Saját facebook-oldalán szopatják a BKK-t. Vitézy Dávid is karót adott a közlekedési központnak.

Ez egyre gázabb. Mármint amit a Momentum Mozgalom csinál az utóbbi időben. A sündisznólkodást már csinálta egy párt 2009-től, a Lehet Más a Politika. Abba most ne menjünk bele, hogy mire jutott vele, viszont volt  (van) kézzel fogható programja, mondanivalója és koherens világképe. Ezzel szemben a Momentum a jól sikerült Nolimpia kampány után – amikor is aktív volt és maga, egymaga tudta uralni a pillanatot, a napi politikát – mára csak reaktív résztvevőjévé vált az ország politikai eseményeinek.

Úgy is mondhatnám, hogy egy olyan feltörekvő zenészhez hasonlít, aki ugyan tehetségesnek tűnik, mégis mindig rosszkor lép be a zenébe, de nem tetszik neki, ha esetleg rámutatnak arra társai.

Vágó Gábor jelenleg magánszemély beadott egy kérdést a Nemzeti Választási Bizottság elé, ami így szólt:

Egyetért-e Ön azzal, hogy köztulajdonban álló gazdasági társasággal foglalkoztatási jogviszonyban álló személy onnan származó éves jövedelme a köztársasági elnök tiszteletdíjának éves összegét ne haladhassa meg?

"Ha valóban jó szimbolikus közjavakat állít elő egy ország, az növelheti a társadalmi kohéziót, egy valóban pozitív nemzetképpel láthatja el az ország lakosait és jobb esetben az adott országon kívül is pozitív, de legalábbis nem negatív túlcsorduló hatásokat generálhat. A szimbolikus politizálás mint olyan tehát nem kellene, hogy önmagában elvetendőnek számítson. Ha azonban végignézünk az elmúlt évtizedek szimbolikus politizálásán, mégis azt vesszük észre, hogy mintha nem a legjobb minőségű szimbolikus közjavakat állítanák elő a magyar kormányok, sőt, mintha egynémelyik inkább “közrossz”, mint közjószág lenne az ország egésze szempontjából, és sokszor rossz hatással van vagy lehet a világ többi részén élőkre."

A „migráció” szóról Magyarországon valószínűleg a legtöbb embernek, Brüsszel, Orbán, kerítés és természetesen Soros György jut eszébe. Sorossal kapcsolatban egyébként is aktuálissá válik a Godwin törvény magyar átirata: „egy internetes vita terebélyesedésével annak az esélye, hogy valaki Soros Györggyel von valamilyen párhuzamot, közelít az egyhez”.

Bocsánat, de az. Meg aljas. Ha valaki miniszteri pozíciót tölt be majd idiótaságokat mond a kamerákba majd aztán papírzacskót húz a fejére és arról kezd beszélni mint az Erik a vikingben a süllyedő atlantisziak, hogy nem süllyedünk illetve rémhírek keringenek akkor bizony aljas. És miután az okoskodó kijelentések mögött (sajnos) tartalommal nem rendelkező magyar egészségügy olyat produkál, hogy meghal egy kisgyerek még csak el sem gondolkodik a lemondáson.

Balog Zoltánnak távoznia kell a miniszteri székből, most! Balog Zoltán embertelensége nem abban mutatkozik meg, hogy cinikusan utal arra, hogy ugyan nyitott mellkassal szállítanak embereket ide-oda, na de hát máshol van CT! Álhírekkel bombázzák a magyarokat és megingatják a magyar egészségügybe vetett bizalmat. A cinizmuson túli embertelenség Balog megnyilvánulása mögött hidegrázós. Nagyon is lehet tudni, hogy mennyi pénz hiányzik a magyar egészségügyből és azt is nagyon jól lehet tudni, hogy az elmúlthétévben ez a kormány sem tudott úrrá lenni a problémákon. Kommunikációban persze igen, de amikor a Halál személyesen nyújtja be a számlát akkor már nagy a csend. Tudjuk, ki lehet számolni egy CT berendezés (és persze a wc papír, tisztálkodószerek, kórházi menza, gyógyszerek stb.) költségeit. És ezzel oda lehet állni a kormány és a kormányt adó pártok elé, hogy kérem tisztelettel itt emberekről, emberi életekről, az egészségről van szó (jövőbeli beruházásról, humánerőforrások elpocsékolásáról meg hasonlók). És követelni kell asztalraverősen több juttatást az ápolóknak, orvosoknak és a betegeknek. Talán nem ebben a sorrendben oké.

