A valódi viták otthona

Reflektor

Dózerolás és seggnyalózás

Az írótársadalom (meg)oszt(ód)ásáról

2017. január 03. - GottmayerLea

best-free-wordpress-themes-for-writers.jpg

Áll a bál. Nem a szilveszterire gondolok. Ez egy vadabb buli. A kormányzat december végi határozatával 400 millió forint támogatást biztosított a következő évre a 2016-ban sem kevés pénzből – 150 millióból – létrehozott Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.-nek (KMTG).

Nem sokat hallhattunk erről a szervezetről mi, akik legfeljebb tehetségtelen ifjú íróként vágyunk gondozásra. Eddig jórészt csak a megalakulását kísérő botrány és a most forrongó kedélyek jutottak el az íróakadémia felől a szélesebb olvasóközönséghez. Szóval egyelőre leginkább csak a perverz hírolvasók, a publicisztikák, valamint a nyílt levelek és az izgalmas facebook-threadek rajongói örülhettek. Persze, nemcsak az írók fiatalok, hanem az intézmény is ugye, szavazhatnánk nekik türelmi időt. Az eddig kevés eredményt-eseményt felmutató íróakadémia azonban ettől függetlenül is érthető indulatot váltott ki az írótársadalom nagy részéből. Az összeg önmagában jelentős, ám ha összehasonlítjuk a fiatal írók kibontakozását régóta segítő József Attila Kör (JAK) és a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) támogatásával, hát tagadhatatlanul csúnya aránytalanságot is látunk. Szembeszökőt. És azt csípőnek is érezhetjük. A JAK 2016-ban 29.8, a FISZ 25 millió forintból gazdálkodhatott. Bumm, itt robbant egy bomba.

Áll a bál. A kormányzat eddigi gyakorlatához híven nem sajnálja a pénzt, ha a kultúráról van szó – már ha valaki egyértelműen rendszerhű, illetve akkor, ha a kormány teremti meg a(z intézményi) kereteket, esetleg felszámolva vagy csak kicsit elsorvasztva a korábbiakat. Az Opera, a (Vidnyánszky Attila igazgatta) Nemzeti Színház és az MMA a legvastagabb példái annak, hogy a kormány (néha úgy hírlik, mint a KMTG esetében is, hogy maga a kormányfő) valóban a szívén viseli a művészeteket. De Kerényi Imre nagyívű kulturális elképzeléseire is jutott ugye bőven, vagy említhetjük Markó Ivánt és az ő társulatát is, aki 2012-ben először pályázat nélkül 25 millió forinttal gazdagodott a kormányzat jóvoltából, majd a rendkívüli tartalékból további 130 millió forintnyi szeretettel lett elhalmozva. Az egykor nemzetközi hírű táncos-koreográfus ezzel művészileg halálra is lett szeretve (bár előtte sem sok életjelet mutatott sajnos jó ideje). Társulata, a Magyar Fesztivál Balett a következő évben fel is oszlott. Orbán Viktor, aki kormányának messze csillogó táncművészeti gyémántját akarta talán létrehozni, a botrányban személyesen is megvédte Markót. De a művészi megsemmisüléstől – melynek útján a társulatvezető, fájdalom, már hosszú évek óta lépdelt – nem tudta. Pénz ide vagy oda (oda), a Magyar Fesztivál Balett nemhogy a kortárs táncszínházi szcénát nem tudta átsatírozni, holott egymaga szinte több támogatást kapott, mint az összes többi társulat, hanem éppenséggel kimúlt. A kormányzat, ahogy azt sok fronton látjuk 2010 óta, valóban át akarja írni a kultúra térképét, minden szinten. És ott van a kezében az eszköz: a támogatás és annak rendszere, az egzisztenciális ellehetetlenítés és a bőkezű felemelés. Mégis, ahogy látjuk, ez nem feltétlenül elég ahhoz, hogy ez a dózerolással véghezvinni akart kánonváltás és valamifajta saját művész-értelmiségi kinevelés megvalósuljon. Sőt. Persze, ettől függetlenül illetve ezen túl is komoly károkat tud okozni. Nem minden növény tud a dózerolás után is kihajtani. Most a dózer épp a KMTG alakját öltötte fel. Ám ha a művészi eredmények nem jönnek olyan nagy számban, mint a milliók, akkor megjósolható, hogy innen sem indul el egy irodalmi olvasófülke-forradalom, mégha a tehetségük alapos gondozása után a Magyar Idők állandó szerzőivé is válnak a fiatalok (követve ebben több tanáruk). Az ugyanis semmit nem fog átírni az irodalmi szcénában. De míg ők biztos egzisztenciával fognak rendelkezni, addig a JAK vagy a FISZ ifjai kevésbé. Tiltakozásnak helye van.

