Tarlós István rendkívül szórakoztató karakter tud lenni, amikor a fővárosi közgyűlésben, interjúk során vagy éppen a Tarlósinfó fantázianevet kapó giga sajtótájékoztatóin előkapja gyilkos, cinikus humorát. Személyeskedéstől sem mentes élcelődései hallgatni kiváló időtöltés. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a PC-t elvető, sőt földbe döngölő Torrente sorozatot, Boratot vagy éppen a Jay és Néma Bob filmeket.

A főpolgármester politikusi személyiségrajza ennek a külső máznak épp az ellentéte. Általában kompromisszumra törekszik, pontosan felméri az erőviszonyokat, és soha nem megy el a falig. Ha politikai vagy társadalmi erőt és ellenállást érez, akkor kész visszakozni.

Ezért is érthetetlen, hogy mi a fészkes fenéért akarja mindenképpen végigvinni a Római-parti mobilgát tervét, mely ezer sebből vérzik. Például életveszélyes. Ami azért valljuk be, nem annyira jó hír.

Újra elmérgesedni látszik a spanyol-katalán ellentét, a katalán parlament döntött, Carles Puigdemont katalán elnök októberben az urnákhoz hívja polgárait, hogy újra szavazzanak a központi kormánytól való elszakadás kérdésében.

Budapest központjában, az egykori TV-székház előtti parkban már dübörög a választási kampány: a fűben kisiskolás gyerekek, a színpadon fúvós zenészek, előttük pedig  a  mikrofonnál Révész Máriusz „a kerékpározás és az aktív kikapcsolódás fejlesztésével és népszerűsítésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős” kormánybiztos. Ezt ígéri a gyerekeknek: "Még sok kilátót és kisvasutat fogunk felújítani."

A nap süt, az iskolából kirendelt gyerekek pedig (mint ezt az ötvenes, hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években tették, egykedvűen és kissé  értetlenül bámulják a "politikus-bácsit" az egyébként bizonyárasok jó programot is kínáló Erdővarázs fesztiválon.

Nagyjából 1963-ban érezzük magunkat az alábbi dicsőséges beszámolót olvasva:

Budapest szívében, dr. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter ünnepélyes megnyitója és Révész Máriusz, a kerékpározásért és az aktív kikapcsolódás népszerűsítéséért felelős kormánybiztos köszöntője után, több száz iskolás gyermek élénk nyüzsgése közepette kezdődött meg a II. Erdővarázs Családi Nap, ahol az állami erdőgazdaságok két napon keresztül a vadregényes magyar erdők értékeit és az erdészek izgalmas munkáját mutatják be. ... Révész kitért arra is: pénteken csaknem 500 kisiskolás vesz részt az Erdővarázs családi nap bemutatóin.

És akkor csendüljön fel egy nóta!

Horn Gabriella

Szél Bernadett nem egyszerűen az egyik kispárt miniszterelnök-jelöltje. Nem is a legerősebb kispárt miniszterelnökjelöltje, hanem az ellenzék legalkalmasabb miniszterelnökjelöltje.

A magyar kormány elvesztette a kvótapert az Európai Unióval szemben. A vereséggel minden bizonnyal számoltak, sőt nem lenne meglepő az sem, hogy kifejezetten betervezték előre. A Fidesznek úgy kellett ez, mint egy falat kenyér. A migránsvonat épp lassulóban van, a hisztériakeltés ugyan elérte célját, és szerencsére mostanra a magyar emberek nagy része nem megismerni akarja az idegent, tolerálni, elfogadni, megérteni, hanem retteg és fél tőlük, és ebből fakadóan gyűlöl is mindenkit. Szóval ez a része remekül működik a dolgoknak, viszont a csúcsra nem elég felérni, ott is kell maradni.

A gyűlölet permanens fenntartásához kiváló ürügyet biztosít az Európai Bíróság döntése. Porcukorbajszú Árpád nem is tétlenkedett túl soká, az ítéletet követően 100 százalékos energiával indult be a propagandagépezet. Szijjártó Péter keletinyitás- és letelepedésikötvénybizniszfelelős miniszter nemzetközi sajtótájékoztatót tartott, ahol kiadta az ukázt: a csata most kezdődik. Persze hozzátette, hogy Magyarország, úgy is mint keresztény gyökerű ország, nem fog semmilyen migránst befogadni. Igaz, hogy nem illegális határátlépőkről, hanem 1294 ellenőrzött menekültről szólt az Európai Bíróság döntése, de a gyűlölet karmestere, Orbán Viktor őket sem akarja látni birodalmában.

