Bodnár Zoltán beszél az ellenzékről, Botkáról és a kormányváltásról.
Reflektor: Mit tehetnének az ellenzéki pártok, hogy sikeresebbek legyenek és kormányváltás legyen 2018-ban?
Bodnár: A demokratikus ellenzék pártjainak azt kell megérteniük, hogy a 2018-as választás nem egy lesz a sok közül, az éppen soron következő, hanem Magyarország számára történelmi jelentőségű lesz. Ha a Fidesz-KDNP “pártszövetség” alakít kormányt 2018-ban, akkor Orbán semmi sem fogja meggátolni a már félkész diktatórikus - igényesebb ízlésűek szerint autokratikus - rezsimjének kiteljesítésében. Súlyosan téved az, aki úgy véli, hogy elég most a Fidesz 2/3-ának megakadályozása, a parlamenti frakcióalakítás, s egy 2022-es kormányváltásban bízik. Ha Orbán marad, gazdaságilag teljesen ellehetetleníti az ellenzék pártjait, s a közösségi médiát leszámítva elzárja őket a nyilvánosság minden formájától. Már nincs szüksége újabb 2/3-os törvényekre, azok nélkül is bármit megtehet.
Miközben a közvetlen klientúrán kívül nincs a magyar társadalomnak olyan rétege, amelyben Orbánék így vagy úgy ne rúgtak volna bele, s a választók többsége látva a végtelen és gátlástalan korrupciót, érzékelve saját kiszolgáltatottságát, ennek a képmutató álkeresztény rezsimnek a privát szféra legbelsőbb köreibe igyekvő nyomulását. Ők mind rendszerváltást/kormányváltást akarnak. A demokratikus ellenzék felelőssége, hogy ennek lehetőségét ne a Jobbikban lássák meg, amely minden cukiság-kampány ellenére megmaradt az ami, egy rasszista rendpárt falvakban vonuló Magyar Gárdával, Betyársereggel, menekültekre vadászó különítményekkel.
Az elmúlt hónapokat a demokratikus ellenzék pártjai elvesztegették. Miközben saját programjaik - az eddig megismerhetőek - között nincsenek áthidalhatatlan különbségek, mert alapvető egyetértés van a liberális demokrácia, a jogállamiság, a polgári szabadságjogok, a munkavállalói jogok helyreállításában, az oktatásügy, vagy az egészségügy kérdéseiben . Ezt Kincses Gyula moderálásával létrehozott nemzeti minimum is bizonyítja - s még a gazdaságpolitika legfontosabb ügyeiben sincsenek feloldhatatlan/megoldhatatlan ellentétek, a közbeszéd, a pártok közötti beszéd hónapok óta nem erről szól. Nem arról, hogy kormányra kerülve a demokratikus ellenzék pártjai hogyan teremtenének egy prosperáló, egészséges, a fiatal generációk számára perspektívát kínáló Magyarországot. (A TTIP helyes vagy helytelen voltáról vallott eltérő nézetek a 2018-as választások szempontjából a lehető legérdektelenebb kérdés.)
Ezeknek a pártoknak az elmúlt években volt elég idejük ahhoz, hogy saját közvetlen támogatói bázisukat építgessék, s már hónapok óta az lett volna a dolguk, hogy felmutassák a választóknak azt a demokratikus szövetséget, amelyik képesnek látszik arra, hogy Orbánékat leváltsa, s az Orbáni diktatúra már felépített jelképes falait lebontsa. Ehelyett - miközben mind a kormányváltás szándékáról nyilatkoznak - még mindig csak saját képzelt szavazóihoz beszélnek. Vagy ami még rosszabb, némely politikusaik olykor a nyilvános beszédben is úgy nyilatkoznak, hogy a kormányváltásra nincs esély 2018-ban. Ám hogy gondolnák megszerezni a kormányváltást akarók támogatását, ha maguk sem hisznek annak lehetőségében?
Az utolsó pillanatban vagyunk ahhoz, hogy stratégiát váltsanak.
R: Mi a véleménye Botka László eddigi politikai stratégiájáról?