Áll a bál. Robbant egy második bomba is. Szabó Borbála az íróakadémia mentora lett – így hívják a tanárokat, erre az állásra-ösztöndíjra pályázni lehetett, szabadon természetesen. Nem volt elvárás sem az, hogy a Fidesz tagja legyen a kritériumoknak megfelelő író, sem pártrendezvényen nem kellett megjelenni, sem a Magyar Idők szerzőjének lenni. Sőt, mindezt a mentorrá válás után sem várták el. Szabó Borbála a kormánnyal és a KMTG-vel átellenben is elismerten jó írónak számít. 2016-ban két kötete jelent meg és két bemutatója is volt. Egyik sem a remény színházának valamelyikében. Nem pártalapon és nem KMTG-alapon. Nem a csókos haverság okán. Szabó Borbála most olyan minősítéseket kap a munkáit szerető-becsülő kollégáitól és barátaitól, szintén nagyszerű irodalmi és színházi alkotóktól, amik mellett nem tudott szó nélkül elmenni. Nyilvános facebook-posztban reagált ezekre, megemlítve közülük párat – jópárat pedig a poszt alatt láthat bárki, másokat cikkekben-publicisztikákban lehet olvasni, amelyekben úgy egészében ráhúzzák a vizes és talán rozsdás szögekkel is díszített lepedőt nem pusztán a KMTG-re, hanem az azzal kapcsolatban állókra is. Egy vastag és nagyot reccsenő pálca magasban való eltörése után persze. Így Szabó Borbála „kollaboráns picsa” lett Peer Krisztián szerint. Szabó Borbála a „top-gusztustalanok” egyike Karafiáth Orsolya szerint. Szabó Borbála „elveszítette a gerincét” Krusovszky Dénes szerint. Szabó Borbála „rabolt pénzt” fogad el Lengyel Anna szerint. Vagyis Szabó Borbála orgazda vagy társtettes – bár az ilyen jogi és közerkölcsi kategóriákban nem vagyok jártas.

Áll a bál. Ahogy látható, a nyelvet felsőfokon bíró és azzal kiválóan bánó szerző-alkotók egyöntetűen határozott álláspontot fogalmaznak meg. És ezzel alapvetően nincs is semmi baj. Van ok egyet nem érteni a belépéssel. Ők, bár megtehetnék, hiszen szabad oda a pályázás, nem vesznek részt a mesterségesen új irodalmat kreálni akaró íróakadémia működésében. Erkölcsi megfontolásból. (E kitétel a későbbiekben még fontos lesz.) De ahogy látható, nem pusztán arról van szó, hogy Szabó Borbála saját belátása és lelkiismerete szerint hozott döntésével nem értenek egyet. Nem a döntését minősítik, vitatják és támadják. Őt magát. Fenyegetésnek is beillenek némely szavak. Erkölcsi alapon arra ragadtatják maguk, hogy emberileg mérjenek megsemmisítő erejű szócsapásokat és a szeplőtelenség teljes tudatában ragadják magukhoz az ítélkezést. Az ítéletben nem nagyon van egyéb megfontolás, mint az, hogy Szabó Borbála egy, a kormányzat (Orbán, takarodj!) által létrehozott intézmény fizetett-ösztöndíjas oktatója lett. Ezzel sok kiváló alkotó-kolléga szemében Szabó Borbála egy megsemmisítendő – sőt, tulajdonképpen a döntése által már megsemmisült – íróember lett. Olyan fokra hágnak az indulataik, hogy a keretek, amelyekben fogalmaznak és fenyegetnek (a facebook-ismeretségből való törlés ennek a leggyerekesebb formája), az embert magát támadják. Lenullázzák. Árulónak minősítik. Szabó Borbála erkölcse en bloc megszűnt létezni. Az erkölcséről beszélnek a fentebb idézett terminusokkal. Nyilván a döntéseinknek vannak erkölcsi következményei is, lehet arról is beszélni, figyelmeztetni a barátunk, szeretett kollégánk, hogy szerintünk ott van valami bibi. Szerintünk. Szabó Borbála azonban, köszöni, semmi a saját lelkiismeretével és erkölcsével ellentétes követelménynek nem ment alá. Ezt egyáltalán nem mellesleg a tettei – nem, nincs ott a kormány megmozdulásain, és nem, hiába jelent meg a posztja alatt a békemenet, annak sem lett a híve – és a művei is bizonyítják. Szabó Borbála nem lett más. Megvehető, mondják még rá. Mit vettek meg Szabó Borbálában, mit adott ő az ösztöndíj-fizetésért cserébe? Igen, itt jön az, hogy ő legitimizálja ezt a szervezetet, egyúttal ezt a hatalmat. Az ördögöt, mondjuk ki. Hogy ő a nevét adja „ehhez” – a nevét, amiből egy van neki, figyelmeztetik rá, és ezzel az bizony el is tud veszni, jön rögtön a fenyegetés. Devalválódik. Meglátásom szerint magától ugyan semmi nem nagyon devalválódik, viszont devalválni lehet valamit és valakit. Ebben a konkrét helyzetben látszik is, hogy kik devalválnak, miért és hogyan. Szabó Borbála közben ugyanolyan szabad alkotóként és tanárként él, ahogy előtte. Az élete azon kívül, hogy a KMTG mentora lett és ott tehetségéhez mérten tanít, semmiben nem változott ahhoz képest, mint amikor ugyanezek a kolléga-barátok szerették és nem tartották top-gusztustalan, gerinctelen, rabolt pénzt elfogadó kollaboráns picsának. És majdnem elfelejtettem, a legfontosabb jelző: seggnyalónak. A valóban kiváló írástudók egyik kedvenc szava. És persze, előkerül Thomas Mann-nak a Harmadik Birodalom ellen szót nem emelő költőkhöz intézett írása, hogy el ne felejtsük végső és megsemmisítő erejű csapásként a mostani rezsimet a hitleri Németországhoz hasonlítani. Így lesz Szabó Borbála a nácik szolgálóleánya. Erkölcsi alapon.

