A valódi viták otthona

Reflektor

Isztin Péter: Kell-e Magyarországnak (most) az euró?

2017. augusztus 24. - Tálos Lőrinc

5261db19414395_562d9fb824eca.jpg
Az euró Magyarországi bevezetése egy időre kikopott a magyar közbeszédből. Hogy "a nyugathoz való felzárkózás" bő negyedszázadába történő belefáradás, az uniós csatlakozást követő illúzióvesztés, a 2008-as pénzügyi- vagy a görög válság száműzte az időszerű kérdések közül, esetleg ezek valamilyen kombinációja azt nehéz eldönteni, az viszont biztos, hogy Ujhelyi István, az MSZP alelnöke és EP-képviselője újra bedobta a köztudatba. Valóban szükség van a magyar euróra, vagy az ötlet nem több, mint kampányfogás, szimbolikus, EU-párti politikai lépés? Inkább ártana vagy inkább használna a magyar euró a gazdaságnak? Vitasorozatunk első részében Isztin Péter keresi a válaszokat.


Egyre több magyar ellenzéki szereplő, legutóbb például az MSZP-s Újhelyi István áll ki az euró mielőbbi magyarországi bevezetése mellett. Sokan talán adottnak veszik, hogy az euró bevezetése a gazdasági szakemberek egyöntetű támogatását élvezi, míg mások az eurót, általában az Európai Unió intézményeihez hasonlóan, valamiféle „neoliberális” trójai falónak tartják. Ugyancsak egyre inkább jellemző Magyarországon is az euró szimbólumként kezelése: a pénzeszköz sokak számára az európai egység megtestesítője. Noha jelen szerző szerint a szimbolikus politizálás nem ördögtől való, talán nem egy fizetőeszközt kellene kvázi-szakrális jelentőséggel felruháznunk. Az Európához tartozásunkat sokféle szimbólum segítségével kifejezhetjük, azt a kérdést viszont, hogy az ország milyen pénznemet használjon első körben érdemes eltávolítani az érzelmi töltetű narratíváktól, legyen az az európaiság vagy a nemzeti szuverenitás narratívája. A következőkben megindoklom, miért is.

Ha több ország közös pénznemet használ, annak számos előnye lehet. A legfontosabb ezek közül, hogy a közös pénznem csökkenti az országok közötti kereskedelem költségeit az átváltási költségek eltüntetése révén. Minél többet kereskedik, ténylegesen vagy potenciálisan két vagy több ország egymással, annál előnyösebb lehet, ha közös valutát vezetnek be. Különösen a kicsi (emiatt kis belső piaccal rendelkező) és kereskedelemre nyitott országok tudnak ezen a csatornán keresztül hasznot húzni egy valutaunióból. Egy másik gyakran elhangzó érv a valutauniók mellett, hogy számos ország esetében növelhetik a monetáris politika hitelességét. Az Európai Központi Bankban például jobban megbíznak a befektetők, mint a görög jegybankban. 

