A valóságtagadás nem új a magyar történelemben, nem egyszer fordult már elő, hogy a büszkeség, a kurucvirtus erősebbnek bizonyult a racionalitásnál. Inkább fejjel megyünk a falnak, mint sem beismernénk, hogy ez már itt a zsákutca vége. Mindez egy külső ellenséggel vívott harc esetében akár még heroikus, romantikus színezetet is kaphat (Mel Gibson örömmel forgat filmet hasonló témákból), de a számokkal, a logikával való birkózás esetén borítékolható, hogy ki fog győzni a végén.
A valóságtagadás legfőbb ismérve, hogy azt gondoljuk, ha egy problémáról nem veszünk tudomást, akkor az nincs is. Minden csak és kizárólag úgy lehet jó, ahogy azt mi elképzeltük. (Sikertörténetről beszélünk, míg uniós pénzből tartjuk életben a magyar gazdaságot.) Ezt a furcsa dacot a gyerekeknél még megérti az ember, felnőttek esetében azonban már pszichotikus állapotról beszélünk, ha fel sem merül, hogy esetleg ne nekünk lenne igazunk mindig, sőt, hittel valljuk, hogy mindig mindenki más a hülye.
A valóságot tagadni könnyebb, mint szembesülni azzal, hogy nem minden unortodox habostorta a parlamenti büféből. Hogy a valóság nem lesz attól se fantasztikus, se energiacellákban gazdag, hogy mi azt annyira akarjuk, hogy az még Uri Gellernek is tetszene. Basszus, az eredményekhez munka kell. Igazi munka. Ahhoz meg elkötelezettség és szakértelem. És persze alázat (nem alázatosságra gondoltam). Nem trükkök meg titkok százai, ezrei, milliói. Meg tengernyi hazugság. De tagadni könnyebb.
A kormány pedig mindennél jobban szeret tagadni, fanatikusan hinni abban, hogy amit csinálnak: jó. (És persze vannak olyanok, akiknek tényleg az…) Remek példa volt erre, amikor a felcsúti kisvasút elleni tiltakozásra válaszul Orbán kijelentette, ha nem tetszik, akkor megépíti még hosszabban. Vagy amikor Rogánt meglehetősen megalapozott támadások érték, miniszterelnök úr csak annyit felelt, minél jobban támadják, annál erősebb a pozíciója. A tragikomikum a dologban, hogy tényleg megteheti, hiszen a racionalitás biztosan nem áll majd az útjába. (Emlékeznek arra, hogy a törvényesen érvénytelen, de politikailag érvényes népszavazás ellőt az érvénytelenséget jelző felméréseket egyszerűen nem merték megmutatni a főnöknek? Azóta se ismerik el a buktát.)
Magyarországon minden jó vagy inkább a legjobb. És kész. Aki beleszól itthon, azt elmeszelik. Aki kritikával él külföldről: ellenség. Nincs olyan opció, hogy a saját eufórikus őrületükbe legalább egy kevés fényt beengedjenek. A kormány most kilép a Nyílt Kormányzati Együttműködés (OGP) nevű, átlátható kormányzást célzó nemzetközi programból. Néhány éve (2012) boldogan, az átláthatóság iránti lelkesedésre hivatkozva jelentették be a csatlakozást, most már hisztizve csapnák be az ajtót, mert valaki visszamerte jelezni, hogy gáz, amit csinálnak. Hogy leépítik az átláthatóságot, hogy a korrupciónak törvényszinten ágyaznak meg, hogy szarnak a sajtószabadságra. (Kövér még meg is kérdezné: hogyan képzelik ezt?) A kritikát csípőből elutasítani meglehetősen fejletlen személyiségre, beszűkült tudatállapotra, ostobaságra vagy paranoiára utal. Vagy mindegyikre egyidejűleg.
A jelenlegi kormány legfőbb ismérve az, hogy miközben gátlástalanul dolgoznak azért, hogy nekik jobb legyen, valószínűleg még el is hiszik, hogy valójában valami nagyobb jót képviselnek. Csak hát a demokrácia nem így működik vagy amennyiben így, akkor az már nem demokrácia. A korrupció elleni harc azért kelt viszolygást, mert átláthatóság idején egyértelművé válik, hogy mi miért történik. Nyilvánvaló, ha valami nem eredményes, ha a pénzek eltűnnek, amitől már csak egyetlen lépés a számonkérhetőség, ami adott esetben nem csak politikai következményekkel járhat.
Orbánék önkábítása és országhülyítése sok mindenről szól, de hazánk érdekeiről, az itt élők boldog jövőjéről biztosan nem. De akkor miről? A közpénzek ellopásáról? Igen. Az ország kiárusításáról? Igen. Az emberek semmibevételéről és hülyéneknézéséről? Igen. Gátlástalanságról? Igen. Egy rakás csalóról, akik nem akarnak lelepleződni? Igen. Valamiféle beteg, hatalommániás attitűdről, ami az egész államgépezetet pártpolitikai célokra akarják felhasználni? Igen. A legfélelmetesebb pedig az, hogy ennek a csapat arrogáns, hozzá nem értő dilettánsnak egy része vélhetően még el is hiszi, amit mond. Akkor meg hogy a francba viselnék el a kritikát? A fékek és ellensúlyok nélküli világ óriási hatalmat ad Orbánék kezébe, de félő, hogy egy egész ország remeg majd bele, ha eljön a pofára esés ideje. Mert a Fidesz-KDNP nem csak gátlástalan csaló, de a hatalomkoncentráláson és megőrzésen kívül gyakorlatilag minden másban még tehetségtelen is. Ezt pedig hogyan is ismerhetnék el ezek a honleányok és hazafiak?
(fotó: index.hu)
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!
