Ujhelyi István, az MSZP európai parlamenti képviselője a Sziget fesztiválon jelentette be, hogy aláírásgyűjtést szervez az euró minél előbbi bevezetése mellett.

Érvelése szerint a közlejövőben valósággá válik a kétsebességes Európa. Orbán Viktor azonban inkább a leszakadást, a perifériához való tartozást választja, csak megőrizhesse illiberális rendszerét. A magországokhoz való tartozás elsősorban a valutaunió függvénye – szól a szocialista politikus érvelése. Az alábbiakban politikai és nem közgazdasági szempontból lesz szó az euró bevezetésétől.

Ujhelyi kezdeményezésének jelentősége, hogy pótolni kívánja a modernizációs narratívát a magyar baloldalon. Az euró az európai integráció szimbóluma ebben a tekintetben. Az Európai Unióhoz való csatlakozást megelőzően ugyanis a szocialista és liberális pártok azért számíthattak a választók támogatására, mert a Nyugathoz való felzárkózást ígérték. Az európai integráció, a nyugatos modernizáció mentén tudtak a szocialisták választói koalíciót létrehozni olyan társadalmi osztályokkal, amelyek között egyébként érdekellentét volt más kérdésekben. Ennek a modernizációs ajánlatnak a Blair-Clinton-Schröder-féle harmadik út adta ideológiai keretét, amelyet gyorsan magáévá tett Gyurcsány Ferenc, a liberális értelmiség pedig nem habozott igazolni azt. A harmadik úttal ideológiai megerősítést kapott az a gyakorlat, miszerint a baloldal szállítja a szavazatokat a liberális elit pozícióinak megőrzéséhez. Maga az uniós csatlakozás, a 2006 utáni morális, majd a Magyarországot különösen súlyosan érintő 2008-as gazdasági válság, az EU bővítés utáni „kifáradása” (enlargement fatigue) miatt azonban a liberális-baloldali modernizációs ígéret is elveszítette mozgósító erejét.

Az európai integráció mellett a globalizációkritikus baloldal megjelenésével tűnt fel egy modernizációs alternatíva. A globalizációkritikusok elutasították a globális elosztás neoliberális rendszerét. Követeléseik közé tartozott az igazságos csere, a nemzetközi rezsimek, szervezetek (IMF, WTO, Világbank) átláthatósága, demokratizálása, a közpolitikai tervezésben a természetes és épített környezet, valamint a helyi közösségek védelme. Ennek a globalizációkritikus alternatívának (Another World is Possible - Lehet Más a Világ) és a hozzá tartozó mozgalomnak a pártpolitikai megjelenése az LMP volt. A globalizációkritikus mozgalom ugyanakkor nem élvezett akkora támogatottságot a 2010 előtti Magyarországon és általában a kelet-közép-európai régióban, mint Nyugat- és Dél-Európában. Az LMP parlamenti helyhez jutásában tehát nagyobb szerepet játszhatott a korábbi baloldali és liberális elitek hitelvesztése, mint szavazóiknak ökopolitikai elköteleződése.

2010 után nem sikerült megújítani, illetve az adott körülmények között vonzóvá tenni a baloldali modernizációs alternatívákat. A globalizációkritikus baloldal örököseinek tekinthető LMP politikusainak azzal kellett szembesülniük, hogy olyan konfliktusok generálódtak 2010 óta, amelyek nem adtak sok teret a zöld, ökopolitikai témáknak, ügyeknek. A második Orbán kormány óta az utcákon is megjelenő elégedetlenség sok esetben liberális színezetű volt. A sajtószabadságért, az egyoldalú alkotmányozás ellen, a civil társadalom autonómiájáért, az akadémiai szabadságért szervezett tüntetések a mozgalmi liberalizmus újjáéledését mutatják. Sokat elárul erről a jelenségről, hogy az Ökotárs vezetője, Móra Veronika is úgy jelenik meg a nyilvánosságban mint a fenti liberális témájú tüntetések szervezője és nem mint egy zöld szervezet képviselője.