A valutaunióknak azonban számos hátulütőjük is van, emiatt csak elég speciális esetben érdemes ilyeneket létrehozni. Ezen feltételeket a sokak által az euró egyik atyjának nevezett, azóta Nobel-díjjal jutalmazott közgazdász, Robert Mundell fejtette ki, és azóta az optimális valutaövezetek elmélete néven ismerjük. Ahhoz, hogy megértsük, miért és milyen feltételek megléte szükséges vagy legalábbis ajánlatos egy közös valuta létrehozásához, először azt a kérdést kell feltennünk, milyen előnyei vannak annak, ha az egyes országok saját valutával rendelkeznek. A legfontosabb előny az önálló monetáris politika lehetősége. Tegyük fel, hogy van két ország, és mindkét ország saját valutát használ. Ha az egyik országban gazdasági recesszió következik be, viszont a másikban nem (ezt, a két ország viszonylatában, aszimmetrikus sokknak nevezzük) annak minden velejárójával: csökkenő összkereslet, emiatt kisebb kibocsátás és nagyobb munkanélküliség, az egy ideális esetben a következő változásokat idézi elő a két ország gazdaságában: a sokk által sújtott országban lecsökkennek az árak és a bérek is, emiatt a munkanélküliség kevésbé növekszik, a csökkenő bérek és a valamekkora munkanélküliség-növekmény pedig a másik, sokk által nem sújtott országba való migrációhoz vezet, egészen addig, amíg a bérek, már ha a technológiai adottságok a két országban egyformák, a két ország között ki nem egyenlítődnek. A valóságban egy ilyen ideális eset ritkán valósul meg: a munkaszerződések hosszú távú volta, a szakszervezetek nyomásgyakorlása, valamint (és ez utóbbi minden gazdaságban jelen van) az a körülmény, hogy a vállalatok gyakran nem szívesen csökkentenek bért, mivel félnek a munkamorál romlásától, a béreket túlzottan merevvé teszi, tehát ha a munka iránt lecsökken a kereslet, a bérek nem csökkennek eléggé ahhoz, hogy a munkapiacokon helyreálljon az egyensúly, vagyis: munkanélküliség alakul ki. Ami a jobb helyzetben lévő országba történő elvándorlást illeti, a valóságban számos akadály hárul a mobilitás útjába. Még egy olyan államközösségben is, mint az Európai Unió, vannak szignifikáns költségei a mobilitásnak: eltérő kulturális tradíciók és ami a legfontosabb, a nyelvi különbségek. Összefoglalva, a fenti egyszerű történet sokszor nem működik, és ilyen helyzetekben a gazdaság segítségére kell sietnie a monetáris politikának. Ha a jegybank recesszió idején több pénzt bocsájt ki, azzal egyrészt az árszínvonal növelésén keresztül csökkenti a reálbért (és ezen keresztül a munkanélküliséget), valamint az ország valutájának leértékelődéséhez vezet, ami viszont azt fogja maga után vonni, hogy az országból exportált javak és szolgáltatások olcsóbbá válnak a külföldi fogyasztók számára, akik emiatt többet vásárolnak belőlük. A munkapiaci egyensúly helyreállítása és az export felfuttatása révén a monetáris politika rövid távon stimulálni tudja a gazdasági tevékenységet, így kirángatva az országot a recesszióból.

A fentiek fényében sejthetjük már, hogy mi a probléma az önálló monetáris politika feladásával és egy közös valuta bevezetésével: ha az országok gazdaságilag és kulturálisan nem elég hasonlóak, akkor más-más monetáris politikát érdemes folytatni az eltérő helyzetű országokban. Amikor az EU úgy döntött, közös valutát vezet be, egy másik Nobel-díjas közgazdász, Milton Friedman azt a jóslatot fogalmazta meg, hogy az euró annyira hibás konstrukció, hogy az első válságát, amely hamar be fog következni, nem fogja túlélni. Utólag úgy tűnik, Friedmannek legalább félig, de nem teljesen volt igaza. Az euró bevezetése véleményem szerint annak idején valóban elhibázott lépés volt. Egy szűkebb valutaövezet, amely például Németországot és a Benelux államokat tömörítette volna, már érdemes lett volna létrehozni, de az euróövezet válsága rámutatott arra, hogy nem volt jó ötlet Németországot, Spanyolországot, Olaszországot és Görögországot egy valutaunió alá helyezni. Legalábbis úgy semmiképpen sem, hogy nincsenek meg legalább egy nagyjából optimálisnak tekinthető valutaövezet feltételei: hasonló gazdasági szerkezetű országok, rugalmas munka- és termékpiacok, relatív kulturális és politikai hasonlóság és alacsony tagországok közötti mobilitási költségek. Ezek pedig sem az euró létrehozásakor, sem most nincsenek meg. Éppen ezért az Európai Uniót érintő legfontosabb reformkérdések közé tartozik egy fiskális unió és egy bankunió létrehozásának kérdése, amelyek, megfelelően működve, egységesebbé tehetnék a tagországok gazdaságpolitikáját és biztosíthatnák, hogy az aszimmetrikus sokkok sújtotta országok, egyfajta kockázatközösség részeként, segítséget kapjanak a többiektől úgy, hogy közben az ehhez járuló morális kockázatot is valamennyire kezelnék. Egy kielégítően működő euróövezethez szükséges reformok azonban egyelőre, saját megítélésem szerint, a kanyarban sincsenek, ennek pedig nézetem szerint oka többek között az is, hogy más intézményi alapok mellett az euró társadalmi építőmérnökei a közös identitás és a bizalom kulcsszerepéről is megfeledkeztek. A közös valuta létrehozása ilyen körülmények között hiba volt, de ennek ellenére az euró, és ebben Friedman tévedett, nagyon is túlélte első nagy válságát (amiben nem kis szerepe volt Mario Draghinak, az Európai Központi Bank ( ECB) elnökének), és alighanem az EU vezetőinek büszkesége sem engedi, hogy a közös valuta létrehozását kudarcként könyveljék el. Ráadásul jelen helyzetben ez nem is biztos, hogy túl szerencsés lenne: az euró halála, ha a közeljövőben bekövetkezne, valószínűleg lassú és fájdalmas lenne, megspékelve szélsőbaloldali és szélsőjobboldali erők előretörésével.

