A választások estéjén fél Magyarország letargiába süllyedt. A pártok értelmetlennek érezték az elmúlt négy év építkezését (sokaknál inkább csak vergődést), a civil szervezetek felzizzentek, ahogy elképzelték a nyakuk köré fonódott kötél szorosabbá válását, az újságírókban azonnal felébredt a munkájuk (a jobbak esetén hivatásról beszélünk) és az egész szakma iránti aggodalom, a kormányváltás iránt elkötelezett állampolgárokban pedig azonnal felmerült a külföldre költözés elkerülhetetlensége. Mind-mind más okból voltunk csalódottak, de a különböző politikai szereplők – az állampolgároktól a pártokig – zsigeri reakciójában volt egy közös pont: sokan nem fogadták el az eredményt.
Az parlamenti patkó látványa miatti összetörtség, megsemmisülés-érzés, menekülési vágy kezdetben szomorúságot szült, ami a következő napok folyamán dühhé fejlődött. Sorra jelennek meg mértékadó hírportálokon a tudósítások a legjobb magyar újságírók tollából választási csalásokról, dezinformálásról, a választási rendszer aránytalanságáról, de még a vidéki szegénység, mint a választási kudarc oka is több esetben előkerül. A független, egyébként magas minőséget képviselő sajtóorgánumok (nevesítés nélkül), pártfüggetlen értelmiségiek konklúziói azt sugallják, mintha bűn lenne vidékinek, szegénynek lenni, hovatovább, mintha bűn lenne a Fideszre szavazni… Egy jól működő demokráciában ez a fajta felelősségáthárítás, és a többség akaratának tiszteletben nem tartása számomra a pártoktól sem elfogadható. Erre most nyilván azt mondja a Kedves Olvasó, hogy a magyar demokrácia nem működik jól. És igaza van! De hogy fogják megújítani azok, akik szintén nem egy tiszta demokratikus szemüvegen keresztül szemlélik a rendszert? Az van, hogy akkor sem léphetünk ki a demokrácia tiszta eszményének keretéből, ha az ellenfelünk ezt megteszi – mert akkor miben különbözünk tőlük?
Vegyük sorra az érveket, kezdjük a torz választási rendszerrel. Gyakran elhangzó álláspont, hogy a magyar társadalom kisebbsége által megválasztott kormánypárt a parlamentben igazságtalanul nagy (kétharmados) súllyal van jelen. Milyen jogon van kétharmada a parlamentben egy olyan pártnak, amelyik listán 49 százalékot szerzett? – szól az érvelés. A felháborodás még jogos is lenne, ha a Fidesz 40 százalékos vagy akörüli eredménnyel szerzett volna kétharmadot. De az, hogy minden második magyar választó a regnáló kormánypártra szavazott, Európában is példa nélküli legitimitást jelent. Az az állítás, hogy a magyar választási rendszer a Fidesznek kedvez, tényszerűen nem igaz. A magyar választási rendszer a mindenkori győztesnek kedvez. Az, hogy ez most a Fidesz volt, a szavazók döntésének eredménye. Aki pedig nem érti, vagy nem akarja érteni, hogy miért van szükség a többségi elvre a választási rendszerben, az birkózzon meg azzal a ténnyel, hogy a választási rendszerek többsége vegyes. Az arányos rendszer pedig nemhogy a legjobb megoldás, a legtöbb esetben a pártrendszer szétaprózódásához, politikai instabilitáshoz és elvtelen koalíciókhoz vezet. Valóban, lenne mit hangolni a rendszeren, ez nem vita tárgya, de azt s felejtsük el, hogy a Fidesz az első kétharmadot, amelynek birtokában a mai rendszert megalkotta, a ’90-es konszenzus eredményeként létrejött választási rendszerben szerezte meg.
Az pedig, hogy a parlamenti hatalommal szemben nincs egyéb alkotmányos túlsúly, hiszen vagy leépült, vagy nem is volt (például az alkotmány népszavazáshoz kötése), nem a választási rendszer hibája. Bár igazságérzetünk megkívánja, nem helyes azonnal az arányosság elvének szükségességéért kiáltani. Akadt olyan ország, ahol pont az arányos rendszer eredményezte káosz ásta alá a teljes pártrendszer legitimitását.
A másik érv, amely talán az előbbinél is gyakrabban elhangzik, és amelyikhez az ellenzéki pártok is előszeretettel nyúlnak magyarázatot keresve, így hangzik: „A szegény falvakban élő vidékieket félretájékoztatta a kormányzati média, nem tudtak a korrupcióról, és megtévesztve, megfélemlítve szavaztak a Fideszre.” Tán nem az ilyen és ehhez hasonló kibúvók keresése miatt dőlt romba az ellenzék? Talán ott kellett volna lenni vidéken is néha?