Nyilván nem kapja meg a pénzt a minisztérium legfeljebb egy hátba veregetést, mert kell a betonlobbinak az a pénz. Jusson eszünkbe Andorra egy pillanatra... Érthető, csak akkor egy emberséges miniszter feláll és bejelenti lemondását, hiszen emberéletekkel nem játszunk.

Balog Zoltán rettenete abból látszik, hogy nem küzd az emberekért, beáll a lehajtott fejűek sorába, felveszi a fizetését, juttatásait, nem vállalja a felelősséget csak kutyaként elviseli, hogy már ember számba sem veszik. Ez a mostani eset nem egyedülálló. Nincsenek rémhírek hanem napi rendszerességű horror-történetek és valódi esetek. A magyar egészségügy romokban hever de legmagasabb szintű vezetői, felelősei nem ismerik vagy nem akarják ismerni a helyzetet. Mindkettő rosszat jelent.

Az a helyzet, hogy Balog Zoltánban már talán csak Orbán Viktor bízik. Sem a szakma sem az ország. Isten mentsen meg bennünket ettől a minisztertől, ideje távoznia.

Csarnó Ákos

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Tisza Kálmán miniszterelnök, amikor már politikája a véderőtörvény miatt 1890-re válságba került, belátta, hogy a monarchia biztonságát az szolgálja, ha lemond, és személyével nem terheli tovább a monarchia fenntartásáért dolgozó politikai erőket.

I.

Tamás Gáspár Miklós közéleti szerepe valahol végérvényesen kisiklott. Mint a bohócvonat. Legalábbis nagyon nehéz értelmezni azt az ívet amit az elmúlt időszakban a hazai balos ellenzék zászlóshajója - értsd szocialisták - ügyében felrajzolt. Megnéztük pár korábbi írását és hát nagyon csilingel az a bohócvonat, na.

TGM, 2014. július 13:

„Baloldali ember soha többé nem szavaz rátok – még befogott orral se – , rendezvényeitekre el nem látogat, beszédeiteket, írásaitokat soha többé nem veszi komolyan.” (hvg.hu)

A Mediánnak ugyanabban a kutatásában, ami szerint Karácsony Gergely a legnépszerűbb ellenzéki politikus (hol is láttunk már hasonlót?), található egy kevésbé ismert, de sokkal érdekesebb eredmény is (lásd fent). Ami arról szól, mi történne, ha a régi politikai elittel (örömmel mondanám, hogy rendszerváltó elittel, de sokkal inkább rendszermegtartó elit ugyebár) szemben formálódna egy ellenzéki új pólus? És az vajon milyen eredményt érhetne el 2018-ban?

A mérés szerint az LMP-Momentum szövetség a teljes népesség 14 %-át, a biztos pártválasztók 16 %-át állítaná maga mellé. Amennyiben az új pólus részei lennének a P(M) és az Együtt, akkor a teljes népesség 16 %-a, a biztos pártválasztók 18 %-a szavazna erre az összefogásra.

Jelen írásomban az új pólus múltjáról, és az esetleges jövőjével kapcsolatos dilemmákkal szeretnék foglalkozni. Elnézést, ha hosszú leszek, de úgy vélem, ismét egy olyan kritikusan fontos pillanathoz érkeztünk, ami a 2012-es esztendőhöz hasonló jelentőséggel bír.

Pénteken indul a vizes VB, amire nyilván külföldről is érkeznek majd nézők szép számmal. Hogy ki és miért utazik el idegenbe sok pénzt és időt áldozva egy szinkronúszó-, műugró-, vízilabda-, vagy úszóversenyért, azt én nem egészen értem, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy milyen Magyarország képpel tér majd haza. A sportesemény szervezésének minősége, a kiszolgálás színvonala, a helyiekkel való találkozás milyensége mind-mind meghatározzák, milyen érzésekkel hagynak itt minket a VB után.

Nagy kérdés, hogy pártunk és kormányunk fenntartja-e egy autoriter banánköztársaság féldiktatúrájának bájos hangulatát az országban, és a sportesemény idejére is kint hagyják-e mindenfelé a Soros György elleni uszítókampányuk plakáterdeit.

Volt egyszer egy olyan rendszer a világnak ezen a tájékán, amely előírta a minden erkölcsi megfontoláson átívelő lojalitást a Vezérhez és az Eszméhez (amelynek tartalma az előbbi aktuális érdekei alapján változott).