Magyarországon sokáig az volt a belpesti értelmiségben az egyetlen megengedett módja egy politikai állítás igazolásának, ha elmondod, hogy félsz; hogy elnyomnak; hogy te vagy az áldozat. Aztán jött a fülkeforradalom és elérkezett az erő uralma. A régi hagyományos erények megbecsültsége visszaállt: ágaskodott a férfiasság. Magyarország erős lett, értett az erőből, és erővel kommunikált. Az erő nyelve lett a politika nyelve.

Ez volt legalábbis eredetileg a fideszes értelmiség narratívája, ők voltak a faszagyerekek, az erős fiúk a grundon, övék volt a legtöbb üveggyöngy. Kétharmad, fallikus szimbolika, kétharmad, Orbán Viktor, kétharmad.

Aztán történt valami. Nem annyira ment a szekér 2012 táján. A nagy agresszivitást, az ágaskodó hatalmat, a világmegváltó aufklärizmust, a mindentudó hozzáállást, azt hogy a jobboldal tudta ki hogyan éljen: nem díjazták a magyarok. Kellett egy másik recept. Kellett valami, ami újra összerántja a tábort.

És akkor lássunk csodát, halleluja, megjött, ami kellett. A támadás. Egyre inkább érkeztek a támadások. A liberális médiától. Majd az EU-tól. Majd a menekültektől. Majd a menekülteket védő EU-tól. Majd az EU-párti menekülteket védő liberális médiától. Rájöttek újra, hogy őket támadják. Magyarországot meg kell védeni. A külső ellenség belül van, a liberális médiát pénzelő, az EU-t irányító migránspárti Sorossal. Az ellenség belül, hatalmas, több pénze van, mint nekünk, és egy világméretű összeesküvést vezet. Ellenünk. A nép ellen és a nép egyetlen legitim képviselője, Orbán Viktor ellen.

Végre ostromlott vár lehettek újra. Újra ott érezték magukat a Horn-kétharmad akolmelegében, ott, ahol kevés terük volt, ahol még tudták, hogy ők az antikommunisták, ahol még ők voltak a nemzetiek. A nekik kedves, ismerős elnyomott szerepben. Lehetett szabadságharcolni, lehetett gyengének, elnyomottnak lenni. Az arroganciájukat az áldozati szereppel fedték le, újra ők lehettek Dávid Góliáttal szemben és egyre nagyobb Góliátot kerestek. Az EU, Soros, Amerika, vagy éppen Ahmed H.

Minden egyre inkább összefüggött, minden egyre inkább ellenük irányult. Egyre nagyobb elnyomás volt, egyre nagyobb áldozat lett a Fidesz. Soros ennek az ellenségnek a lefókuszcsoportolt arca, aki egy valamit szolgál: az elnyomást személyesíti meg.

Aztán lett még egy nagy egybeesés, ami őket igazolta. Az amerikai választások hatására még egy világelnyomott, megnyomorított került áldozati pozícióba: Donald Trump. A liberális média és a politikailag korrekt elitek által a Fehér Házig elnyomott és elhallgatott Trump is ugyanezt a stratégiát követette. Ő is harcolt a nagyok ellen, ő is egy Dávid lett a Góliátok ellen, akinek csak egyetlen parittyája maradt (itt a parittya alatt az USA hadseregét és teljes államigazgatását értsd).

Így ez az egybeesés még valamit jelentett, ők már egy nemzetközi ellenállás közös tagjai lehettek. Egy olyan erőtlen, elnyomott, a mainstreammel szembeni alternatívának a tagjai lehettek, amelyet csupán két világhatalom (USA és Oroszország), egy regionális nagyhatalom (Izrael) és Magyarországon kívül két V4-es ország képvisel (Szlovákia és Lengyelország). Alig páran szemben olyan nagyhatalmú intézményekkel, mint az ENSZ emberi jogi bizottsága, a TASZ, a Lukács György Archívum, a méltán rettegett, agilis és gyors-reagálású Junker-bizottság valamint az egységes és a politikai éleslátásáról híres feminista mozgalom.

Ennek az ellenállásnak saját nyelve is lett. Sivalkodók. Konszarvatívok. Libtardok. Saját hőseik is lettek: Milo Yannuvalaki, akit annyira elhallgat a média, hogy még én is elfelejtettem a nevét. A nagy nemzeti szabadságharc így szövetségesekre talált, olyan szövetségesekre, akiktől szavakat, gondolati sémákat és konkrét cikkeket lehet kritkátlanul átvenni, hogy lehessen mivel kritizálni azokat, akik kritikátlanul veszik át a nyugati szavakat és gondolatokat.

Így a fideszes értelmiség tagjai, akiknek minden egyes közpénzen fizetett sajtótermékükben harcolniuk kell, hogy hatvanezer karakterben ki tudják fejteni a Breitbartból fordított politikai véleményüket, 2017-re teljes jogú áldozattá váltak. A legáldozatabb áldozattá. Olyan áldozattá, akit meg kell védeni mindig mindenkitől, aki nem azt mondja, amit ők. Az örök, kizökkenhetetlen áldozat lettek. Ők hazánk legelnyomottabb kisebbsége.

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!