A Fidelitas egyik heccblogja a szájára vette Demeter Mártát és kritizálta, mert átül az LMP frakciójába.

Szijjártó Péter külügyi ámokfutásának újabb állomása vésse az eszünkbe: dilettánsok vezetik az országot, akikkel nem az a legfőbb gond, hogy érdemtelenül boldogulnak, nem is az, hogy Rezsi Szilárd vagy Kocsis Máté intellektusával vannak felvértezve, hanem az, hogy a mi kontónkra basszák földhöz a homokozóvödröt.

Az euró Magyarországi bevezetése egy időre kikopott a magyar közbeszédből. Hogy "a nyugathoz való felzárkózás" bő negyedszázadába történő belefáradás, az uniós csatlakozást követő illúzióvesztés, a 2008-as pénzügyi- vagy a görög válság száműzte az időszerű kérdések közül, esetleg ezek valamilyen kombinációja azt nehéz eldönteni, az viszont biztos, hogy Ujhelyi István, az MSZP alelnöke és EP-képviselője újra bedobta a köztudatba. Valóban szükség van a magyar euróra, vagy az ötlet nem több, mint kampányfogás, szimbolikus, EU-párti politikai lépés? Inkább ártana vagy inkább használna a magyar euró a gazdaságnak? Vitasorozatunk első részében Isztin Péter keresi a válaszokat.

Az utóbbi időkben Putyin orosz elnök igeecsak sűrűn látogat Magyarországra. Jó, most mint cselgáncs szövetségi világvezetőként (is) tiszteletét teszi, de nekünk van egy sanda gyanúnk, hogy inkább a magyar kormány teszi tiszteletét a tartományúrnak. Gyanúnkat mindenképpen alátámasztja az a szívélyes, diplomácia virágnyelven megfogalmazott kioktató fenyegetés is amit az ország kapott az államalapítás évfordulójára. Íme:

Biztos vagyok benne, hogy a gazdasági, kereskedelmi és a befektetési szférában való együttműködés erősödése, valamint a közös projekteknek az energetika, az ipar és high-tech iparágakban való megvalósítása teljes mértékben megfelel országaink érdekének.

Noha a levelet Medvegyev miniszterelnök írta alá biztos, hogy Putyin jön ellenőrizni a levélben kiemeltek betartását. Nem kell nagyon megerőltetnünk gondolatainkat, hogy miről van szó, természetesen a paksi atomerőmű-bővítésről illetve a mögé felstószolt orosz hitelmegállapodásról.

Bejelentette a Fidesz kommunikációs igazgatója, hogy telefonos kampányt indít a párt a nyugdíjasoknak, mert szerintük Vona Gábor Jobbik elnök megsértette őket egy facebook bejegyzéssel.

Én pedig azon gondolkodom, hogy vannak-e még ma Magyarországon olyanok, akik még képesek politikai irányultságuk, benyomásaik nélkül, objektíven értelmezni egy eseményt? Például ezt a facebook bejegyzést, amit most a Fidesz jól ki akar használni telefonos kampányban. Az fix, hogy a Fidesz kampánygurui messze állnak az objektivitástól és sokkal közelebb a saját maguk illetve csak a saját szavazóbázisuknak gyúrt, alakított párhuzamos valóság hegesztési munkálataihoz.

Szerencsére nem sok Vona posztot olvasok, nem érdekel a Jobbik világképe, de ezt a posztot elolvastam. Egyértelműen látszik, hogy csak tiszta politikai tőkekovácsolásnak használják említett kampányguruk Vona bejegyzését, mert egy kiadós fideszes panelprolizáshoz képest a posztban még egy alapos banyatankozás sincs, csak kerekes bevásárlókosár… Vagy talán ez a mondat?

"hétköznapokon kedves bácsikák és nénikék magukból kivetkőzve ugranak egymásnak, vért akarnak ontani remegő kezeikkel, ordibálnak trágárul és hörgik fel a XX. század minden traumáját"

Amikor valaki a NER hetedik évében a mai közállapotokat kárhoztatja, elő-elő sejlik mindig egy toposz, egy eredendő bűn, a mindent befolyásoló hiba: az ellopott rendszerváltás.

Sallai R. Benedek írása

Rendszerhiba a NER-ben? Egy eredmény egy állami termőföldeladás kapcsán

A történet múltja ismert lehet a sajtóból: 2013-ban a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) Bernáth István bábolnai földművelőnek adta el azokat a Bábolna külterületén lévő termőföldeket, amely 2017 márciusára a vegyiparral és vetőmagtermesztéssel (GMO-k kapcsán nemzetközi szinten ismert) foglalkozó Monsanto Hungária Kft. tulajdonában kötött (volna) ki. Ez úgy történhetett meg, hogy az állami termőföldet a vevő kérésére kivonták a mezőgazdasági művelés alól, és ipari területként a Monsanto-nak adták volna el, ami termőfölddel nem megvalósítható - lévén, hogy hazánkban csak természetes személyek tulajdonolhatnak elenyésző kivétellel termőföldet.

