Mert ez már az. A vízparton pedig a hűsölési lehetőségek is adottak, mégis elszáll az értelem a Balaton partján. Kezdve azzal, hogy a Magyar Állam területén joggal tartózkodóakat ki akarják tiltani a vízpartról odáig eljutva, hogy terrorveszélyre hivatkozva lezárnak egy fél várost.

Nagyon helyesen mutatott rá az egyik szemét civil szervezet arra a tényre, hogy létezik egy alaptörvény – amit pont a Fidesz-KDNP vert át mindenkin – ami mindenkinek jogot ad a bárholtartózkodásra.  Mégis saját parlamenti képviselője és polgármesterei dobálják a csóvát a tetőre azzal, hogy fogalmuk sincsen a nagy seggnyalás közben arról milyen károkat okoznak. Az már más dolog hogy nemcsak az ország megítélésének, de saját pártjuknak is.

Az ettől a kormánytól származó minden felvetés  gyanús. Ez is, hogy az iskolákban külön hazafias és/meg honvédelmi nevelést kell, hogy kapjanak a gyerekek. Valaki mondja már meg, hogy miért?

Jó, a magyar jobboldal (nemzeti-keresztény-konzervatív vagymi) oldal egyik restaurálásra kiválasztott régi toposza ez a hazafiaskodás. Meg az is, hogy aki nem hazafias az nemzetellenes illetve az elfogyasztott alkoholtól függően áruló. Bár van, akinek színes, alkoholos italok sem kellenek ilyen állítások megfogalmazásához.

Ön tudta, hogy 2017-ben csak idáig 10.000-nél több kilakoltatás indult devizahitel-károsultak ellen, úgy, hogy már a tavalyi 3.000 is rekord volt? Vagy azt, hogy a CEU kinyírására írt törvény miatt kötelezettségszegési eljárás indult hazánk ellen? És az egyetem megmentése mellett az is kérdés, hogy nem kap-e az ország egy szép nagy pénzbüntetést a nyakába? A Fidesz-KDNP csütörtökön nyíltan kijelentette, hogy soros meg különben is menjen mindenki a fenébe, akinek baja van ezekkel, ők nem hajlandóak foglalkozni a vakáció idején ezekkel a témákkal és kész.

Az MSZP ugyanis az országgyűlés rendkívüli ülésének nyári összehívását kezdeményezte korábban, amihez ma az LMP is csatlakozott. A frakció nélküli képviselők támogatásával pedig meg is lenne az ehhez szükséges negyven név. Az ülésre augusztus 21-én kerülhetne sor.

Augusztus 2. forró nyári nap, hőségriadóval és egy fontos üzenettel számunkra a Földtől: „amit holnaptól december 31-ig fogyasztotok, azzal a tartalékaim élitek föl”.

Unokáinktól kaptuk kölcsön… de mit is pontosan? A természeti értékek mértéktelen kihasználását? Az élőlények kihalását? Az élőhelyek megszűnését? A szennyezett levegőt? A vízhiányt? A szeméthegyeket? Az éghajlatváltozást? A kezelhetetlen atomhulladékot? Az ökológiai rendszer globális károsodását? Az erőforrások visszafordíthatatlan kimerülését?

Fájó örökség ez.

A természetben a növények és állatok egymás mellett élve felosztják a rendelkezésre álló erőforrásokat. Minden élőlény genetikailag kódoltan, önmagához mérten fejlődik, ökológiai igényeit nem másokéhoz igazítja. Melyik élőlénynek jutna eszébe minden erőforrást kiaknázva, minél gyorsabban felemésztő, profitorientált stratégiák révén növekednie? Csakis a valóságtól és a természet rendjétől elszakadt XXI. századi embernek. A gazdaság meddig növekedhet még a természet kárára? Lássuk be végre, a fenntartható jövő záloga nem a gazdasági fejlődés lesz!

Szigeti Cecília írása

Az overshoot day az a nap, amikor az adott évre jutó erőforrásainkat elfogyasztottuk és innentől kezdve már ökológiai hitelből élünk. A túlfogyasztás napja, évről − évre egyre korábbi időpontra kerül, idén augusztus 2.-ra esik. A környezetvédők ilyenkor hívják fel a figyelmet arra, hogy túl nagy lábon élünk, elpazaroljuk a következő generációk jövőjét. A híradóban láthatunk szeméthegyeket, úszó jégtáblán szomorkodó jegesmedvét, kiszáradt folyót, ökolábnyomos térképeket, zavarban levő klímakutatót és zöld paneleket rutinosan felmondó politikust. Meghallgatjuk, hogy miattunk olvadnak a gleccserek, nő a légköri szén-dioxid koncentráció és halnak ki állatfajok. Mert sokat fogyasztunk, rosszul döntünk: hibásak vagyunk.