B: Éppen Botka mondja, hogy sohasem késő stratégiát váltani. Ez erősen érvényes a szocialista pártra, s Botkára. Az MSZP elhitte magáról az év elején, hogy a demokratikus ellenzék vezető ereje. Botka azt vállalta, hogy létrehozza az ellenzéki pártok megállapodását, s május végére 20%-ra növeli az MSZP támogatottságát. Ma 9%-on állnak, az ellenzéki pártokkal való érdemi tárgyalások még csak el sem kezdődtek. Diktátumokkal, nyilvános ultimátumokkal nem lehet szövetséget építeni. Botka legutóbbi nagy beszédének elején hosszan ekézi a többi ellenzéki pártot, majd arról beszél ugyancsak hosszan, hogy szövetségre kell lépni, s ő vezetőként ebbe a szövetségbe hívja a többieket, végül szigorúan egyes szám első személyben elmondja, hogy ő mit akar. Az ajánlat az tehát a remélt szövetségeseknek, hogy szép csendben sorakozzanak fel mögötte, és azon túl, amit ő programjának gondol. Ez nem csak dilettáns, de felelőtlen politikai attitűd. Az orbáni rezsim felszámolásáért felelősséget érző demokratikus pártoknak valóban szövetségre kell lépniük, s ennek tartalmát nem nyilvános üzengetéssel, hanem a tárgyaló asztal mellett kell kialakítaniuk, s a közös miniszterelnök jelöltnek ezt a közös politikai programot kell képviselnie a választási kampányban. Botka stratégiája megbukott, ő maga pedig tévesen értelmezte a határozott vezető szerepét, ami nem azonos az agresszív olykor arrogáns, kinyilatkoztató vezetőével.
Reményem szerint még időben vagyunk a stratégiaváltáshoz, ehhez azonban az kell, hogy valamennyi párt és annak vezetői egy lépést hátralépjenek, megértsék és tudatosítsák magukban saját történelmi felelősségüket 2017 Magyarországán a jövő Magyarországáért. Le kell ülniük és megállapodniuk, közös programban, közös miniszterelnök jelöltben, választási matematika szerint legjobb eredménnyel járó technikákban. Ha ezt nem teszik, a 2018-as választást bizonyosan elbukják, elbukják akkor is, ha méretes ellenzéki frakciót alakíthatnak. Elbukják mert saját önös pártpolitikai vagy személyes érdekeiket előbbre valónak tartják a nemzet érdekeinél, s mind a történelem szemétdombjára kerülnek.
R: Mit gondol a nők politikai szerepvállalásáról?
B: A nők politikai szerepvállalásáról nem gondolok semmit sem, éppúgy, mint a férfiak poltikai szerepvállalásáról. A polgárnak, a citoyennek nincs neme. A polgár az férfi is és nő is. Másként: a nő is polgár és a férfi is polgár. A polgárnak van vagy lehet politikai szerepvállalása, s fontosnak tartom, hogy minden polgár egyenlő esélyekkel, jogokkal vegyen részt a politikai életben, a gazdasági életben, kultúrában stb. stb. stb.
R: Mi a véleménye Szél Bernadettről és az ő miniszterelnök-jelöltségéről?
B: Szél Bernadett a mai politikusok közül az egyik legkiválóbb. Nyilvános szereplései alapján rendszerint felkészült, határozott, cselekvő és dinamizáló politikai szereplő. Pártbeli, pártvezetői működését nem ismerem, így azt megítélni sem tudom. Az ő miniszterelnök-jelöltségéről ugyanazt gondolom mint Botkáéról vagy Karácsonyéról. Nehéz, de inkább lehetetlen úgy választási szövetséget alkotni a 2018-as választásokra, hogy annak élén valamelyik párt vezetője áll, mert az az elmúlt hónapok politikai kommunikációjának fényében óhatatlanul azt az érzést kelti a többiekben, s a többi párt támogatóiban, hogy “beálltak” a miniszterelnök-jelöltet adó párt mögé, hogy az egyik párt maga alá gyűrte a másikat.
Amikor azt mondom, hogy mindenkinek hátra kell lépnie egyet - arcvesztés nélkül - akkor ez Szél Bernadettre is érvényes. Súlyos tévedés lenne, ha némely közvélemény-kutatási adat alapján az LMP most azt gondolná, hogy a szocialisták helyett ők lettek a demokratikus ellenzék “vezető ereje”, s ebben a hitben döntenének a követendő politikai stratégiáról.
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!