Röviden ennyit az euróról általában. Konkrétan Magyarország euróövezethez való csatlakozásával kapcsolatban viszont érdemes leszögezni, hogy abból még, hogy az euró jelenleg egy rossz struktúra nem következik egyenesen az, hogy egy országnak nem érdemes hozzá csatlakoznia. Magyarország kis nyitott gazdaság, emiatt viszonylag sokat dobhatna rajta az euró használatából származó tranzakciós költségcsökkenés. Ezen kívül geopolitikai érveket is fel lehet hozni az euró bevezetése mellett: elképzelhető, hogy az euró bevezetése lehet a – kemény vagy puha – feltétele annak, hogy Magyarország az EU-s magországhoz kapcsolódjon egy többsebességes EU-n belül, amely számos előnnyel járhat, de gyakran kurtán a „több pénz és befolyás” jelszavak mentén szokás összefoglalni. A jelenlegi bevezetéspárti vélemények általában ezt az érvet emelik ki, de olykor, és itt utalnék ismét Újhelyi István írására, olyannyira kiemelik, hogy más érvet nem is igazán használnak... Ez pedig legalábbis arra kellene intse az ellenzéki közvéleményt, hogy ne tekintse lezártnak az euró bevezetéséről szóló vitát, pontosabban, inkább kezdje azt el. Van egyébként még a fentieken kívül egy elég alulértékelt érv is az euró bevezetése mellett: az euró mint pénzeszköz használata növeli az EU-ból való kilépés költségeit, ezen keresztül egyfajta elköteleződési eszközként funkcionálhat egy EU-párti kormány részéről. Mindazonáltal az euroövezet jelenlegi rossz struktúrájából fakadó fentebb részletezett problémák egy ideig még valószínűleg fenn fognak állni, és ki tudja, milyen hamar kerül ismét válságba a közös valuta, emiatt legalábbis óvatosan érdemes megközelíteni az euró magyarországi bevezetésének kérdését.

De mi a helyzet a szimbolikus érvekkel, az európaisággal? Kétségkívül az eurót lehet az európai egység szimbólumának tekinteni, sőt, akár azt is gondolhatjuk, hogy az euró mint szimbólum a magyar közvéleményt még inkább Európához fogja kötni. Ugyanakkor azt hiszem, ha a közéleti diskurzus a pénznem mint szimbólum aspektus köré szerveződik, ha ezen keresztül jelenítődik meg a „nemzet” és/vagy az „európaiság”, azért túl nagy árat fizethetünk. Kétségkívül kevesen értik, hogy az euró bevezetéséből milyen gazdasági előnyök és hátrányok származhatnak, így érthető, ha csábítóbb az euróra mint szimbolikus közjószágra tekinteni. Hiba is lenne a szimbolikus aspektust alulértékelni. De azt hiszem, és remélem mostanra sikerült erről az olvasót is meggyőznöm, legjobban mégis akkor járunk, ha első körben makrogazdasági és praktikus geopolitikai kérdésként tekintünk rá. Ha a praktikus pro és kontra érveket tisztáztuk magunkban: döntéshozókként, szakemberekként, politikusokként, polgárokként, utána talán tisztább fejjel tudunk gondolkodni az euró, vagy éppen a forint, szimbolikus jelentőségén is. Újhelyi István szerint: „ha Európában akarunk maradni, akkor az eurót kell választanunk. Mielőbb. És nem hiszem, hogy van európai demokrata, aki ezzel nem ért egyet.” Pedig miért is ne lenne.