Az európai integrációs narratíva kifáradása óta az MSZP majd a DK sem volt képes arra, hogy európai ügyekben kezdeményező legyen. Magyarország nemzetközi helyzetét, az unióhoz való kapcsolatát illetően a Fidesz és egy személyben Orbán Viktor határozza meg a közbeszédet. A külpolitikai soha nem volt annyira fontos, mint 2010 után, tulajdonképpen Orbán Viktor alakította át belpolitikává az európai ügyeket. Tisztségénél fogva azonban a regnáló miniszterelnök politikai cselekvőként tud megjelenni a nyilvánosság számára, akire reagálnak a külföldi partnerek is. Ezen a szinten képtelenek megjelenni az ellenzéki vezetők. Itt is azonban fontos tényező az ellenzék fragmentáltsága. Egy erős baloldali párt kompetens vezetője felléphetne önállóan az EU-t és Magyarországot érintő kérdésekben. Ellenzéki narratíva hiányában európai ügyekben az egyes uniós intézmények, így az Európai Parlament, a Bizottság, a Velencei Bizottság és a külföldi, elsősorban német sajtó vált a kormány vitapartnerévé. Ezeknek a szereplőknek a megjelenését a magyar politikában támogatta, ünnepelte az ellenzéki közvélemény és a sajtó is. Arról azonban nem vettek tudomást, hogy ezzel másodrangúvá válnak a magyar ellenzéki pártok az említett szereplők mellett, tovább csökken kompetens megszólalási lehetőségük.

2010 után a fősodrú nyilvánosságban is megjelentek azok az újbaloldali kezdeményezések, amelyek részben visszavezethetőek a „neoliberális” MSZP-t kritizáló globalizációkritikus baloldalig. Ezek a csoportok, mozgalmi szerveződések a 2012-13-as hallgatói tüntetések során szerzik meghatározó politikai élményeiket és tapasztalataikat. Az újbalos csoportok olyan progresszív témákat kívánnak beemelni, amelyek a baloldal megújítását, hitelességének és egy új narratíva megteremtését látszanak garantálni. Az újbaloldali politikai ajánlat kezdeményezettjei elsősorban a társadalom szélére szorítottak és az identitásuk elismeréséért küzdők. Kétséges azonban, hogy ezeknek a társadalmi csoportoknak a szavazatai elégségesek lennének-e a kormányváltáshoz, mások pedig mozgósíthatóak pusztán a szolidaritás alapján. Jó példa erre a lakhatás kérdése. Az újbaloldali lakáspolitikai tervekben rendre a tulajdonlást támogató lakáspolitikát kritizálják. A potenciális baloldali szavazó is azonban tulajdont akar szerezni, mert az a középosztályi lét záloga, és nem akar egy életre megrekedni bérlakásban, egy szintre kerülve a nála alacsonyabb státuszúakkal. A Fidesz középosztályt erősítő politikája is éppen azért vonzó azok számára, akiknek pillanatnyilag nem kedvez, mert abban reménykednek, hogy majd ők is részei lehetnek a dotált rétegnek. A szolidaritás addig terjed, amíg nem veszélyezteti a szóban forgók társadalmi helyzetét.

Az Euró bevezetésének kezdeményezése nyilvánvalóan nem csodafegyver, azonban egy olyan eszköz, amivel túl lehet lépni a korrupció mantrázásán és az egészségügy, oktatás helyzetének felemlegetésén. Míg az előbbi az egész politikai osztályt hitelteleníti és demobilizál, az utóbbiak kapcsán gyakran nyilvánvalóvá válik az ellenzék szakpolitikai tanácstalansága. Az Euró bevezetése azért szerencsés témaválasztás az MSZP-nek, mert azzal hitet lehet tenni amellett, hogy van Magyarország modernizációjának európai útja, van értelme az európai együttműködésnek, lehet alulról hazánk nemzetközi helyzetét érintő ügyeket kezdeményezni.

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!