Ideje felfogni: minden szavazat ugyanannyit ér, és az ország határain belül – és kívül – élő magyarok egyaránt a politikai közösség részei. A vidék, annak szegény falvaival együtt az ország része. Az országunk közös problémája, hogy ezek az emberek szegénységben és nélkülözésben élnek, és az ellenzéki pártok pedig őket teszik felelőssé a választási vereségért, őket, akiknek a felemelésére annyi szólamot pazaroltak? És valóban elhisszük azt, hogy a HírTV, ATV, RTL Klub nem érhető el Budapest közigazgatási határain kívül?
Értsük meg, hogy az országban rengeteg olyan ember él, akinek valóban nincs lehetősége a teljes információáramlásból részesülni, de ami még fontosabb, fogadjuk el, hogy többen vannak azok, akik viszont részesülnek minden releváns információból, mégis a Fideszre szavaztak, ennek ellenére ők is az országunk polgárai. Ők is magyarok, akikkel osztozunk a hazán! Vagy talán a korábban is megválasztott, ám parlamentet sosem látott DK-s Oláh Lajosra szavazók felsőbbrendűeknek érzik magukat a szabolcsi kisnyugdíjasnál? A demokratikus gondolkodás első és legfontosabb tétele: mindenki egyenlő. Ideje ezt elfogadunk!
Megítélésem szerint a politikai közösség kapcsán egyetlen vitatható kérdés van: szavazzanak-e a határon túliak. Megítélésem szerint a határon túliak szavazatszerzésre való felhasználása, valamint a politikai közösségből való kirekesztése, egyúttal közös történelmünk megtagadása és a határon túliak magunkra haragítása egyformán elutasítandó. Legitim kérdés, hogy járhat-e nekik választójog. De az ellenük való uszítás, valamint nemzeti érzelmeiken való nyerészkedés nem járható út.
A választási csalást kiáltókhoz egy szó: természetesen célszerű kivizsgálni, történt-e visszaélés. Az nem kérdéses, hogy bénázásból rengeteg volt. Szisztematikus, szervezett csalásnak azonban nincs jele. Ha ez bebizonyosodik, onnantól kezdve a kormány legitimitásának megkérdőjelezésének helye nincs. Emlékezzünk 2002-re, amikor Orbán sem fogadta el az eredményt. „A haza nem lehet ellenzékben.” A magát demokratikusnak valló oldal legyen hát valóban demokratikus, mert akkor mi fogja megkülönböztetni Orbántól?
Kedves Olvasók! Ez van. Ez van, mert ezt akarta a magyar nép. Szembe kell néznünk vele, hogy a politikusaink olyan mértékben játszották el a választók bizalmát, hogy a szavazáson már a „másik is lopna” elve alapján szemet hunynak a szervezett korrupció, az állam elrablása és saját maguk kifosztása felett. Nézzünk szembe azzal, hogy a hiteltelen vezetők sora után a választók jobban értékelik azt a miniszterelnököt, akiről nyilvánvaló ugyan, hogy a megvalósítani kívánt vízója konfliktusokat és maffiaszerű leszámolásokat eredményez, mégis jobban értékelik, hogy egyáltalán van víziója. Értsük meg, hogy a választók megengedik neki az intézményes korlátok és a pluralizmus lebontását, mert úgy érzik, hogy ezek a hangzatos elvek és ezek az oly fontosnak vélt intézmények 28 év alatt sem tudták megakadályozni az ő személyes leszakadásukat, és nem emelték ki őket a reménytelenségből. Nőjünk fel végre ahhoz a demokráciához, amelyet olyannyira meg akarunk védeni, és amelyet nem fogunk tudni megóvni a ránk leselkedő vészterhes időkben, ha valójában nem fogjuk fel, miről is szól. Nőjünk fel, legyünk demokraták, nézzünk szembe a valósággal. Vegyünk nagy levegőt, és mondjuk ki tisztán: Orbán Viktor Magyarország legitim módon megválasztott miniszterelnöke! A magyar társadalom a Fidesznek adott felhatalmazást. A nép egyértelműen azt akarta, hogy Orbán kormányzása folytatódjon. Mondjuk ki! Nem kell, hogy örüljünk neki, sőt!
Mindenkinek, akinek számít az ország, kötelessége, hogy a fennálló állapotok javításáért személyesen is tegyen. De a tevőleges hozzájárulás kezdődjön a szembenézéssel és a tények elfogadásával. Ha kirekesztünk 2,6 millió embert a mi saját nemzetképünkből, milyen alapon várjuk el, hogy a másik oldal ezt ne tegye meg? Legyünk demokraták, és fogadjuk el, Magyarország döntött. Akkor is, ha szent meggyőződésünk, hogy a döntés rossz. Ha ezt nem tesszük meg, a rossz döntések következményét nagyon sokáig a vállunkon viseljük majd. Akkor is, amikor a Fidesz már a történelem szemétdombján lesz.
Zsoldos Ákos
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!
