A káoszba forduló baloldali együttműködés-összefogás-külön listás történet szép, új fejezete Karácsony Gergely csütörtök esti nyilatkozata. Mi most megkérdeztük Lattmann Tamást, hogy ő miképpen látja a jelenlegi helyzetet és milyen kifutása lehet az eseményeknek?
Reflektor: Mi a véleménye arról, hogy Karácsony Gergely bejelentkezett az MSZP miniszterelnök-jelöltjének?
Lattmann Tamás: Karácsony Gergely, aki vezeti a politikusok népszerűség-listáját, nyilván úgy gondolja, hogy a karakter önmagában elég lehet, és lássuk be, az MSZP esetében épp a karakter hiányzik. Első ránézésre ez egy működő páros, hiszen mind a két oldal megtalálja benne a saját érdekeit. Az MSZP végre fel tudja mutatni, hogy lám, ő igenis nyitott az együttműködésre, miközben "ki tudja szervezni a miniszterelnök-jelöltséget", hogy egy esetleges kudarc esetén ne a párt valamelyik, a jövőben lehetséges sikeres politikusa "égjen el". Karácsony Gergely pedig e kockázat átvállalása mellett listavezetőként biztosíthatja a saját, egy jó alku esetén pedig pártja politikai túlélését is legalább a következő négy éves ciklusra. Tehát mind a két fél számára hordoz előnyöket egy ilyen együttműködés
R: Lát potenciát Karácsony és az MSZP összefogásában?
LT: Az a nagy kérdés, hogy a kampány végén a választási eredmények lehetővé teszik-e, hogy az alku szereplői elégedettek legyenek. Attól tartok, hogy a jelen felállásban nem lesz meg ez az eredmény. De jól tudja ezt Karácsony Gergely is, hiszen világossá tette, hogy nem az MSZP, hanem egy teljes ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltje szeretne lenni, ebben az esetben viszont már nem csak két szereplő igényeit kell kielégíteni a végén. Amennyiben Karácsony elfogadása az MSZP részéről azzal a hatással lesz, hogy földcsuszamlás-szerűen minden ellenzéki politikai szervezet belátja és örömmel fogadja az MSZP együttműködési szándékát, úgy ebben az együttműködésben komoly potenciál látszódna. A gond mára az, hogy a szocialista párt ellenzéki vezető szerepét egyre többen vonják kétségbe, valamint Karácsony Gergely személyes elfogadottsága - pontosabban el nem utasítottsága - semmilyen hatást nem gyakorol a saját pártja mérhető népszerűségére, ami miatt attól tartok, önmagában ez a páros mutatvány nem fogja a tágabb összefogás irányába mobilizálni az ellenzéki pártokat.
R: Mit gondol, mit lehet tenni a kormányváltás érdekében?
LT: Számos helyen és alkalommal elmondtam már, hogy az ellenzéki pártok egymással való tartalmatlan versengése helyett arra kellene fókuszálniuk, hogy az ellenzéki szimpatizáns szavazók megtartása mellett a bizonytalan és a Fideszből kiábrándult szavazók számára hihető alternatívát nyújtsanak. A már meglévő ellenzéki szavazók ugyanis amúgy is a kormányváltás esélyesére fognak szavazni, őket jelenleg csak megtartani kell, de az ellenzéki pártok egymás ellen irányuló öngyilkos magatartása épp azt a veszélyt realizálja, hogy apátiába esnek és végül el sem mennek. Ugyanazzal lehet őket megfogni, amivel a másik két, döntő fontosságú csoportot megszerezni: rámutatni és felvázolni azt, hogy a jelenlegi kormányzáshoz képest milyen más intézkedéseket látunk szükségesnek, hogyan fogjuk azokat megvalósítani, és mennyiben lesznek azok jobbak a választók számára. Ezekben a kérdésekben jó ha van vita az ellenzéki pártok között, mert az hitelesíti az elképzeléseket, ha a választó azt látja, hogy nem csak üres lózungokkal dobálóznak a politikusok, hanem pro és kontra érvek is elhangzanak az egyes elképzelésekkel kapcsolatban. A mérések azt mutatják, hogy a kormánypártnak viszonylag stabil támogatói köre van, amiből már bontani nehéz, viszont a bizonytalanok - és azon belül különösen a fiatalok - száma jelentős tartalék lehet az ellenzék számára, ha ezt meg tudják lépni. És ehhez kellenek hiteles, legalább a szakmájukból ismert, a közéletben új, a választók számára izgalmas és érdekes szereplők (így például egy párton kívüli miniszterelnök-jelölt, egy erős kormányképes szakértői csapattal), nem csak azért, hogy létrehozzák az új politikai elképzeléseket, hanem el is tudják adni azokat, hitelesen képviselve azok értékeit és hasznosságát a választók számára. Ebben az építkezési folyamatban úgy vélem, minden kormányváltásban érdekelt ellenzéki pártnak lehet szerepe, személy szerint mindenhol látok olyan szakpolitikusokat és elképzeléseket, nem is beszélve a holdudvarokban működő szakértőkről, amik egy reális kormányzati alternatíva elemei lehetnek.
R: Sokan aggódnak az MSZP szavazói közül, hogy az MSZP érdekei fokozatosan alárendelődnek Gyurcsány Ferenc és az általa vezetett Demokratikus Koalíció érdekeinek, nekik mit tudna mondani?
LT: Bár nem tudom, hogy mi történik most az MSZP sorai között, mennyire értékelik veszélyként a DK "érdekeit", de úgy vélem, hogy az arcvesztés veszélyét nagyon világosan látják. A "külső" jelöltre való, részben kényszerből nyitottság véleményem szerint az egyik jele ennek, amivel különbséget próbálnak mutatni az erősen Gyurcsány-központú DK-hoz képest. Ez egy sikeres, a párt szavazói kemény magján túl is működőképes jelölt támogatása esetében ki is fizetődhet, hiszen ha a választásokon a DK szavazói kényszerhelyzetbe kerülnek, ha választaniuk kell egy lehetséges kormányváltás, vagy Gyurcsány Ferenc további "szóló" politizálása között, annak bizony kiszámíthatatlan következményei lehetnek a DK számára is. Úgy vélem, hogy ezt a kockázatot senki nem szívesen vállalná fel, ami végső soron biztosítja az együttműködés fő feltételeit. De úgy gondolom, hogy az MSZP szavazóihoz elsősorban az MSZP vezetésének kell mondania valamit, nem nekem, szóval én inkább az MSZP vezetőinek mondanám, hogy erősítsék a párton belüli kommunikációt, építsék a hálózatot, amit egyrészt majd a választási kampányban tudnak használni, másrészt pedig amit a többi ellenzéki párt irányában az együttműködéshez való hozzájárulásként fel tudnak ajánlani, mert a kisebb pártokkal szemben ez a szocialisták legjobban felhasználható tőkéje.
kép: index.hu
