Az 56-os hőseink nevét bitorló Pestisrácok.hu hozta le Ambrus Csaba publicisztikáját, melyben személyében támadja Janan Mirwais-t. Az afgán származású politikai tanácsadó választ írt, de a Pestisrácok.hu a legalapvetőbb sajtóetikai normákat felrúgva nem volt hajlandó lehozni azt, ezzel is jelezve, hogy talán magukat sem tartják már sajtóterméknek, csupán propagandafelületnek. A Reflektor természetesen változtatás nélkül közli az írást.

Méltatlannak érezném, ha a Polgárportál szerzőjét, Ambrus Csabát külön megcímezném ebben az írásomban. Méltatlannak, mert nem ismerem Ambrus Csabát. Nem ismerem tevékenységét, írásait, munkásságát, pedig figyelek minden olyan személyiségre, aki képes és hajlandó a jobboldali közvélemény közéleti befolyásolására. De a Polgárportál szerzője mégis átlépett egy olyan határt, ami után tudom: meg kell szólalnom.

Azért kell megszólalnom, mert bár zavaros írásának csak negyedik elolvasása után értettem meg, mit szeretne mondani, de akkor megértettem: hazugságokkal vádol, miközben a propaganda támogatását állítja szembe a hazaszeretettel, a magyarságtudattal.

Mint ahogy nem ismerem személyesen a szerzőt – ezúton hívom meg szívesen és szeretettel egy kávéra – nem fogok defenzívába fordulni. Nem fogom magyarságtudatomat védeni. Nem fogom hazaszeretetemet bizonyítani. Nem fogom a magyar állampolgári kötelezettségeimet firtatni. Azért nem, mert méltatlan lenne ahhoz az elköteleződéshez, amit magyar állampolgárként Magyarország felé érzek és támasztok.

No, de térjünk a tárgyra. A Polgárportál szerzője szerint ámokfutás az, hogy azzal vádolom a kormányt: valódi megoldások helyett a politikai akaratát és erőforrásait egy mérhetetlenül káros gyűlöletpropagandára fordította. Mert károsnak kell nevezni azt, ahol önmagában hír, hogy az LMP-nek van egy afgán származású, de saját magát magyarnak tartó munkatársa. Mert károsnak kell nevezni azt, ha úgy állítunk be más származással és vallással bíró embereket, mint akik csak azért jönnek Magyarországra, hogy „elvegyék asszonyainkat és lányainkat”. Mert károsnak kell nevezni azt, ha valakinek azt üzenjük: csinálhatsz bármit ebben az országban, dolgozhatsz akármennyit, tanulhatsz akárhogyan, ha más a származásod, sosem leszel egyenlő velünk. Mert mi magyarok vagyunk, ők nem. Bármennyire is annak tartják magukat. Mi itt születtünk, ők nem. Bármennyire is érzik ennek a 93 ezer négyzetkilométernek minden örömét és bánatát.

Egy üdvözlendő dolog mégis van. A többség nem ilyen. Ugyanis a Polgárportál szerzője a kisebbséghez tartozik. Ahhoz a kisebbséghez, akik a magyart fokozni akarják, és így tesznek különbséget. Magyarabb. Látom, tudom, hogy a magyarok többsége viszont nem ilyen. Ők nem rasszisták. Ők látják az embert is. És nekik, nekünk, a hazaszeretet nem a „magyarabb”-nál kezdődik, hanem a barátoknál, családnál, nyelvnél, focinál, a pesti srácoknál, Himnusznál, Szózatnál, József Attilánál, Petőfinél, Varró Dánielnél, Esterházy Péternél, Márai Sándornál, Mundroczó Kornélnál, Makovecz Imrénél, vagy éppen Kósa Lajosnál.

Végül pedig L. Simon László szavait ajánlanám mindenki figyelmébe. A politikai elköteleződés nem pótolja a tehetséget. Na, hát pont ugyanígy van a hazaszeretettel is.

A szerző jogász, a Lehet Más a Politika (LMP) munkatársa

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!