Azt hiszem, az intézményt, annak létrejöttét és Szabó Borbála döntését is lehet vitatni. A hír szent, a vélemény szabad ugye. De talán pár dolgot azért nem kéne: megsemmisíteni, ítéletet hozni, fenyegetni, bűnössé, de legalábbis bűntárssá nyilvánítani valakit egészen addig, amíg erre nem szolgáltatott okot, és azt nem vizsgáltuk és mértük meg egy valós – nem, nem a saját, kissé felénk billenő – morális mérlegen kellően, és amíg nem a Harmadik Birodalomban élünk. Sokaknak újdonság, de nem, nem ott vagyunk. Meg kéne érkezni (most már) 2017-be. És esetleg ha nem ilyen, régóta és mindhiába alkalmazott, kontraproduktív és viszolygást keltő eszközökkel harcolna a feddhetetlen erkölcsiséget és az ítéletalkotás jogát magáénak tudó liberális értelmiség, akkor talán több hívet is nyerne. Így csak veszíthetnek.

 

Herr Réka írása. 

 

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://reflektor.blog.hu/api/trackback/id/tr3812093421

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jakab.gipsz 2017.01.04. 13:06:44

Liberális értelmiség?
Komcsik megújult szivárványos álruhába öltözve, elmebajos gnómok és gólemek, akik azt képzeli fontosak valakiknek, és mi történik akkor ha a császárotok meztelen, és persze a ti fejtek üres.

Ballib cenzúrázók réme 21 2017.01.04. 17:24:33

"Szabó Borbála"

Kár hogy hozzám nem jutott el egyik krititka sem.
Szívesen elolvastam volna.

Bár tekintve hogy a ballib véleménydiktatúra naponta semmisít meg írókat, költőket szabad gondolkodókat, csakmert nem állnak be "Szabó Borbála" féle ballib seggnyalók közé, leszarom a Borit.

De ha van időd a linkeket lökesd már be.
Igazán érdekel ki és milyen plattformon, médiában akarja lejáratni szegény Borikát, aki mellett már index címlap szerkesztője is kiállt, azzal, hogy ezt a szart idedugta az orrom alá.

Larry Silverstein 2017.01.04. 17:58:50

gottmayer lea, herr réka ezeket név alapján le kell húzni a támogatásoknál, pályázatoknál

törzsmókus 2017.02.27. 00:09:20

@Ballib cenzúrázók réme 21:
komoly gondjaid vannak a szövegértelmezéssel.
a cikk pont arról szól, hogy ne seggnyalózzunk le senkit se balról, se jobbról, ha arra nem szolgált rá.

hány írását olvastad Szabó Borbálának, hogy ilyen sommás véleményt alkottál róla? vagy ha az értő olvasás gondot okoz (ld fenn), egy drámáját megnézhetnéd.
süti beállítások módosítása