Viszonylag kevés támpontot adnak a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kulturális politikáját meghatározó személyek azok számára, akik meg szeretnék fejteni a kormány művelődéspolitikai irányvonalát. Átfogó koncepciókat, az ágazatot és annak alcsatornáit érintő cikkek, könyvek nem jelentek meg a Fidesz-holdudvar környékéről. A kulturális államtitkárságon egymást sűrűn váltó vezetők közül Szőcs Géza, Halász János, a regnáló Hoppál Péter bár sűrűn tartottak/tartanak beszédeket, avatókat, adnak és adtak interjúkat, gondolataik nem váltak egységesen szerkesztett formában visszaolvashatóvá, kerek egész elképzelésekké. Nehéz is, hiszen a NER maga sem igazán tudja, hogy micsoda: elmosódtak az ideológiai határvonalai, nem tudni, hogy mely választói réteget képviseli igazán. Ennek következtében az sem egyértelmű, hogy a kulturális vezetés polgári irányultságú, vagy népi politikát folytasson. A múltba révedjen, vagy 21. századi felfogást képviseljen (ez utóbbit amúgy biztosan nem). A keresztény gyökerekhez nyúljon, vagy őspogány szimbólumok mentén jelölje ki az utat. (Ettől még persze láthatóan sikeres ez a politika.)

Az Orbán-rendszer politikusai közül egyedül L. Simon László, aki huzamosabb ideje igyekszik gondolatait lejegyezni, irányt adni. 2014-es Polgári kultúrpolitika című műve az elmúlt ciklus összefoglalójának tekinthető a tárgyalt területen. Izgalmas viszont a még ellenzéki gondolódóként (politikusként?) megjelent két kötetét, a 2007-es Versenyhátrányt, valamint a 2010-es A római szekér című könyvét újra lapozni. Tanúságos olvasmány mindkettő azok számára, akik végig kívánják követni, hogy egy valóban polgári, konzervatív, ám demokratikus és nyitott kultúrpolitikát kijelölő szerző, hogy asszisztálja végig a hatalomváltás után meghatározó politikusként mindazt, amivel szemben korábban élesen felszólalt.

Sokan talán örömmel gondolnak arra, hogy az EU elleni harc kiheréli majd a jelenlegi vezetést, de aligha fog mindez összejönni, sőt, akár még profitálhat is ebből a kormányoldal, aminek több oka is van.

Persze izgalmas dolog - amin még az sem változtat, hogy előre borítékolható volt -, hogy a magyar kormány elbukta a kvótapert, de egyetlen pillanatig nem lehet kétséges, hogy Orbánék sem vártak más eredményt. Számukra ugyan látszólag most nincs jó megoldás, az általuk generált történetből csak rosszul lehet kikerülni, de valójában ez egyáltalán nincs így. Sőt, ezekre a napokra készülnek már évek óta. 

Vegyük csak sorra, hogyan készítette elő a tegnapi napot a propagandagépezet:

1. Menekültellenes gyűlöletkampány (Visszataszító, sok milliárdnyi közpénzt felemésztő „buli”.)
2. Politikailag érvényes népszavazás (milyen ügyesen fordították át az érvénytelent már a következő napra igaz? Persze maga a népszavazás sem volt olcsó, a sikerkampány pedig újabb milliárdokba került.) 
3. Állítsuk meg Brüsszel! (Újabb agymosás, pénz ilyesmire mindig van.)
4. Áruló civilek, bezárandó CEU. (A leggyomorforgatóbb akció, de még ez sem verte ki Magyarországon eléggé a biztosítékot. Félni, elvtársak, nincs mitől! A KISZ propagandistái dolgozhattak nyugodtan tovább.)
5. Soros, Soros, Soros – ő irányítja az univerzumot, aki vele van gonosz, aki nem gonosz, azt megvezették. Aki mást mond, mint Orbán, az biztosan a két kategória egyikébe tartozik. Pár milliárd van arra, hogy egy jó kis ballib, burkoltan zsidózós, pénzemberes, háttérhatalmas, mindenki ellenség kampány összerittyentsenek.

Orbánék látszólag talán pofonba szaladtak, aminek majd most frankón megisszák a levét, ugye? Hát nem. Ahogy erről a legpallérozottabb elmék azonnal nyilatkoztak, kezdődik a harc! A politika megerőszakolta a jogot, az európai értékeket! Ellenség vesz körül bennünket, meg kell mentenünk az öreg kontinenst!

