A nagy ellenzéki jelöltvisszalépkedés jelen pillanatban úgy áll, hogy az LMP két jelöltet léptetett vissza. Budapest 15. választási kerületében Kunhalmi Ágnes javára és a Veszprém 2. választókerületben a jobbikos Kepli Lajos javára.

A Demokratikus Koalíció Budakeszin visszaléptette Tóth Zoltánt Szél Bernadett javára.

A Momentum három jelöltjét is visszahívta, mégpedig Nagy Károlyt Kunhalmi Ágnes javára, Rácz Norbertet Szekszárdon, Hadházy Ákos (LMP) javára és Fábián Lászlót Marcaliban Steinmetz Ádám (Jobbik) javára.

Az Együtt pedig még korábban jelentette ki, hogy el sem indítja jelöltjeit olyan körzetekben, ahol van esélyes ellenzéki jelölt a Fidesszel szemben. Itt Vadai Ágnes (DK), Szél Bernadett, Hadházy Ákos, továbbá az MSZP miskolci és szegedi indulója a kedvezményezett.

Tulajdonképpen két ellenzéki párt van, amelyik még nem tett egyoldalú gesztust a kormányváltás érdekében.

Az egyik a Jobbik, melynek elnöke, Vona Gábor tartja magát ahhoz, hogy a választásnak mind a 106 egyéni jelöltjükkel csatába állnak, és senkit nem léptetnek vissza. Mivel ezt az álláspontot következetesen képviselik, soha nem mondtak mást, ezért el kell fogadni legitim hozzáállásnak. Lehet, hogy a Jobbik behúzódott középre, de a szavazói nem nagyon és nehéz lenne lenyomni a torkukon azt, hogy például Gyurcsány Ferenccel dealeljen Vona.

És ott van még az MSZP-P is. Jól láthatóan két arca van a kampányuknak: Karácsony Gergely, miniszterelnök-jelölt, és a P egy személyben, és Kunhalmi Ágnes, az MSZP delegáltja. Mindkét politikus nagyon harciasan küzd a teljes ellenzéki megegyezésért és a kormányváltásért. Legalábbis szavakban. Tettekben viszont nem nagyon.

Karácsony Gergely olyan magas lóról osztja az észt, mintha legalábbis a P-t minimum 2 százalékon mérték volna. Szerinte a magyar választó egyetlen esetben viselkedik jól: ha az MSZP-P-re szavaz, minden más esetben a Fideszt tartja hatalmon. De ugyan mi mást várhatnánk a „demokratikus oldal” miniszterelnök-jelöltjétől, minthogy bűnössé tegyen minden választót, aki lelkiismeretétől vezetve szabadon akar élni választójogával?

Kunhalmi Ágnes pedig egyszer kiakadt Kálmán Olgánál, és majd vagy úgy maradt, vagy valaki bemesélte neki, hogy jól áll neki. Akárhogy is történt, azóta modern kori Jeanne d’Arc-ként rikácsol minden létező fórumon, hogy koordinálás, koordinálás, és Orbán-bérenc, aki nem koordinál.

Cikkünk elejéből viszont az derül ki, hogy eddig csak az MSZP-P nem volt hajlandó semmiféle gesztust tenni egyetlen egy esélyes ellenzéki jelöltnek sem. A függetleneknek való visszalépést nem sorolnánk ide, mert Mesterházy Attilának Kész Zoltán javára való visszalépése és Tóth Bertalan Mellárnak való visszalépése a választási rendszer miatt értelmetlen, és töredékszavazatokat rabol el az ellenzéktől.

Valamit kellene csinálniuk, mert ez így nem jó. Az nem koordinálás, ha csak a többi párttól várjuk el azt, magunk meg nem teszünk semmit. Tehát Kunhalmi Ágnes és Karácsony Gergely vagy azonnal hagyja abba azt a tematizálást, hogy ők mint morális bástyák mondják meg, hogy ki akar kormányváltást és ki nem, vagy végre léptessenek vissza MSZP-s jelölteket.

Röviden: ne magyarázz, cselekedj!

Nuszbaum Tibor

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!