Nemrég jelent Kate Raworth, Doughnut Economics című könyve, amelyben a szerző, Rockström fenntarthatósági modelljének kiegészítésével keresi a megoldásokat a világ globális problémáira.

Johan Rockström és szerzőtársai 2009-ben új megközelítést javasoltak a globális környezeti „fenntarthatatlanság” számszerűsítésére.    A stockholmi kutatócsoport kilenc területen definiálta a Föld teherbíró képességét (klímaváltozás, óceánok savasodása, az ózonréteg elvékonyodása, nitrogén és foszfor ciklus, vízhasználat, földhasználat változása, biológiai sokszínűség csökkenése, légköri aerosol terhelés, kémiai szennyezés). A kilenc területből hetet tudtak akkor számszerűsíteni a kutatók. Ha az egyes tényezőket jellemző piros körcikk túllép a belső zöld kör határán, akkor ezen a téren meghaladtuk a bolygó eltartóképességét. Ha a piros körcikk átlép a külső köríven, azokon a területeken a határátlépés környezeti hatásait visszafordíthatatlannak tartották. A modell szerint a legsúlyosabb ökológiai probléma jelenleg a biodiverzitás csökkenése, a fajok kipusztítása.

Forrás: Rockström et al. (2009)

A modell üzenete világos és jól érthető (bár szakmai tartalmat ért kritikák miatt, a szerzők korrigáltak az eredeti elképzelésükön) de a fenntarthatóságnak csak a környezeti lábát szemlélteti.

Kate Raworth ezt a modellt egészítette ki társadalmi és gazdasági tényezőkkel. Így az emberiség számára járható „zöld út” korlátja kifelé a környezeti eltartóképesség, befelé pedig az, hogy a társadalom működésének alapjait (élelmiszer, víz, egészség, oktatás, jövedelem és munka, béke és igazságosság, politikai szerepvállalás, egyenlőség különböző formái, háztartás, kapcsolatok és az energia) széles körben biztosítani kell.  A „Doughnut Economy” modell nevét az ábrán szereplő zöld sáv fánkhoz hasonló alakjáról kapta.  A társadalom és a politika szerepe kettős: úgy kell segítenie a hiányosságok csökkentését (a belső köríven, a középpont felé túllépő tényezők korrigálásával), hogy közben meg kell akadályozni az ökológiai túllövést (külső köríven túlnyúló piros körcikkek).

Forrás: Raworth (2017)

Bár a virágzó gazdaság sok ember számára biztosított kedvező életfeltéteket, de a környezet állapota és a szegénységben élő sok millió ember miatt Raworth felteszi a kérdést: „Mi a lényege egy virágzó gazdaságnak, ha az emberek és a bolygó továbbra is szenvednek?”

Hogyan érhető el, hogy a 21. századi társadalom az ideális, zöld sávban haladjon?

A szerző javaslatai szerint például helyi pénzrendszerekkel valamint olyan üzleti tervezési modellek segítségével, amelyek biztosítják, hogy a munkavállalók sokkal nagyobb arányban részesüljenek az általuk előállított értékből. Fontosnak tartja hozzáférhetővé tenni a tudást és felszabadítani a kreatív közösségek potenciálját ingyenes, nyílt forráskódú hardverek és szoftverek révén.

A probléma megoldása a jelen generációk feladata, amelyhez az eszközöket is ismerjük: zöld gazdaságfejlesztés, társadalmi szolidaritás, egyenlőtlenségek csökkentése. Most már csak el kellene kezdenünk rátérni a „zöld útra”.

Szigeti Cecília

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!