(Illusztráció: Bernát Barbara eurótervei.)

 

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://reflektor.blog.hu/api/trackback/id/tr6312774568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Paróczai 2017.08.24. 13:18:31

Kitűnő érvelés és akár meggyőző is lehetne, ha a következőkben felsoroltak nem árnyalnák ezt a csodaszép leírást!
- A hozadéka a közös valutának nem az állam, hanem magán zsebekbe vándorolna, így annak hasznát a nemzet nem látná.
- Bankunióval kiszolgáltatjuk teljesen magukat, hiszen tudjuk, ha valaki ránk tör az nem tankkal, hanem bankkal teszi.
- A legnyomósabb érv viszont az, hogy a migrációs kérdésben szembe mennek e vezetők a népek akaratával így miért bíznánk meg bennük? Hazaárulókkal, Európa szétverőivel kerüljünk közös nevezőre? Köszönöm, nem!

Nem kell Euró!

ricardo 2017.08.24. 15:39:33

Az euró nem sikertörténet,-- az elmúlt másfél évtized tapasztalata alapján biztosan nem az. Német, francia, angol, amerikai közgazdászok évek óta Európa elveszett évtizedéről beszélnek. Európa gazdasági növekedése megállt, a munkanélküliség magas (olyan országokban, mint Portugália, Spanyolország, Görögország bizonyos munkavállalói csoportokban katasztrofális 30-50%), az államadósságok növekedtek. De az euró bevezetésének kezdeti időszakát (a mézesheteket), amikor látszólag simán mentek a dolgok, sem tekinthetjük igazán sikertörténetnek: nem indult be látványosan az európai gazdaság, nem növekedett számottevően az EU kereskedelem stb., legfeljebb a korábbi trendek folytatódtak. Nehezemre esik, de egyet kell értsek Stiglitz véleményével: Európa az euróval nem nyert semmit, viszont annál többet veszített. Európa ma gazdagabb lenne, ha nincs az euró. És az euró nem csak a görögöknek meg a spanyoloknak nem jó, de a németeknek és a hollandoknak sem az -- a közös pénz olyan zsákutcába juttatta Európát, amiből nagyon nehéz kifarolni. Nem hiszem, hogy nekünk kézzel-lábbal kellene törekednünk az euróra. Hacsak nem rózsaszín szemüvegen át nézzük a dolgot, vagy félünk, hogy a végén még kiderül rólunk, nem vagyunk kellőképpen européerek.

Éhesló 2017.08.24. 15:55:36

Az euro hibás termék, ezt ma már a görögök, olaszok, spanyolok, portugálok is tudják, mondják (pigs), a franciák pedig hamarosan belátják.,
A legnyomorultabb az, ahogy a szlovákok fizetik a pigs és a franciák számláit.

No ez végéképp olyasmi, amit nem akarnék,
Van bajunk elég, nem kellenek hozzá a terror európai fővárosában tanyázó komisszárok euróval folytatott marhaságai is.

==T== 2017.08.24. 18:26:36

Magyarországnak sem a közeli, sem a távoli jövőben nem szabad bevezetnie az eurót.

Mind gazdaságilag, mind politikailag öngyilkosság lenne. Ráadásul az euró közel 20 éves története alapján látható, hogy nem hogy nem biztosít reálkonvergenciát a gyengébb gazdaságú tagokanak, de kifejezetten ellene van.

Gazdasági vetület:
- a magyar reálgazdaság nem engedheti meg/nem bírná ki, hogy még egyszer egy tartósan túlértékelt fizetőeszköze legyen az országnak ill, hogy a hazai kamat és árfolyamkörnyezet ne magyar érdekek mentén legyen befolyásolva.

Politikai vetület:
- az államiság két legfőbb alapja a saját haderő és a saját fizetőeszköz. ezeket nem szabad veszni hagyni.

==T== 2017.08.24. 18:27:56

Ez a cikk pár napja jelent meg az mno-n:

Kell-e az euró Magyarországnak?

Dobozi István
mno.hu/velemeny/kell-e-az-euro-magyarorszagnak-2413436

Nagyon jó írás, szinte mindenben osztom a szerző álláspontját.

