Nagyon úgy fest, a szegedi polgármester a baloldal önjelölt szuperhőseként ízé-porrá zúzza a pöffeszkedő, antidemokratikus, Fidesz-KDNP-s megaszörnyet. Mondom, nagyon úgy, legalábbis részben, hiszen Botkából sugárzik a tenni akarás, magabiztosan áll egyelőre még verbuválás alatt álló serege élén és nyíltan kimondja: a győzelemért fog küzdeni. Szóval szó sincs kényelmes második helyről vagy épp 2022-ra tervezésről, amivel régóta vádolják pártját, itt most nagy dolgok készülnek.
Botka kemény fickó, rettenthetetlen vezér, aki azért állt a küzdelem élére, mert a baloldalon ő az – saját bevallása szerint -, aki jelenleg a legnagyobbat tud csapni az asztalra, hogy elég a torzsalkodásból, az önös érdekekből meg a butáskodásból, valaminek itt történnie kell. Az erős ember imázs formálódik, az új baloldali program készülget, bár a népszerűségi mutatók még nem ugrottak akkorát, de állítólag hamarosan az is meglesz. Hónapok kérdése csupán.
Mindez idáig egy magyar népmese utolsó oldala is lehetne (vagy az utolsó roham a Rettenthetetlenben, csak itt még Williamet se kínozták halálra), azonban van néhány dolog, ami azt mutatja, komoly zavar van az erőben. Néhány ellentmondás, néhány következetlenség és azok a rohadt csápok, amik rendesen a múlthoz szorítják nem csak az MSZP-t, de magát Botkát is. Ezek a furcsaságok a HVG által a napokban közölt Botka-interjúból sajnos üvöltenek.
Két hete nem kis megrökönyödést váltott ki, hogy Botka Szegeden kvázi kormányfőjelölti beszédében nem csak Orbánékat alázta rendesen, de a levitézlett baloldal is kapott bőven, Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban pedig kimondta, amit sokan már rég gondolnak: vele biztosan nem lehet leváltani a jelenlegi kormányerőket. Hátrébb kellene lépnie. Volt nagy felhördülés DK-s körökben, volt elismerő csettintés sok más helyről. De ez a konfliktusoktól vissza nem riadó férfi, aki talán sokak tetszését nyerte el gesztusával, kevéssel később, már táncolna is vissza, hisz ő azt nem úgy értette meg egyébként is: ő sokkal jobban kedveli Ferencünket, mint a legtöbb ember. A neki is megyek Gyurcsánynak meg nem is pedig mindössze egyetlen dologra jó: hogy a Gyurcsányért lelkesedők meg a Gyurcsányt nem kedvelők se vegyék komolyan.
De vonjuk ki Gyurcsányt a képletből! A megújuló baloldal tényleg jól hangzik. Meg az is, hogy nem szabad visszatérni a 2010-et megelőző világhoz, a választók felé pedig világosan kell kommunikálni, hogy itt most más lesz. Azonban igen fura, hogy Botka úgy beszél, mintha ő maga nem lett volna az MSZP és az ország politikai életének szerves része az elmúlt néhány évtizedben. Az MSZP-t friss és potens formációnak láttatni, vonzóvá tenni, néhány magabiztos mondattal azért nem nagyon lehet. Windisch Judit, a HVG újságírója pedig rá is kérdez, hogyan hihetnénk az MSZP újjászületésében, amikor:
Milyen megújulásról lehet beszélni az MSZP-ben, mikor Barabás János, az MSZMP KB volt titkára a választmány elnökhelyettese?
Botka pedig akaratlanul is pontosan rámutat arra, hogy miért nem lesz az MSZP-ből semmi más csak MSZP:
Ezt helyén kell kezelni, egy percig ne gondolja senki, hogy egy választmány elnökhelyettese formálja a szocialista párt politikáját.