Az ügyletben vélhetően strómanként közreműködő Bernáth István a magyar államtól épp azt a parcellát kérte megvételre (gyanús háttérrel), amely a Monsanto már meglévő üzemének tőszomszédságában helyezkedik el, és amely a multi terjeszkedése számára a legelőnyösebb elhelyezkedésű volt.

A Jobbik frakcióvezető-helyettese tegnap a Hír TV vendége volt, ahol jelentős ámokfutásba kezdett. A feszültség már a beszélgetés elejétől fogva szemmel látható volt a politikuson, ám arra nem lehetett számítani, hogy a végén ilyen nagy mértékben elpattan valami.

Szöllősi Györgyi az iránt érdeklődött, hogy Staudt osztja-e Vona Gábornak azon gondolatait, miszerint a pártelnök hajlandó lenne megkövetni a zsidókat és a cigányokat, amennyiben a Jobbik megsértette volna őket valaha.

Staudt Gábor először abba menekült, hogy nem tudja értelmezni a kérdést, majd amikor a riporter türelmesen újra és újra föltette azt, akkor Staudt magából kikelve váltott személyeskedésbe, felhozta, hogy szakmailag rossz kérdéseket tesz fel neki a vele szemben ülő újságíró, meg többször is megemlítette, hogy ami folyik a stúdióban, az bizony közmédia szint. A mélypont az volt, amikor Staudt Gábor beszólt, hogy „na azért kérdezi meg megint, mert a fülére mondták és utasították erre?”

Zsoldos Ákos írása

Kormányválság alakult ki Szlovákiában, miután a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke, Andrej Danko felmondta a Smerrel és a Híddal kötött koalíciós szerződést. Az már korábban is tudható volt, hogy a szövetség rendkívül instabil lesz, arra ugyanakkor aligha lehetett számítani, hogy a törés pont a két természetes szövetséges, Fico és a szoftnacionalista Danko között alakul ki. Az SNS indoklása meglehetősen zavaros, az okok viszont annál egyszerűbbek, mégsem látszik egyelőre, hogy mi lesz a kormánykoalíció sorsa.

A koalíciós válság oka egy újabb korrupciós botrányra vezethető vissza: az SNS által vezetett oktatási minisztérium 600 millió eurót – uniós forrásokat felhasználva – fizetett ki támogatásként kutatási programokra, tanulmányokra, amelyekből azonban a szlovákiai egyetemek és kutatóintézetek egy centet sem láttak, hiszen a források teljes hányada pár héttel korábban bejegyzett, kutatási tevékenységet nem végző cégeknél landolt. Az OLAF vizsgálatot kezdeményezett, az EU pedig azonnal leállította a további források kifizetését. Ennek ellenére Peter Plavčan oktatási miniszter maradt a helyén, és a nemzetiek arra hivatkozva, hogy a botrányos ügyletekről szóló információkat a szövetséges Smer kommunikációs tanácsadója szivárogtatta ki, az SNS elnöke, Andrej Danko szeptember elsejével felmondta a koalíciós szerződést. Természetesen az állítást nem tudták bizonyítani. Pár nappal később Jaroslav Paška, az SNS alelnöke azt állította, hogy a szerződés felmondásának oka az, hogy az nem tartalmazta a Nemzeti Párt prioritásait, míg a Híd és a Smer számára kedves ügyek mind a kormányprogram részévé váltak. Nem sokkal ez után előkerült az az indok is, hogy a Smer nem engedte át az SNS-nek a járási hivatalokban betöltendő funkciókat, amelyekről a szerződés megkötésekor egyezséget kötöttek. Mindez a kommunikációs ámokfutás pedig azzal kezdődött, hogy Danko egész egyszerűen a Smerre próbálta tolni a minisztériumban történt botrányt azzal, hogy szerinte Plavčan csak folytatta, amit smeres előde elkezdett, így valójában a Smert lehet okolni a történtekért. Látva a sok gyenge lábon álló érvelést egészen világos, hogy a valódi okokat az SNS nem tárhatja a nyilvánosság elé.

A politikai hírözön gyorsan süllyesztő mocsarában szinte el is felejtettük már a nőt, aki ki merte fütyülni a szónokot. Haszontalanul próbálta, hisz önmagán kívül csak néhányan hallották, a sípszó az emelvényig nem hatott át a hangosításon keresztül. Az ingerküszöböt nem is ez, hanem a hajánál földre rántás ütötte át. Beszéltünk róla, tárgyaltuk, szóban és cseten, cikkekben és kommentekben, mindenhol.