Egy környezetvédő ismerősöm azt érzi: „az embereket nem érdekli a fenntarthatósági szemléletformálás.” Azt hiszem, részben igaza van, a fenti üzenet nálunk általában nem talál célba. Ennek az oka valószínűleg az lehet, hogy bár Magyarországon is van pazarlás, rongyrázás, túlfogyasztás, de a családok többsége gondos gazdálkodással, ésszerű fogyasztással is csak egyik hónapról a másikra él, így a túlfogyasztás problémái közömbösek számára.

Akkor minden rendben van? A „túlfogyasztás napjának” nincs számunkra üzenete?

Szigeti Cecília

A fenntartható fejlődés talán legismertebb és legszélesebb körben elfogadott definíciója a Brundtland Jelentés által adott rövid meghatározás, amely egy mondatba sűríti a dokumentum tartalmát. A fenntartható fejlődés „a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől.” Az 1987-ben közreadott definíció igen gyorsan népszerűvé vált, de a népszerűség itt sem tekinthető a tökéletesség jelének. Karcagi-Kováts Andrea disszertációjában a fogalom kritikáit gyűjtötte össze (31-35. oldal) a tudományterület meghatározó kutatóinak tollából:

• Bartus Gábor szerint, „nem tudjuk a fogalom jellemzőinek való megfelelést akár csak megközelítően pontosan mérni”,

• „egy globális ígéret volt, amely mindenkinek ígért valamit” (Gyulai Iván),

• Kerekes Sándor professzor szerint: „legkevésbé kézzelfogható fogalom a leginkább ismert a köztudatban”,

• „A Brundtland-féle fenntarthatóság-meghatározást nyugodtan el lehet felejteni. Az tudományos szempontból tarthatatlan, a gyakorlatban pedig diszfunkcionális, súlyosan félrevezető.” vagy másként a „fenntartható fejlődés fogalma már eleve születési rendellenességgel jött a világra” (Kiss Károly).

A szerző összegzése szerint: „a Brundtland Jelentés fenntartható fejlődés felfogásának alapvető hibája az, hogy nem a globális ökológiai rendszer, hanem az emberi szükségletek oldaláról közelít a problémához.” Ez azért probléma, mert a természeti környezet biztosítja a gazdaság és a társadalom működésének alapfeltételét és nem egy a helyettesíthető erőforrások közül.

Jegyzőkönyvekkel tudjuk bizonyítani, hogy a BKK a főváros egyik bizottsága előtt is titkolta, hogy a már fejlesztés alatt álló komplett e-jegyrendszerrel párhuzamosan online értékesítési felület fejlesztésével bízta meg a T-Systemst, mindezt ráadásul a papíralapú jegyeket értékesítő köztéri automaták bővítéséről szóló szerződésmódosítások közé eldugva és a közbeszerzési eljárást megkerülve.

Szalai Szabolcs írása

Nem mindennapi "élményben" volt része annak, aki reggel az ATV-vel indította a napot. Hajnal Miklóst, a Momentum Mozgalom szóvivőjét a Start című műsorban kérdezték a hétvégi Nyitás Fesztiválról, amikor is az 5. perctől olyan médiatörténeti eseménynek lehettünk szemtanúi, ami minden csillogószemű momentus fiatal számára is minimum ciki, számunkra meg egyesen vállalhatatlan.

Az ATV munkatársai éppen arról kérdezték Hajnalt, hogy a párt elnöke, Fekete-Győr András a napokban kitérő választ adott a HVG-nek arról, mégis mennyibe került ez a fesztivál, így mondja meg már ő, hogy mennyi volt az annyi. 

Szigeti Cecília írása

Mivel nem ért a nyomozó hatóságok munkájához, Dabóczi Kálmán, a BKK vezérigazgatója nem tud és nem is akar azzal foglalkozni, hogy helyes volt-e a BKK online értékesítési oldalát feltörő, 50 forintért bérletet vásárló 18 éves fiatal éjszakai előállítása.

Dabóczinak 1998 nyarán, amikor még nem volt vezérigazgató, hanem egy fiatal és tehetséges közgazdász, megjelent meg egy kiváló tanulmánya a Kovászban, az alternatív közgazdaságtan lapjában a „A mérhető balgaság, avagy miért nincs olaj a közgazdaságtan lámpásában?” címmel.

A cikk a makrogazdasági mérés problémáiról, a GDP kritikájáról szóló igényes áttekintés. Az immár BKK vezérré avanzsált Dabóczi dr. Carol Carsont, az Amerikai Kereskedelmi Minisztérium GNP Hivatalának igazgatóját idézi (Hazel Henderson (Henderson [1996], 56. old.), miszerint „nem várható el a közgazdászoktól, hogy a filozófia királyai legyenek”