem az. Az MSZP ugyanis úgy rúgja be a kampány motort, hogy az oldalkocsi adja a másikat. A Botka-buktatás óta időnként fura manőverekbe kezdő pártfosszília, úgy látszik, ébredezni kezd, de jó kérdés: mindez vajon hasznára lesz-e bárkinek is?
Botka legendás fel-, majd letűnése egész biztosan mérföldkő volt az MSZP életében, egy agilis, idealista, a saját pártja valós állapotával és belső viszonyaival tisztába nem lévő lánglelkű harcos – ez nem cinizmus - legalább őszintén akart valamit. Persze az ultimátum meg a nagylelkű ajánlat elsőre is életszerűtlen és megdöbbentő volt, de ahhoz nem férhet kétség, hogy legalább a szándék nem hiányzott. Botka szerette volna az egykori állampártot érdekesebbé, hatékonyabbá tenni, nem akart megelégedni azzal, hogy az MSZP egy koncepciótlan, sótlan, leginkább saját és a Magyar Népköztársaság (ezek azért jelentős mértékben egybeesnek) múltjában rekedt formáció, ami elketyeg még egy darabig, de valós súlya - tartalom helyett - már csak százalékokban mérhető, ráadásul lassan azokat is két kezén megszámolhatja a választó.
Botka jött, megbuktatták, ennyi a történet. Nem kellett ehhez nagyon külső ellenség, simán megoldható volt a dolog belülről is. A Tarjányi Péter és Lattmann Tamás nevével fémjelzett Magyar Progresszív Mozgalomról pedig múlt héten derült ki, hogy már le is húzták a rolót.
„A politikai közösség azért jött létre ősszel, hogy a baloldal számára megfelelő miniszterelnök-jelöltet találjon és segítsen leváltani az Orbán-kormányt” – hangzott el a Hír TV-ben, ami egyfelől elérte célját, Botka repült, de az, hogy a „pártok már teszik a dolgukat, nincs ezért szükség a mozgalomra” mit jelenthet továbbra is rejtély a számomra, még akkor is, ha az MSZP-P közös jelölttel rendelkezik a miniszterelnöki posztra.
Az MSZP 2017. második félévében iszonyatos lejtmenetbe kapcsolt. A Botka előtti semmi, a Botka-ultimátum, majd Botka botrányos leléptetése után a következő igazán megdöbbentő fordulat a DK-MSZP párbaj volt, melyben napról napra derült ki, hogy egyfelől az együttműködésre törekvő felek valójában egészen másként látják a dolgokat, másfelől Gyurcsány Ferenc azt csinálhat az MSZP-vel, amit csak akar. A sajtónyilatkozatok, azok cáfolatai és a kínos magyarázkodás hamar a mindennapi rutin részévé vált, a végeredmény pedig az lett, hogy az MSZP még a korábban a pártnak biztos befutó helyett jelentő kerületeket is átengedett a DK-nak.
Ezt követően jött az MSZP-Párbeszéd fúzió, ami inkább Karácsony hitelességét kérdőjelezte meg, az MSZP ezzel nem veszíthetett, támogat egy külső személyt, ha bukik, akkor sem direktbe az ő emberükről van szó. Karácsony pedig megtölti azzal a sajtót, hogy csak két ellenzéki párt van talpon a vidéken, ami az ő szájából is tragikusan hangzik, de az MSZP legalább meghúzódhat az árnyékban.
Aztán jött Csepel, Bangóné Borbély Ildikó, Szabó Szabolcs meg persze Németh Szilárd.
„A szocialisták karácsony előtt megkeresték Szabó Szabolcsot, legyen a jelöltjük. Persze MSZP-Párbeszéd színekben. Az Együtt politikusa ezt visszautasította. Így lett Bangóné Borbély Ildikó a csepeli szocialista jelölt” – foglalta össze az Index a történteket.
A helyzet ugye az, hogy Szabó Szabolcs a saját pártja színeiben akart indulni, ami elég logikusan hangzik, az MSZP-P meg azt mondta, azt már nem. Szabó Szabolcs 2014-ben lezúzta a kerületi rezsiharcost. Az ő ellehetetlenítése meglehetősen fura húzásnak tűnt, persze az MSZP elő is vette az okoskártyát, hogy az ő logójuk nélkül nem lehet az ő jelöltjük, ez pedig ugye, ha nem indítanak saját jelöltet, komoly pénzveszteséggel járna…
A DK rögtön rúgott is egyet az általa már sokszor megalázott egykori anyapártba, ugyan már hogyan képzeli ezt a dolgot, hiszen az MSZP-vel abban állapodtak meg, hogy az a körzet az Együtt körzete lesz. Nagyon úgy tűnik, ezen a négyszereplős harcon egyelőre csak a Fidesz szórakozhat jól, a rezsiharcos meg is mondta:
„Nem érdekel az, hogy ezek itt most marakodnak, zsarolgatják egymást, képtelenebbnél képtelenebb ötletek jönnek, felőlem Gobbi Hilda is indulhat."
Persze nem mindenki látja ilyen siralmasnak a párt állapotát, a balramagyar.hu-n például azt írják:
„Senki nem gondolta, hogy pár hónap alatt azonban összeszedi magát a párt. De az MSZP-nek sikerült, nem is akárhogy! Leigazolták Karácsony Gergelyt, a demokratikus ellenzék legnépszerűbb alakját, megerősítették a pártot német kampánystratégákkal és már elő is álltak a kampány eddigi legerősebb ügyével.
Az MSZP harcot indított az Orbán-rendszer talán legfelháborítóbb igazságtalansága ellen, nekimennek a kórházi várólistáknak.
Petíciót indított ugyanis az MSZP és a párt társult ifiszervezete a Societas…”
Szóval ez volna az összeszedés és a feltámadás? Akkor milyen lehet náluk, amikor szimplán csak nem működik valami?
Ha pedig a címben potencianövelőt emlegettem, hát tessék, álljon itt két rövid bekezdés az MSZP friss, „Elszántság” névre hallgató kampányának szövegéből:
"Igazán boldoggá az az eredmény tesz, amiért megküzdünk. Mindannyiunkkal előfordul, hogy időnként úgy érezzük, elhagyott minden erőnk. Úgy érezzük, elfogyott a lendület.
De amikor a leggyengébbnek érezzük magunkat, és mégis tovább megyünk, akkor vagyunk a legerősebbek. Ilyenkor mozgósítjuk a legtöbbet magunkból: legmélyebb hitünket, az igazi elszántságot."
Csepregi János írása
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!
a képforrása: hirado.hu
