Na jó, nem a védelmében, hiszen védhetetlen mindaz, amit a magát kereszténynek, nemzetinek és konzervatívnak hazudó (mondom ezt keresztény teológiai tanulmányokkal a hátam mögött) Fidesz-KDNP és annak prominensei a haza érdekére hivatkozva művelnek Magyarországon és nemzetközi szinten egyaránt, ráadásul mindnyájunk (mi, magyarok) nevében. Viszont kétségtelen az is, hogy ehhez az ámokfutáshoz szükség volt arra is, hogy meglegyen az a tér, amiben mindezt büntetlenül megtehetik. Ráadásul miközben áthágják a törvényeket és köpnek a tisztességre, ők maguk olyan jogszabályi hátteret állíthattak fel (lásd még miért érdemes a hatalomnak magára szabni a választási törvényt), amiben akaratuk maradéktalanul érvényesülhet. Az ellenfélnek vélt vagy gondolt személyeket, csoportokat, cégeket kérlelhetetlenül söprik el, a sajátjaikat bebetonozzák.
Hatalmuk törvényes eszközökkel egyre kevésbé dönthető meg, gazdasági, oktatáspolitikai és külpolitikai lépéseikkel pedig felégetik országunk jövőjét. Nem polgárságot, hanem tudatlan, függőviszonyba taszítandó alattvalókat akarnak.
Hogy a magyar miniszterelnököt és egzisztenciálisan és/vagy mentálisan haszonélvező holdudvarát végzetesen megfertőzte a hatalom gyűrűje és/vagy valóban Putyin tartja láncon, izé pórázon, legyen szó akár kompromitáló dokumentumokról és/vagy azoknak az orosz pénzeknek, befektetéseknek az ígéretéről, melyekkel a halott magyar gazdaságot sikertörténetté próbálják kozmetikázni? Nehéz megmondani. Végeredményében mindkettő a hatalomban maradásról szól és a saját tettek és „elvek” kizárólagosságának hirdetésével jár. Egymást jól kiegészítik. Az előre tolt helyőrség pedig kétségtelenül jól teljesít, ami az EU-ellenességet illeti.
Egy dolog viszont biztos, a napjainkra jellemző katasztrofális hazai helyzet kialakulásáért elsődlegesen nem az Európai Unió gyengeség vagy a gyíkemberek, de még csak nem is az orosz titkosszolgálat, hanem a magyar társadalom immunrendszerének hiánya a felelős.
Nagyon úgy tűnik, hogy társadalmi szinten nincsenek se hozott, se szerzett képességeink, melyek jelenleg féken tudnák tartani az esztelen hatalomgyakorlást. Arról pedig csak kevés fogalmunk és tapasztalatunk van, mit jelent a polgári öntudat. Mindezt pedig nagyon is jól tudják Orbánék, ezért próbálnak egyszerre letarolni mindent és eljátszani az áldozat szerepét, megvédeni a hazát, megvédeni Európát. hogy a végén azt is elhidd, hogy mindenki ellenség és elhidd, hogy napjaink hűbérurai az egyetlenek, akik veled és érted harcolnak a hitetlenek ellen.
Az illiberális rendszer ugyanis nem csak arról szól, hogy bárkinek bármit erőből le lehet nyomni a torkán vagy bárkitől bármit el lehet vennie az intézményesített korrupció rendszerében, ha nekik jobban kellene, bár az orosz minta láthatóan tetszetős és hasznos eszköz a jelenlegi kormányzat számára, de legalább annyira szól arról is, hogy ma már minden megkérdőjelezhető. Nincsenek elvek, eszmék, tények, melyek vitán felül állnának. Hogy mindezt megengedheti magának a kormány, annak egyetlen oka van, hogy saját meggyőződése és tapasztalatai alapján nincs mitől tartania.
Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá – írta Esterházy Péter, de a mondat fordítva is áll, bizonyos szint alatt már nincs olyan alsó határ, ami alá ne süllyedhetnének.
Ha tévéfelvétel bizonyítja, hogy tegnap még mást mondtak, mint ma, akkor is azt lehet mondani, hogy mindez ellenzéki hazugság. A 10 évnyi titkosításért még vért köhögő Orbán 30 évnyit vállalhat be ugyanazokkal az oroszokkal anélkül, hogy ez az ellenzékében vagy saját táborában, pláne össztársadalmi léptékben komolyabb mozgolódást eredményezett volna. El lehet venni a trafikokat, a földeket, be lehet zárni egyetemet, kinyírni a civileket, atomerőművet építeni a lakosság megkérdezése nélkül, gigahitelt felvenni az oroszoktól, miközben az IMF kölcsönét nem is olyan régen még a Sátánától eredeztették Orbánék. Uniós ezer milliárdokból lehet felesleges beruházásokat csinálni, közben pedig köpni Brüsszelre. Büntetlenül állítani, hogy újabb száz milliárdok egyszerűen csak elveszítik közpénz jellegüket. (És sikerült? – kérdezte az egyszeri kormányszóvivő, ha megvan még az ominózus mondat.) Be lehet zárni szerkesztőségeket vagy épp annyira megemelni a reklámadót, hogy csak azok maradjanak talpon, akik majd ennyivel több forrást kapnak az államkasszából a kormánypropagandáért, hisz ez a pénz nem kiadás, visszavándorol majd ugyanabba az államkasszába. És ahogy láttuk, neki lehet menni izomból a CEU-nak, csak mert, hisz valódi indokokra nincs szükség. De hosszasan lehetne még sorolni mindezt. És mi történik ezek miatt? Sajnos semmi olyan, amitől megijednének az MSZMP-s mintakatonákká vedlett bukott jedik.