Most megyek vacsizni, aztán részletesen válaszolok a konkrét blogbejegyzésre.

==T== 2017.08.24. 19:26:02

"A legfontosabb ezek közül, hogy a közös pénznem csökkenti az országok közötti kereskedelem költségeit az átváltási költségek eltüntetése révén. "

Ez marginális nagyságrend, előnyei nem az államnál jelentkeznek, és vélhetően nem is a lakosságnál. Ráadásul nem kéne tovább növelni az ország külgazdasági függőségét.

"Egy másik gyakran elhangzó érv a valutauniók mellett, hogy számos ország esetében növelhetik a monetáris politika hitelességét."

Ez meg ugye egy elég megfoghatatlan dolog, ezért szeretnek vele dobálózni.

Az előnyöket jól írja le a cikk, de talán nem érzékelteti eléggé azok jelentőségét.

"Éppen ezért az Európai Uniót érintő legfontosabb reformkérdések közé tartozik egy fiskális unió és egy bankunió létrehozásának kérdése, amelyek, megfelelően működve, egységesebbé tehetnék a tagországok gazdaságpolitikáját és biztosíthatnák, hogy az aszimmetrikus sokkok sújtotta országok, egyfajta kockázatközösség részeként, segítséget kapjanak a többiektől úgy, hogy közben az ehhez járuló morális kockázatot is valamennyire kezelnék."

Na ez még az eurónál is nagyobb agyrém lenne. És egy újabb lépés a nemzetállamok, ezáltal a nemzetek megszüntetésére.

Gazdaságilag meg azért lenne agyrém, mert ahogya monetáris politikánál, itt is a német/német-francia érdekek lennének lenyomva a többiek torkát. Az EU többi része pedig továbbra is kvázigyarmat lenne, csak még nagyobb függésben.

"Egy kielégítően működő euróövezethez szükséges reformok azonban egyelőre, saját megítélésem szerint, a kanyarban sincsenek, ennek pedig nézetem szerint oka többek között az is, hogy más intézményi alapok mellett az euró társadalmi építőmérnökei a közös identitás és a bizalom kulcsszerepéről is megfeledkeztek"

Nincs olyan reform, ami által az euróövezet magyar szempontból kielégítően működne. Ami pedig a közös identitást illeti: az európai népek közti identitásközösség két legfőbb eleme az, hogy az európai ember fehér ember és keresztény hagyományú. Jelenleg pont ezen két tényező lerombolása folyik.

"A közös valuta létrehozása ilyen körülmények között hiba volt, de ennek ellenére az euró, és ebben Friedman tévedett, nagyon is túlélte első nagy válságát (amiben nem kis szerepe volt Mario Draghinak, az Európai Központi Bank ( ECB) elnökének), és alighanem az EU vezetőinek büszkesége sem engedi, hogy a közös valuta létrehozását kudarcként könyveljék el."

Túlélte? Csak továbbgörgették az adósságot, ahogy mi is tettük a 70-es évek végén. És igen, az euroövezet világra hozói - a németek, holladnok és talán osztrákok kivételével kivételével irracionálisan - ragaszkodnak szörnyszülöttjük egyben tartásához.

"Ráadásul jelen helyzetben ez nem is biztos, hogy túl szerencsés lenne: az euró halála, ha a közeljövőben bekövetkezne, valószínűleg lassú és fájdalmas lenne, megspékelve szélsőbaloldali és szélsőjobboldali erők előretörésével."

Ez elég gyáva hozzáállás. Nem számít, ha később még nagyobbak lesznek a károk, de kerüljük el, hogy most fájjon.

" abból még, hogy az euró jelenleg egy rossz struktúra nem következik egyenesen az, hogy egy országnak nem érdemes hozzá csatlakoznia."

Őőőő

"Magyarország kis nyitott gazdaság, emiatt viszonylag sokat dobhatna rajta az euró használatából származó tranzakciós költségcsökkenés."

Ez nemzetgazdaságilag marginális összeg, ami ráadásul vélhetően en mis a hazai szereplőknek lenne jó + inkább csökkenteni kéne a nyitottságból fakadó sérülékenységet.

