Szőnyi Szilárd elment a Budapest Pride-ra... Na, ennyire azért nem volt durva, csak én, a megrögzött monogám mentem el az RS9-be a Budapest Anarchista Színház poliamóriáról, azaz többszerelműségről szóló, „Többszörös orgazmus” című darabjára. A témától való személyes idegenkedésem miatt több mint két évig halogattam a dolgot – a fergeteges élmény után ezt utólag már igencsak bánom.

Amikor 2014-ben az egyik első kapcsolódó interjú felbukkant a magyar sajtóban, feministaként nem fogadtam kirobbanó lelkesedéssel, és nem öntött el az empátia a megszólaló poliamorikus férfi iránt, aki elpanaszolta, hogy milyen nehéz itthon hasonló nőket találni.Egyszerűen nem tartottam időszerűnek a nem monogám kapcsolatok (non-monogamy) témájának a feszegetését. Számos heteroszexuális nő szenved attól, hogy nem elég a hagyományos nemi szerepekből adódó alárendelt, kiszolgáló szerep, még - a patriarchátus és a férfi feljogosítottság (male entitlement) egyenes következményeként - meg is csalják. Felfogtam én, hogy a poliamória nem megcsalás, mivel a felek (harmadok, negyedek, stb.) kölcsönös szándékán alapul, és az egyik legfontosabb elve, hogy minden érintett tud mindenről és beleegyezik a történtekbe –ám, és ezt a nézetemet változatanul tartom, amíg nem valósul meg a nemek teljes gazdasági egyenlősége, több esetben kétséges lehet a többszerelműség és a nem-monogámia egyéb formáinak egyébként hangsúlyozott etikus mivolta. Máris rémeket láttam – talán nem is alaptalanul! -, miszerint a „poliamória” divatjától fellelkesült férfiak majd jól belemanipulálják a nyitott kapcsolati formákba feleségeiket/női partnereiket, akiknek, főleg, ha már gyerekeik is vannak, nem biztos, hogy nemtetszés esetén olyan sok lehetőségük van elköltözni, elválni. Épp elég részeg családapa akart anno felszedni a bulikban, akinek az érdekes módon sosem bulizó felesége közben otthon a gyerekeket pelenkázta, nem kívántam az ő előjogaikat gyarapítani. „Nehogy már valami kifacsart szabadságfogalom nevében zöld utat adjunk a félrekúróknak!” – füstölögtem.

Facebook-ismerőseim közt történetesen ott volt az interjúalany, aki felfedte magát és a kibontakozó vitában megjegyezte, hogy én olyan elfogadó és nyitott vagyok a másság különböző formái, pl. az LMBTQ-identitások iránt, hogy ennek fényében nem érti a berzenkedésemet a poliamóriától. Ez elgondolkodtatott. Elvégre, ha az alapelvek megvalósulnak, ez is egy nem elnyomó másság. Eszembe jutott Jane Addams mondása, miszerint „etikai kötelességünk kitenni magunkat a másság különböző formáinak”, és arra gondoltam, itt az igazi kihívás, mert ez már tényleg feszegeti a határaimat. Ezért pár hónappal később„Egyetlenem?” címmel rendeztem egy vitaestet a témában – egy swinger, egy ún. „párkapcsolati anarchista”, és egy poliamorikus részvételével, én pedig szintén kiültem melléjük a pódiumra mint monogám. Ott derült ki – számos egyéb tanulság mellett – hogy mi volt az, amire addig nem fordítottam elég figyelmet: nevezetesen az, hogy a nők között is vannak, akik a „monogám nő – poligám férfi” sztereotípiát nem a monogámia általános érvényre emelésével akarják lebontani, hanem inkább ők is a párhuzamos kapcsolatokkal kísérleteznek.

Ott hívta fel az egyik résztvevő a figyelmemet a 2012-ben debütált és azóta is játszott„Többszörös orgazmus” című darabra, amelyet Sebő Ferenc rendezett és John Sable írt Janet W. Hardy és Dossie Eston magyarul is – sokak szerint némileg félrevezető címmel – megjelent „Szexbolondok illemtana” című könyve alapján (eredeti:The Ethical Slut). Karola, kezében a könyvvel, és párja, akivel nyitott kapcsolatban élnek, különböző, egymással csak lazán összefüggő jelenetek segítségével igazítja el a kíváncsi „kukkolókat” a nem-monogámia világában. A kiindulás a szexuális vágyak elfojtása, például a maszturbáció démonizálása, amin az egyénnek, szexualitása gátlásmentes felszabadítása érdekében, túl kell tennie magát. Erre a bigott szigorra lehet egy válasz, hogy a monogámiát is puszta társadalmi elvárásnak tekintik, és a szexualitást több partnerrel kívánják megélni. A poliamória diskurzusa sokszor esik abba a hibába, hogy a nem-monogám életmódot felsőbbrendűnek tekinti és megfeledkezik arról, hogy vannak, akiknél a monogámia autentikus belső igény – a darabnak azonban ez nem róható fel, mert a többszerelműséget önmagában, és nem a monogámiával való összehasonlításban mutatja be.

