Dk-s és MSZP-P-s körökben ma már axióma, hogy ha valaki miatt, akkor az LMP miatt nem lehet koordinálni, amiből két dolog következik, az egyik, hogy az LMP történelmi bűnt követ el, mert beáldozza az ország jövőjét, a másik pedig az, hogy a Fidesz kutyája. Az LMP előbb elzárkózott a régi, de jelenleg ellenzékben gyötrődő politikai elittől (hiszen számos viselt dolguk mellett ki más ágyazott volna meg a Orbán Viktornak 2010. előtt, ha nem ők?), majd Hódmezővásárhely után teljes körű választási együttműködést szorgalmazott (náci kollaboránsnak kezdték nevezni), mert a számok megmutatták, mi az egyetlen működőképesnek tűnő recept Orbánék legyőzésére. Ekkor kezdték azt üvölteni, hogy lehetetlen feltételeket támaszt. Most pedig épp az a baj, hogy nem hajlandó visszalépni mindenhol a magát baloldalinak mondó, de leginkább a saját érdekei mellett elhelyezkedő régi pártoknak, mert biztosan a Fideszt szolgálja.

Mert mi is következik Gyurcsány és az MSZP-Karácsony páros kommunikációjából? Hogy az MSZP-P és a DK hiába küzd, hiába hoz újabb és újabb áldozatokat, magukban nem győzhetik le a fenevadat, ha potenciális szövetségeseik szúrják őket hátba. 2014 után ismét az LMP. Pedig ők megpróbáltak bízni, de hiába. Mert azt persze nyilván nem érdekük kommunikálni, hogy azok, akik 2014-ben az LMP-re szavaztak egészen biztosan nem adták volna a voksukat egy gyurcsányos összefogáshoz, inkább el se mennek szavazni. Ha beáldozza akkor magát az LMP, csak még nagyobbat nyert volna a Fidesz. Persze jogosan merülhet fel a kérdés: vajon olyan rettenetesen nagyon bánták volna ezt Gyurcsányék? Vagy bánnák 2018-ban? Legyünk őszinték: aligha.

Mert szintén axióma, hogy az MSZP-nek és a DK-nak nincsenek, se hibái, se bűnei.

Karácsony Gergely látszólag jókor lépett, hiszen a Párbeszéd és az Együtt közösen a legnagyobb jó indulattal is legfeljebb 3-4 százalékot hozhatott volna, Karácsony pártvezetőként a süllyedő hajót egy nagyobb, régebbi, éppen ezért lassabban süllyedő, első tisztektől hemzsegő, kapitánnyal nem rendelkező hajóhoz kötözte. Az MSZP-ben, amiben kivégezték az egyetlen valóban hiteles figurát, Botkát 2017-ben, kapva kaptak a dolgon, hisz Karácsony nevéhez legalább nem tapadt annyi minden. Gyurcsány pedig minimum 2006 óta vállalhatatlan – rossz belegondolni, mi mindenre asszociálhat az ember a „Gyurcsánnyal megcsináljuk”-plakátfeliratokból –, a határon túli magyarok elleni gyűlölködő agitprop, pedig még Orbán elismerésére is érdemes.

Ha pedig utóbbi valamire jó, akkor az pontosan az, hogy a kettős állampolgárokat még inkább mozgósítsa a Fidesz irányába, és hogy Gyurcsány személye még inkább szétverjen amit csak lehet az ellenzéki oldalon és úgy általában Magyarországon. 

Ez a két tömb osztotta fel egymás között az egyéni választó kerületeket, hogy aztán mindenkit megpróbáljon belekényszeríteni a saját kis univerzumába, miközben saját vállukat veregetik, hogy ezt is milyen jól megoldották. (Hasonló kicsit a kép ahhoz, amikor a bankrablók szeretetteljesen megfelezik maguk közt a zsákmányt.) De addig taktikázták, amíg valódi mozgásterük már nem maradt, a nagy kormányváltók váltak a legnagyobb kerékkötőjévé Orbánék elűzésének. Horn Gábor, Karácsony tanácsadója maga mondta, hogy nincs mozgásterük, hiszen a DK-s alku rossz alku volt, az ország felében jelen sincsenek (de még ahol igen, pláne vidéken, legtöbb helyen esélyük sincs a győzelemre), visszalépni pedig nem nagyon tudnak, hiszen már így is alig vannak képviselőik. Gyurcsány pedig elégedetten dörzsölheti a tenyerét, hiszen miközben kedélyeskedik, mellette valóban minden sorvad. Ő viszont mindig talpon marad. Orbán mellett ő a centrális erőtér másik nagy haszonélvezője.

