Egy vezető pozíciót betöltő fideszes politikus, akit történetesen Kövér Lászlónak hívnak, néhány éve láthatóan megharagudhatott „koalíciós” „partnerére” a KDNP-re. Nem értett egyet ugyanis a kereszténydemokraták egyik nagyon régi követelésével, amely szerint a magzatot a fogantatás pillanatától megilletné az élethez való jog. – Vagy egyetértett vele, de az alkotmányba azért mégsem akarta beletenni. – Szóval ez az úriember nemtetszését annyival zárta le, hogy idézem:
Írásomban nem kívánok az abortuszvitában (itt) állást foglalni, válasza azonban jó kiindulópont lesz egy másik fontos kérdéshez, az ideológiák kérdéséhez. 20. századdal foglalkozó történészként meglehetősen sok ideológiával vagyok, mondjuk úgy, meglehetősen közeli kapcsolatban. Ezek a kapcsolatok persze nem felhőtlenek, nem véletlenül. Az emberek jelentős része, hozzám (részben) hasonlóan, láthatóan irtózik mindenféle ideológiától, főleg az olyanoktól, amelyek izmusra végződnek. Magyarországnak két kanállal jutott belőlük, a környező nagyhatalmaknak pedig belőlünk.
Nem rossz egy olyan politikai jelszó tehát, amelyik zászlajára tűzi az ideológia-mentességet. Marxizmus, leninizmus, sztálinizmus, nemzetiszocializmus. Ki akarna ilyet? Nem sokan.
Öntsük ki azonban a gyereket a vízzel együtt? A francia forradalom egy kegyetlen vérengzésé fajult ahol pusztán származási alapon emberek ezreit és tízezreit mészárolták le, ettől még nem gondolom úgy, hogy ne lennének olyan vívmányai 1789-nek, amelyek közül ne kéne megtartani egyet-kettőt. A munkásmozgalommal kapcsolatban ugyanezt érzem. A nyolcórás munkanap és a negyvenórás munkahét, a társadalombiztosítás és a gyermekmunka tiltása mind-mind olyan értékek amelyeket, így vagy úgy de sikerült bebiztosítani. Én katolikus vagyok ugyan, de nem vallásos emberként, nem katolikusként is érdemes Ferenc pápai szavaira odafigyelni; többször szóvá tette ugyanis, hogy a munkavállalók kizsákmányolása olyan cselekedet, ami miatt nem tekinthető kereszténynek az, aki így növeli vagyonát.
Ezek olyan ideológiai kérdések, amelyeket nem lehet egyszerűen annyival kipipálni, hogy rendezni kell az egészségügyet, az oktatást, megélhetést és a lakhatást. Mert nincs olyan jobboldali, baloldali, liberális, stb, stb, párt amelyik ne akarná rendezni. De nem mindegy hogy, hogy. A Momentum részéről persze üdvözlendő, hogy olyan új típusú politikai közösségként definiáljak magukat, amely képes összeegyeztetni a szolidaritást és a teljesítményelvűséget. (Bár ez utóbbi alatt én nem tudom, mit értenek, jó lenne kifejteni.)
A dolgozói szegénység kérdése ideológiai kérdés kell, hogy legyen, mert különben csak közgazdasági lesz, de akkor elveszik az ember, csak a számok maradnak.
Visszatérek egy kicsit Kövér Lászlóhoz, illetve arra az esetre, amikor ráförmedt a kereszténydemokratákra (világnézeti rétegpárt ugye). Ezzel egyúttal azt is mondta, hogy a Fidesz nem világnézeti és nem rétegpárt. Persze azt eddig is tudtuk, hogy néppártként tekintenek magukra, de a néppártiság nem jelent mást, minthogy egy egész népnek akarnak megfelelni. – Ezt persze elég nehéz pénzszórás és migráncsozás (sic!) nélkül abszolválni, de ezen ne múljon.
Szimpatikus, mosolygós korom béliek, (és kicsit fiatalabbak) a Momentumosok, de az olyan orbitálisan demagóg mondatoktól, minthogy ők a „néppel fognak össze” óhatatlanul ez a fenti néppárti gondolat jut eszembe. Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy a Momentumot Kövérrel helyezem egy polcra, megnyugtatok mindenkit, hogy erről szó nincs. A fenti, 2011-es kövéri örökbecsűvel csak fel akartam hívni a figyelmet arra, hogy kellenek olyan alappontok egy párt ideológiájában, amelyek nélkül kár nekiindulni. Az „elmúlt27évezés”, „korrupció”-ás (némileg persze jogosan) és a „nem fogunk össze régi pártokkal”-ozás kevés lesz. Választ kell adni arra, hogy mit ér az ember abban a hetvenvalahány évben, amit a Földön eltölt. Ez bizony világnézeti kérdés.
Herritz Márton
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!
