Az UFO-s filmekben mindig nagy lehetőség van. Lehetőségük van arra, hogy mivel a földre, mint bolygóra és az emberre, mint fajra tekintenek, univerzális, időtálló és nagy léptékű témákat dolgozzanak föl.

Az Érkezés is ilyen filmként indul, csak aztán megjelenik a pátosz, az érzelgősség, az aktuálpolitika és a kínaiak.

A filmmel a fő baj, például a csodálatos Csillagok közöttel szemben, az, hogy a kevés és partikuláris mondanivalóját szép látvánnyal, kreatív UFO-kal és Amy Adams színészi játékával próbálja másfél óráig nyújtani.  Akinek ezek után sem vettem el a kedvét a mozizástól az ne olvasson tovább, mert jönnek a sztoriból fontos részletek.

A film úgy indul, hogy Dr. Louise Banks, egy egyetemi nyelvész professzor, aki egy minimalista, hatalmas és tóparti házban lakik (úgy látszik, ebben az alternatív univerzumban megfizetik az egyetemi tanárokat) és éppen gyermekének halálát gyászolja.  Ezek utána film cselekménye el is kezdődik, megérkeznek az UFO-k egy tucat űrhajóval, amik úgy néznek, mint azok a kövek amikkel jól lehet kacsázni. Ezek az UFO-k világszerte a fontos országokban szállnak le, plusz Szudánban kábé (elég jó a geolpolitikai érzékük). Akkor a hadsereg behívatja Dr. Bankset (és egy elméleti fizikust, aki ahhoz képest, hogy elméleti fizikus nagyon ki van gyúrva), hogy tanuljon meg az UFO-k nyelvén. Az UFO-k amúgy nagyon kreatívan néznek ki, ilyen fás szárú pókok hét lábbal, amiknek lábfején tengeri csillagok vannak.  Olyan nyelvük van mintha egy cet nagyon sokat dohányozott volna, és olyan írásuk van, mint hogyha minden kifejezésüket Rorschard tesztekben akarnak a világgal tudatni.

Ekkor jön a film érdemi része. Dr. Banks, a nyelvész, rájön, hogy az UFO-k írásaiban nincs idő, az időt „nem lineárisan” látják. Beleveti magát ennek a megértésébe és az nagy hatással lesz az ő agyára is. Itt jön be a film érdemi mondanivalója: az a nyelv, amin az ember gondolkozik, hatással van arra, hogyan gondolkozik. Magát az agyat is átalakítja a nyelv maga, és ez a film fő üzenete.

Ennek az érdemi részének ugyanakkor a film felénél körülbelül vége szakad. Utána következnek szépen sorjában a sci-fi közhelyek: az emberek nem tudnak együttműködni, Kína és Oroszország  durcás kisgyerekek akik retardáltak, a tudomány békét akar, a politika háborút, vannak nagy piros gombok amiket nem szabad megnyomni, a főhős és a főhősnő egymásba szeretnek, a főparancsnok bla bla bla bla.

Viszont ami még az átlagos sci-fi butaságoknál is irritálóbb volt a filmben az az aktuálpolitizálás. Van benne egy rész, hogy az egyik kiskatona annyi jobboldali amerikai konzi beszélgetést hallgat, hogy megpróbálja fölrobbantani az egyik űrhajót, ezzel veszélyeztetve az intergalaktikus háborút. Na most ez, hogy még az UFO-kkal szemben is kényszeresen Hollywoodnak igazolnia kell, hogy a Republikánusok rossz emberek igazán  kisszerű. Az egész körülbelül olyan, mint ha mi csinálnánk egy UFO-s filmet, ahol az UFO-k leszállnak a Hortobágyra és az első reakció az lenne, hogy a DK kiad egy közleményt, hogy bojkottálja őket, mert Orbán, Vásárhelyi Mária aláírna ellenük egy petíciót és Jávor Benedek Brüsszelhez fordulna. Az egész behozza ezt az ontoglobál liberális nyünyögést, ami egyáltalán nem ide való. Az Érkezés ilyen, amúgy jól indul, van benne jó gondolat is, de rengeteg következetlenség, érzelgősség és sajnos ismétlés is. Összességében egy közepesen gyenge film, nem ajánljuk, hogy ráköltsék azt a háromezer forintot.