A nemzeti egység helyett a kormányzati álláspont és a minden egyéb kettőségére töredezik a közbeszéd és a közgondolkodás, ebben a rendszerben pedig nincs helye párbeszédnek. Vagy azt mondod, amit Orbánék, vagy liberális, tolvaj, hazug, hazaáruló, idegen ügynök, Soros, esetleg Simicska bérence vagy. És pont. Abban talán egyetérthetünk, hogy effélének lenni pedig nem jó. Vitának azonban helye nincs. De ha volna is a brutális agymosásba, a folyamatos agresszióba felőrlődik az ember, belefárad lassanként mindenki, mert a bántalmazóval szemben a normális eszközök nem elegendőek. Egy bántalmazót nem tudsz meggyőzni arról, hogy rossz, amit tesz. Mert szerinte nem az, sőt, jogos, sőt, helyes, sőt, igazából érted csinálja, érted, aki meg sem érdemled. A nyelv kisajátítása, a párbeszéd lesajnálása, a másik létjogosultságának megkérdőjelezése, a „mindenki más” nyájként kezelése durva bántalmazás, ami annak minden jellemzőjét hozza is.
És pontosan ez az, „a vitának helye nincs” mutatja meg, hogy az állampárt miként gondol magára. A párbeszédhez két félre, közös akaratra és közös nyelvre van szükség. Arra, hogy meghalljam, amit a másik mond és érdemben vagy legalább megközelítőleg érdemben próbáljak arra reagálni. Ideje észrevenni, hogy ez itt és így nem működik.
A levegővel együtt elfogynak az eszközök. Az EU nem fog megvédeni bennünket, egyfelől, mert egy hatalmas és lassú monstrum, másfelől, mert ők is eszköztelenek. A demokrácia alapeszméjével nehezen fér össze, hogy izzé-porrá zúzzák Orbánékat, ha pedig tényleg erővel lépnének fel, akkor a magyar kormány újabb támadásról kezdene üvölteni, újabb milliárdokból venne rádiót, tévét, plakátfelületet, hogy átprogramozzon mindenkit. Állítsuk meg Brüsszelt, kiálltja az agitprop, ami nagyon hangzatos, de éppúgy, ahogyan a föderáció és az EU-s központosítás nem volna jó (persze az orbáni modellnél még az is vonzóbb), kinek jó az a rettenet, az a mérhetetlen gyűlölet és erőszakosság, amit ma a kormány mutat? És bár megtehetné (természetesen az erő, nem pedig a demokrácia elve alapján), vélhetően az USA se mozdítaná el a kormányt, hiába álmodozik titkos támadásokról a titokzatoskodó szuperhős, Matolcsy György. Nem azért, mert nem tehetnék meg, ha az oroszoknak van, akkor biztosan náluk is akadna valami kompromittáló anyag, nem volt véletlen a kitiltási ügy, de nem vagyunk elég érdekesek, jelentősek, ahogy mások már mondták, Magyarország nem szerepel azon a bizonyos amerikai külpolitikai térképen. A CEU kapcsán talán most felkerülünk, de meg lennék lepve, ha ez messzire vezetne az EU-s tagállam Magyarország esetében.
És az a helyzet, hogy mindez egyáltalán nem is volna jó. Ha az EU, ha az USA avatkozna be. Itt és most lenne a helye és ideje annak, hogy a magyarok maguk borítsák fel a rendszert, hogy megmutassák, nem lehet velünk mindent megtenni csak azért, mert azt harsogják, hogy a mi érdekünkben, ahogyan az egyszeri kiművelt bántalmazó teszi, miután megverte, megalázta a társát vagy a gyerekét és a fülébe súgja, hogy nagyon sajnálja, csak érte tette és valójában most neki a legrosszabb, őt kell megérteni, sajnálni, sőt, szeretni.
Ha a magyar társadalom nem akarja, nem tudja megfékezni ezt az ámokfutást, akkor senki más nem fogja. Fontos lenne megérteni, hogy a népakarat mit jelent, hogy az állam nem több egy nyomorult mobilszolgáltatónál és ideje lenne, ha akként is tekintene magára. Neki ugyanis nincs vagyona, nincs pénze, neki kötelessége van és munkáltatója, te meg én, mi, a magyar állampolgárok. Ideje lenne, hogy végre gyakoroljuk a munkáltatói jogokat. Ők ugyanis maguktól nem fognak megváltozni, ennyi biztos.
Hogy Orbánék miként működnek az egy dolog, ami viszont sokkal fontosabb, hogy mi magunk, a hétköznapi emberek hogyan reagálunk minderre. Eddig szerintem rossz hatásfokkal vagy sehogy. Ideje volna kilépni a bántalmazott szerepéből.
Csepregi János írása
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!
