2016. második felében több műtétre váró rokon, barát, ismerős keresett meg azzal, hogy mindenképp adjak vért, ha tudok, mert a kezelőorvos azt mondta, ha nem szerez elég donort, el fog maradni a műtét. Ezek az emberek nem azonos kórházba jártak, nem azonos részein laknak az országnak, különböző intézmények látogatói voltak, különböző intézményekben várták, hogy a magyar egészségügy segítsen nekik.
Egyik esetben sem opcionálisan vetődött fel a dolog, hogy milyen jó lenne, ha jönnének a véradók, hanem egyszerű kijelentésként. Ha nem cserkészik be a potenciális véradókat, nem lesz műtét. Pont. Úgy látszik, hatásos lehetett a beszélgetés, mert egytől egyig mindenki nagyon komolyan vette a figyelmeztetést, ennek megfelelően pedig „lelkes” toborzásba kezdtek. Nem csoda, ha megijed, akinek elmaradhat a műtétje.
A személyes megkeresések mellett a facebookon is többször futottam bele hasonlóba. Ráadásul teljesen különböző beavatkozásokról volt szó, de többségük nem volt különösebben speciális (csípőprotézis, sérv, etc.) és a műtétre váróknak sem voltak olyan speciális betegségei, melyek a szokásosnál különlegesebb igényt támasztottak volna a felhasználásra kerülő vér tekintetében. Rendszeres véradóként tehát marhára meglepődtem a dolgon, nem azon, hogy egy ilyenbe belefutottam, hanem azon, hogy sokba, különösen azért, mert az Országos Vérellátó Szolgálat honlapja szerint Magyarországon nincs vérhiány, elvileg tehát nem fordulhat elő, hogy emiatt valakit ne lássanak el.
Mikor októberben elmentem vért adni (sok éve önkéntes donor vagyok), rákérdeztem az adminisztrációnál a jelenség esetleges okára, okaira. A hölgyet, akivel beszéltem, láthatóan zavarba hozta a kérdés. Azt mondta, biztosan megvan az oka, ha ilyet állít az orvos. Vannak olyan speciális körülmények, melyek az ilyen dolgokat megalapozzák, de ő erről nem tud részletes felvilágosítást adni, forduljak levélben az OVSZ-hez. Válaszától nem lettem nyugodtabb, de a tanácsát megfogadtam. És levélben fordultam a kommunikációs vezetőhöz 2016. november 7-én.
Tisztelt Braun Helga!
Egy cikket szeretnék írni a véradással kapcsolatban. A célom az lenne, hogy tisztázzam azt a látszólagos ellentmondást, amit számos ismerősöm tapasztalt, mikor a kórházban saját vagy hozzátartozójuk műtétje kapcsán az orvos jelezte, mindenképp szükség volna vérdonorokra (rokonokra, ismerősökre egyaránt) ahhoz, hogy a műtétek megvalósulhassanak. Ez az elvárás nem tűnik túlzottan logikusnak, ha azt nézzük, hogy Magyarországon nincs krónikus vérhiány, a készletek kielégítőek (ahogyan az az Önök honlapján is látható), emiatt elvileg nem maradhatna el beavatkozás.
Egy véradás során nemrég felvetettem egy kolléganőnek a problémát, aki azt mondta, hogy mindennek hátterében a speciális vérigények állhatnak, de ő igazából nem ért ehhez, butaságot pedig nem szeretne mondani.
Ez a magyarázat a közeli hozzátartozók esetében érthető volna, az ismerősök esetében nem. Szóval nem igazán lettem okosabb.
Az lenne a kérésem, hogy segítsen megértenem a dolgot!
Előre is köszönettel: Csepregi János, egy elkötelezett véradó
Még aznap megkaptam a választ is:
Kedves János,
Köszönjük megkeresését. Néhány kérdésem lenne a cikkel kapcsolatosan.
Hol jelenne meg?
Mikor jelenne meg?
Esetleg a konkrét kérdéseket el tudná küldeni?
Interjút (telefonos, személyes) szeretne készíteni egy szakemberünkkel, vagy a kérdéseire írásban várja válaszainkat?
Előre is köszönöm a választ!
Üdvözlettel: Braun Helga, kommunikációs vezető
Néhány órával később eleget is tettem a kérésnek, elküldtem a válaszomat, amiben az eredeti levélben szereplő kérdéseket ismételtem meg, illetve jeleztem, hogy számomra tökéletesen megfelel az írásbeli válasz. Hogy még véletlenül se élje meg támadásnak senki érdeklődésemet, belinkeltem egy korábban a Reflektoron megjelent véradással kapcsolatos cikkemet.
Aztán eltelt egy hónap anélkül, hogy bármiféle választ kaptam volna, ami kommunikációs szempontból nem feltétlenül a legjobb húzás. Ezért 2016. december 19-én ismét írtam, de válasz ezúttal sem érkezett. Tovább vártam türelemmel, végül január 9-én úgy döntöttem, telefonon próbálok végére járni a dolognak. Így kerültem kapcsolatba Kékkőiné Nagy Éva koordinációs igazgatóval, aki némi türelmet kért, majd néhány nappal később meg is kaptam az OVSZ hivatalos válaszát:
- Megalapozott-e azt mondani a kórházban, hogy elmaradhat-e a műtét, ha nem tudnak elegendő számú donort találni a hozzátartozók?
Válasz: Nem meglapozott. Minden esetben megkérjük a klinikus kollégákat, hívják fel a beteg figyelmét, mennyire fontos, ha a hozzátartozók/barátok is adnak vért, de ez nem feltétele az ellátásnak.
- Igaz-e ez rokonok és ismerősök esetében egyaránt?
Válasz: Bárki adhat vért irányított véradás keretein belül. Teljes vércsoport (ABO és RhD) egyezés esetén a kedvezményezett számára biztosítjuk a vért, ennek hiányában más beteg is megkaphatja.
- Ha megalapozott a kérés, akkor mely speciális esetekben lehetséges, hogy erre van szükség? Mitől függ mindez?
Válasz: - (nem releváns)
Szóval drága barátaim, ha bárhol bármelyik orvos azzal riogat, hogy elmarad a műtétetek, ha nem szereztek elég donort, semmiképp ne dőljetek be! Ettől függetlenül természetesen jó és fontos dolog a véradás, azonban a műtét elmaradásával kapcsolatos fenyegetés, a beteg kiszolgáltatott helyzetére történő rájátszás a legkevésbé sem etikus és elfogadható. Még akkor sem, ha jó célt szolgál.
Csepregi János
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!