Fontos szerepet kap a cselekményben a kölcsönösség és a felek egyenrangúsága: a nyitott kapcsolati formákkal kísérletező párok egységes szándékkal vágnak bele a kalandokba, és nincs nemi alapú kettős mérce. Közben egyenesen, őszintén és folyamatosan kommunikálnak, és nagy hangsúlyt kapnak az esetleges buktatók is, például az idegenekkel folytatott webcamszex veszélyei. Kiemelten fontos a védekezés: a darab végére az egész színpadot óvszerek borítják. További pozitívum, hogy a darab kerüli a heteronormativitást, és egy leszbikus poliamorikus kapcsolatot is bemutat.Az előadás révén világossá válik, hogy a poli kapcsolatokban is megjelenik a féltékenység, valamint az aggodalom, hogy a másik partner valamilyen téren jobbnak bizonyul – a poliamória azonban tiltja a másik birtoklását, kisajátítását és irányítását, így hívei joggal állítják, hogy a feminista életvitel egy lehetséges formája lehet. Hiba azonban akár a feminizmussal, akár az LMBTQ kapcsolatokkal egy az egyben összemosni – a monogám vs. poliamorikus beállítottság nem ettől függ. Talán ennek illusztrálására is került bele az egyik legkomikusab elem, a jobbikos swinger pár megjelenítése – elvégre abban világnézettől függetlenül elégegyöntetű egyetértés van, hogy a szex jó, és swingelés célja nem az elmélyült eszmecsere folytatása társadalmi kérdésekről.  

Különösen tetszetős továbbá, hogy a darab felhívja a figyelmet a beleegyezés fontosságára: az egyik férfi szereplő a részeg lányt a buliban, ahogy kell, lefekteti az ágyra, betakarja és otthagyja, hogy kialudja magát. A beleegyezés bármikor és magyarázat nélkül visszavonható: szexuális játékok során is megállapodnak a felek (sokadok) egy jelszóban vagy nem verbális jeladásban, amivel az aktus azonnal megszakítható. Egy másik jelenetben az új partnerek előre pontosan tisztázzák a szabályokat: a nő tételesen felsorolja, hogy mi az, amit kedvel a szexben és mik azok, amik nem férnek bele az ő határaiba. A férfi ezeket természetesen elfogadja annak ellenére is, hogy ő a visszakérdezéskor nem nevez meg a maga részéről hasonló határokat. 

A darab egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató, megtekintését szexuális beállítottságtól és a hűséghez való viszonyától függetlenül mindenkinek ajánlom. Hatására a párkapcsolatokról alkotott privát szemléletem ugyanúgy nem változott, ahogy a „melegfelvonuláson” való részvételtől sem buzul meg senki; viszont sokat nevettem, sokat tanultam, egyben empatikusabbá váltam.Egy észrevételem van csak: a nagy élvezetek közepette nem kerültek szóba bizonyos földhozragadtabb, ám a gyakorlati megvalósításnál elkerülhetetlenül felmerülő dolgok. Azaz, kilibbenhet-e a nőis az ajtón azzal, hogy „mosogass el, drágám, főzz holnapra és fektesd le a gyerekeket, én ma a szeretőmmel vacsorázom”? A darab logikája szerint igen, abszolút, de fontos lett volna egy jelenetben erre is kitérni, mivel az egyenlőtlen otthoni munkamegosztás – akár mono, akár poli kapcsolatban – ma a nemek egyenlőségének egyik legfőbb gátja.

___________________________________________________________________________

John Sable: Többszörös orgazmus

RS9 színház

SZEREPLŐK:

Bakonyi Alexa

Balogh Orsolya

Birta Dominika

Győrik Ágnes

Paizs Miklós

Papp Réka Kinga

Horváth András

Szász Dániel

Sebő Ferenc

Jelmez : Dávid Kata

Stylist: Gajárszky Szilvia

Szöveggondozás: Gazdag Péter

Nyersfordítás: Balogh Marcell

Rendezőasszisztens: Lipták Noémi

Rendező : ifj. Sebő Ferenc

Az előadás hossza: kb. 90 perc.

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!