"Ezen kívül geopolitikai érveket is fel lehet hozni az euró bevezetése mellett: elképzelhető, hogy az euró bevezetése lehet a – kemény vagy puha – feltétele annak, hogy Magyarország az EU-s magországhoz kapcsolódjon egy többsebességes EU-n belül"

A magam részéről inkább az EU-ból való kilépés felé kéne orientálódni, márcsak a Brüsszeli föderalizációs és migrációs tervek miatt is.

"Újhelyi István szerint: „ha Európában akarunk maradni, akkor az eurót kell választanunk. Mielőbb. És nem hiszem, hogy van európai demokrata, aki ezzel nem ért egyet."

Ez egy kissé fasiszta álláspont.

==T== 2017.08.24. 19:27:27

Amúgy ka_TARZI_s néven szoktam az index fórumra írogatni (amíg ki nem bannoltak, ==T==-ként is.)

PeterI 2017.08.24. 21:15:06

Az úgy látom több kommentelőnél is elsikkadt, hogy a cikkben *nem* az euró bevezetése mellett érvelek. Szerintem elég világosan szkeptikus vagyok, és egyébként egyértelműen a nem felé hajlok.

PeterI 2017.08.24. 21:17:53

Az viszont nem ellentmondás, hogy attól, hogy az eurót nem kellett volna létrehozni még elképzelhető, hogy egy országnak érdemes hozzá csatlakoznia. Ez erősen összefüggő, de akkor is két külön kérdés. Egy törpeállam esetében például elég jelentősek a tranzakciós költségek megspórolásából származó hasznok. Magyarország ugyan viszonylag kicsi, de ahhoz elég nagy, hogy ez ne legyen döntő tényező.

PeterI 2017.08.24. 21:19:19

És: túlélte=még létezik, legalábbis szerintem a kifejezés ezt jelenti...

==T== 2017.08.24. 22:33:03

@PeterI: Pedig elég egyértelmű, hogy amellett érvelsz.

Nekem egyértelműen az jön le, hogy bár tisztába vagy vele, hogy vélhetően évtizedekre komoly károkat okozna a magyar magyar felzárkózásnak, ezt az áldozatot meg kellene hozni, hogy kellőképp hozzá legyünk láncolva Európához/a nyugathoz, noha arról nem szól az írás, hogy ez amúgy miért is lenen jó Magyarországnak, mivel ez a jelen tencendiák alapján Magyarország felszámolását/megszűnését jelentené.

==T== 2017.08.24. 22:37:32

@PeterI: Lyully.

Az itt tevékenykedő multinacionális összeszerelő üzemek többségében Euró vagy USD elszámolás van, a tevékenységül kis részénél merül fel tranzakciós költség.

Ajánlom figyelmedbe a fentebb belinkelt mno írást. Abból idéznék:

Amennyire alapvetően egyetértek a Magyar Nemzet-vezércikk euróval kapcsolatos politikai elemzésével, annyira nem osztom a gazdasági előnyök alaptalan, túlzásba hajló beállítását: „Az, hogy az euró bevezetése egyértelmű előnyökkel jár, nem kérdés. A magyar gazdaság sebezhetősége csökkenne, a vállalkozások nem lennének kitéve egy hektikusan változó nemzeti deviza árfolyam-ingadozásának, kiszámíthatóan tervezhetővé válna az üzleti év. A közös valuta alacsonyan tartja az inflációt, olcsó hiteleket tesz lehetővé, és csökkenti a pénzváltás költségeit.” Sajnos a tények nem támasztják alá ezt az optimizmust, kivéve az utolsót – átváltási költségek megtakarítása –, amely azonban jelentéktelen, a GDP csupán 0,1 százalékát kitevő érték a fejlett bankrendszerű országokban.

Vagyis ez a "jelentős" spórolás a GDP mindössze 1 ezreléke lenne, ami oylan 30-40mrd HUF. Ez nemzetgazdasági szinten bagó.

Ehhez képest az önálló monetáris politika hiányából származó károk sokszorosak lennének.

Paróczai 2017.08.28. 15:22:10

Közös hadügy, pénzügy, külügy! Nem ezért mentünk neki a sógoroknak 48-ban? Most pedig önként adnánk fel a szabadságunkat? Frászt nekik!
süti beállítások módosítása