Kellemes tatabányai őszi nap, aláírásgyűjtés Vágó Gábor népszavazási kérdéséhez. Sokan megállnak, aláírnak, beszélgetünk, jó a kedvünk, örülünk, hogy az emberek örülnek Szél Detti jelöltségének. Persze van, aki rohan, van, aki válaszra se méltat, van, aki csak köszöni, de nem, vagy az állására hivatkozik, hogy alá nem mer írni, de szavazni biztosan fog.
Nagymamakorú hölgy elegáns ruhában közelít, köszönök, megszólítom őt is. A köszönés helyett kapott reakció sokkoló. Összeszorított szájjal indulatosan sziszegi „Dögöljön meg a Szél Bernadett meg a Schiffer is”. Majd a beszélgetést sem vállalva sunyi módon korát meghazudtolva elsiet. Tulajdonképpen örülhetünk, hogy nem esett nekünk esernyővel, vagy rántott le minket a hajunknál fogva hátulról, ahogy azt a NER-fanatikus fotósok szokták 40 kilós nőkkel.
Milyen istentelen vihar lehet a néni fejében és lelkében? Mi vesz rá egy magyar embert, nőt, anyát esetleg nagymamát, hogy egy másik magyart, nőt, sőt kétgyermekes anyát elpusztítana?
Ez történik, amikor az észérvek helyett az érzések döntenek. Félj és gyűlölj! A köztévé és Fidesz oligarchák által megszerzett média majd megmondja, hogy kitől és kit. Az se baj, ha ezek valótlanságok, csak sokszor kell ugyanazt határozottan állítani. Mint a példa is mutatja, lesz olyan, aki eszerint kezdi élni az életét. Ha valaki nem gyűlöl, meg nem fél velük együtt, sőt beszélni merészel a tapasztalt visszásságokról, netán ellenvéleménye van, azt gyűlölni kell? Aki máshogy gondolkodik, az dögöljön meg, rántsuk le hátulról, szúrjuk ki a kerekét, fenyegessük meg őt, vagy a családját?
Külön haszon, hogy akit sikerült megvezetni, az addig se foglalkozik azzal, hogy mennyivel jobban élhetne, hogy irgalmatlanul sok EU-s pénzből nincs érdemi előrelépés, csak néhány kiváltságos keresi hülyére magát. Azzal, hogy lassan teljesen látszattá válik a demokrácia, hogy a kórházak halálozási adatait egy „Soros” szervezetnek kell az államtól kiperelni, mert félnek nyilvánosságra hozni azokat. Azzal, hogy messzebb vagyunk az EU-tól mint 2010-ben.
2018-nak ez lesz az egyik legnagyobb tétje, hogy lesz-e olyan friss fuvallat, ami kiviszi ezt a sötét ködöt a fejekből. Béke lesz és országépítés, vagy maradunk állandósuló harckészültségben (mint Észak Korea) és egy EU-tól távolodó oroszok felé eladósodott látszat demokráciában, ahol a hatalmat bitorlók ellenségeket kreálva, azokra mutogatva tömik a zsebeiket és az ügyészségtől védve őrzik hatalmukat. Megvárjuk, hogy majd Orbán után valamelyik családtag megörökli a trónt?
if