Ezek a pártok kommunikációs szinten előre menekülnek. Rég nem az a kérdés, miért csak akkora a támogatottságuk amekkora, hiszen önkorrekcióra nem képesek, hanem az, hogy mások pártok miért nem csinálják azt, amit ők elvárnak tőlük?

Karácsonyék ma már nem a Fideszt, hanem a Jobbikot nevezik meg legfőbb ellenfelüknek. Gyurcsány pedig minden jó érzésű embert okkal háborít fel. Mégis ők azok, akik meg akarják mondani a tutit, meg akarják menteni az országot. Persze csak szavakban, hiszen küzdelmük láthatóan nem a győzelemről szól, hanem arról, hogy másra tolják át a felelősséget. Ezért ekézik ezerrel az LMP-t olyan indokokkal, melyek miatt magukat kellene szégyellniük leginkább.

A koordináció elmaradása vagy épp nyögvenyelős megvalósulása persze több dologra vezethető vissza. De ha nagyobb dolgokra nem is, kisebb lépésekre sor került az elmúlt napokban, az LMP például két helyen lépett vissza más ellenzéki jelöltek javára úgy, hogy nem várt nem kért semmit cserébe, egy helyen pedig jelezte képviselőjük, hogy visszalépni ugyan nem fog, de kampányolni sem, így szeretne segíteni egy másik ellenzéki jelöltnek. Nem tagadom, lehet erre azt mondani, hogy kevés. Részben épp emiatt számos mozgalom indult, melyek azt gondolták ki, ha a pártok nem akarnak megállapodni, akkor majd a szavazók döntenek a fejük felett. Sok helyen készültek felmérések, melyek megmutatják, hol ki a legesélyesebb jelölt, akkor, ha sokan indulnak és hol és kinek van a legnagyobb esélye a győzelemre, ha a többiek visszalépnek, ha a választók átszavaznak. Ez egy életképes megoldás lehet akkor is, ha több ellenzéki jelölt marad állva. Párt listán szavazz a szíved szerint, egyéniben pedig a legerősebb ellenzékire, független attól, hogy szereted vagy nem szereted azt, aki indította.

Nos, itt jön az igazi csavar a dologba, az MSZP ugyanis készített ehhez egy térképet is, melyen minden OEVK-nál szerepel a legesélyesebb ellenzéki jelölt neve. Természetesen a szavazói szimpátiával nem törődve a Jobbik jelöltjeit már kizárták előre. Ők nácik, a rájuk leadott szavazat pedig a kukába megy, állítják az MSZP-P prominensei lazán figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy a legerősebb ellenzéki pártról beszélnek. A kiadványt a Népszava mellékleteként juttatták volna el az olvasókhoz, de osztogatták volna standokon is. Azonban március 27-én - miután kijött az anyag a nyomdából - Kunhalmi Ágnes letiltotta Budapesten ezt a projektet. Úgy tűnik, ennek egyetlen oka az, hogy számos helyen még a Jobbiktól megtisztított térképen sem azok szerepeltek az élen, akiket ők szerettek volna.

Úgy látszik, ez pedig nem olyan üzenet, amit kommunikálni szeretnének a választóik felé. De vajon miért? A válasz nem túl bonyolult, ahol nem ők vannak nyerő helyzetben, ott nem érdeklik őket az eredmények, ahol erősebbek a pozícióik, ott megpróbálják kierőszakolni, hogy ők legyenek az egyetlenek. Ez rég nem az országról szól, hanem a bársonyszékekről és ez rég nem a győzelemről szól, hanem saját önfelmentésükről.