Hát igen, ez is csak nézőpont kérdése. Bár úgy látszik, a volt MSZMP KB-s kollégák hátrébb lépése már nem olyan fontos része az innovációnak. Nem elengedhetetlen kelléke a megújulásnak. (Tudom, tudom: a Fidesz-KDNP-nél se kell túlzottan mélyre ásni, ami kifogásnak talán elég, mentségnek azonban elégtelen.) Botka szavainak legkézenfekvőbb üzenete az, hogy az MSZP működése szempontjából valójában tökéletesen mindegy, kik a vezető tisztségviselők. Ezzel a hozzáállással nem lesz könnyű új szavazókat szerezni.
Hétről hétre erősödött az egység. Az elmúlt néhány hét pezsgésbe hozta a baloldali szavazókat, és ez eljutott a szocialista párt vezetőihez is, akik felsorakoztak mellém és a program mellé.
Botka házaló ügynökként próbál meggyőzni mindenkit, hogy ez az MSZP nem az az MSZP, közben pedig minden gesztusból süt, hogy DE, ez bizony rohadtul ugyanaz a pont semmilyen párt, amilyennek a legtöbben gondolják. Nincs arca, nincs karaktere, csak múltja és öröksége van. Például 2010-től egészen máig Orbán Viktorék, mert azt viszont igen jól állapítja meg, hogy Orbánék nem tombolán nyerték a választásokat.
Természetesen szimpátiával figyelem a Momentumot, de nem igazából érzem kihívásnak. Persze értem a kis pártoknál az izgatottságot és a pánikot. Vajon ki kapja a Fekete Pétert? Egész biztos, hogy a többi liberális párt vezetője árgus szemmel, aggódva fogja figyelni a következő hónapok közvélemény-kutatásait, hogy vajon melyiküktől veszi el a legtöbb szavazót a Momentum, illetve az új határozott programjával az MSZP.
A MSZP inkompetensségére talán az a legjobb bizonyíték, ahogyan magára gondol, ahogyan magát mások fölé pozícionálja, mert vannak ugye a kis pártok meg ők. Csak az a baj, hogy az MSZP szavazói (ellenben például a DK-val) nem lojalitásból, hanem passzivitásból voksolnak újra meg újra. A megszokás nagy, várni meg úgyse várnak már semmit. Ezzel el lehet lavírozgatni meg bele lehet kényelmesedni, de valójában ez nem érdem, hanem örökség. Új szavazók rég nincsenek, a régiek pedig elvesznek. Szomorú, de jelentős részében kiábrándult MSZP-sektől duzzadt fel a sokat kárhoztatott Jobbik.
Botka összességében nem azzal akar hódítani, amit mondd, hanem azzal, ahogyan mondja. Pedig ha egy termékről bebizonyosodott, hogy rossz, akkor szerintem nem feltétlenül célravezető módszer mindössze azt kommunikálni, hogy igazából csak másképp jó. Elhinni, ha mindent ugyanúgy csinálunk, ahogy eddig, de összevonjuk a szemöldökünket, akkor az már szexi.
A három feltételem nem személyes, az igazságtalan és utálatos választási rendszerben csak akkor van reális esély a győzelemre, ha országosan és mind a 106 választókerületben egy demokratikus jelölt áll a Fidesszel szemben. A koordinált indulás és a külön lista azt üzenné a választónak, hogy ezek még összefogni sem képesek, hát hogy bízzam rájuk az ország kormányzását?! A politikai kiindulópontot mindenkinek tudomásul kell vennie.
Botka világértelmezése nem sok teret ad másoknak. Csak úgy lehet jó, ahogy ő szeretné. Aki pedig mást szeretne, az nincs eléggé az országért, nincs eléggé Orbánék ellen. Ez a fajta harcos retorika eléggé ismerős lehet az elmúlt évekből, csak épp mástól. Új termék nincs, mindig mások a rosszak, szomorú, ha ennyit jelent a megújulás.
Ha a konzumszaloncukorról, amin még a csomagolást se cserélték ki, némi portalanítást elvégeznek, az attól sajnos még ugyanaz a termék marad.
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!