„Az LMP – egyetértve Heller Ágnessel és Márki-Zay Péterrel – az összes ellenzéki párt és civil szervezet összefogását kezdeményezte azért, hogy minden Fidesz–KDNP-jelölttel szemben egy ellenzéki jelölt maradjon. Mélyebb értelemben a kezdeményezés az általános konszenzus keresésének politikai kultúrájáról, annak kialakításáról szólt. Ez lett volna az Orbán-rezsim megbuktatásához leginkább vezető út; minden más konstrukció vagy jóval kockázatosabb, vagy eleve sikertelenségre van ítélve.

Az LMP elképzelését a Jobbik elutasította, mert nem kíván semmilyen formában sem együttműködni az MSZP-vel, illetve a DK-val, az MSZP és a DK pedig azért, mert nem kíván együttműködni a Jobbikkal. Magyar Bálint és társai (mint például Farkasházy Tivadar, Tóta vagy Bolgár György) szerint mindebből az a helyes következtetés, hogy a Fidesz hatalmon maradásáért az LMP lesz a felelős.

A sajátos érvelés – miszerint nem az a felelős, aki a leváltás legjobb módját elutasította, hanem az, aki azt kezdeményezte – következő csavarja pedig az, hogy az LMP (és persze a Momentum) lépjen vissza a baloldal, de ne a Jobbik javára, növelje az MSZP/DK esélyeit, csökkentse a rá leadott szavazatokat, és ne segítsen a Jobbikon.

Képes lenne az MSZP/DK szövetség a Jobbik nélkül kormányt alakítani? Ezt talán még a baloldal legbuzgóbb pártolói közül sem gondolhatja senki. Akkor mire lenne jó az LMP jelöltjeinek visszaléptetése? Arra biztos, hogy több MSZP/DK- és kevesebb LMP-képviselő legyen az Országgyűlésben. És az mire lenne jó, ha a Fidesz–KDNP (I.) hatalmon vagy (II.) a legnagyobb párt marad?

Az első esetben semmire; a másodikban csak arra, hogy az MSZP/DK koalícióra léphessen Fidesszel.”

- írta Róna Péter az mno.hu-n megjelent, Válaszom a budapesti baloldalnak című cikkében, persze rögtön őt is elkezdték köpködni.

A március 27-én reggel történetekről pedig az Index tudósít részletesen. 

Minimum furcsa, hogy mennyi időt, energiát, pénzt (hiszen kutatások is készültek) fektettek az ügybe, hogy aztán letiltsák az egészet, mert a választói akarat más, mint, amit ők elképzelnek.

Tényleg ők volnának a grállovagok, akik Orbántól megmentik az országot? Vagy inkább ők is csak haszonélvezői ennek a velejéig romlott rendszernek? És kénytelenek egymásba kapaszkodni, még ha utálják is egymást, mert együtt hangosabban tudnak kiabálni és ideig-óráig elhihetni akár még magukkal is, hogy lassabban süllyednek el. Mindez egyedül az ő túlélésüket szolgálja, de az ország kárára.

Végezetül álljon itt egy rövid párbeszéd az Index Karácsony Gergellyel készített friss interjújából, melyben épp azt járják körbe, hogy miért az MSZP-P-DK embereire kell szavazni még ott is, ahol például egyéniben (Tapolca) Rig Lajos a Jobbik színeiben legyőzte Orbánékat:

Index:

Akkor most azt mondja, hogy ne a legesélyesebb ellenzékit támogassák az ellenzéki szavazók?

Karácsony Gergely:

Nem. Az esélyesre szavazzanak, és a mi jelöltjeink minden egyes választókörzetben esélyes jelöltek.

Gyurcsány Ferenc pedig nyugdíjas hallgatóságának egy erzsébetvárosi lakossági fórumon tegnap, ahogyan arról az mno számolt be tegnap este:

Van még élet az MSZP-P-n és a DK-n kívül? Úgy látszik, szerintük nincs.

No comment.