A Fidesznek nincs szüksége új szavazókra, amikor a saját egyharmada fanatizálásával is összehozható egy újabb kétharmad. Ehhez pedig nagyon is kellett ez az ítélet. Az ítélet, ami ellen megint szabadságharcot lehet hirdetni. Az 1294 ember befogadásának elutasításáért meghatározásra kerülő büntetés. A kötelezettségszegési eljárás.

Komikus volt, amikor Kövér László (ma pedig már mindenki ezt harsogja) belekezdett a „szörnyű napok, polgárháborús hangulat, utcai zavargások várnak ránk” sirámba, most pedig már egészen úgy tűnik, hogy ők maguk és roppant lelkesen ágyaztak meg mindennek. Nem a sorosista civilek, a hazaáruló ellenzék, Pepe bácsi gőztriciklije, hanem a hatalom munkálkodik azért, hogy a már említett egyharmad úgy érezze, ha nem nyer a Fidesz (lehetőleg kétharmaddal), akkor elpusztul a világ, mert „csak a Viktor” menthet meg bennünket.

Szóval lassan tényleg elkezdődhet az utcai balhék ideje, Békemenet indulhat Bayer Zsoltikával, hogy a ne büntessék szegény népünket. A sok-sok hazugság nem számít. Az azeri baltás után kifizetett dollármilliók nem számítanak. A szétvert oktatás, egészségügy, az, hogy százezrek menekülnek itthonról, nem számít, a szétlopott, szétmutyizott, széttaózott valóság nem számít.

„Magyarországon az az alkotmányos rend, hogy a magyar nép választott képviselői, az erre előírt szabályok szerint törvényt alkotnak, akkor azt mindenkinek be kell tartani. A magyar jogrendszerben polgári engedetlenség nincsen” - mondta Orbán Viktor, de az uniós kötelezettségekre mindez úgy látszik nem igaz tagállami szinten. 

Visszataszító, aljas, de úgy látszik, sikeres stratégia Magyarországon ez. És egyelőre még sem látszik a releváns válasza a kétharmadnak.

Volt idő persze, amikor nem volt a jelenlegi vezetésnek problémája az utcai megmozdulásokkal, még akkor sem, ha házak álltak lángokban, akkoriban méltányolható volt, ha a kormányzat ellen unortodox eszközökkel lépnek fel a tiltakozók. Változnak az idők, már nem megszerezni, megtartani akarják a hatalmat. Minden áron.

Csepregi János írása

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

A kép Túry Szabolcs (HVG) fotója, ami 2006. október 7-én készült. 

Egy mondatban: ahogyan senki, aki nem azt gondolja a világról, amit ti, úgy Demeter Márta nem áruló. Nagy erő kell viszont a felismeréshez, hogy tényleg végképp magukra hagytak emberek, akikről azt hitted, együtt harcolsz általad valóban fontosnak tartott ügyekért, még nagyobb, hogy meghozzon az ember egy ilyen döntést. Azt persze nem tudom, miből van a Fidelitas környékén kevesebb: a belátásból, vagy az önálló döntésekből (vö. autonóm személyiség, mint olyan)

(Csak zárójelben szúrnám ide a találgatásaitokra válaszul, hogy mások mellett maga Orbán Viktor volt az, aki összeveszett valamikori „politikai mentorával”, olyannyira, hogy pár hónapja az egész országot belerántottátok egy bizonytalan kimenetelű patologikus hőzöngésbe, nehogy ez a valamikori mentor nevessen a végén. Ez viszont tény, látjuk is a nyomát úgy az utcákon, mint a Magyar Közlönyben.)

A napokban megpuccsolták az ország egyik legnagyobb városának vezetését. Pécs polgármestere és közgyűlése felé egy „gyámhivatalt” helyeztek. Ami máris munkába látott és a korábbi Európai Kulturális Fővárosból pénzügyi okokra hivatkozva elkezdték felszámolni a helyi kultúrát. De nem is ez a legrosszabb üzenet.

Oké, Pécs költségvetésében akkora lyuk éktelenkedik mint a Titanic orrában, nyilván lépni kellett valamit a politikusoknak, ha nem akarják elveszíteni egy ekkora botrány miatt Pécset. Páva Zsolt polgármester nem sáfárkodott jól, ami most megteremtette a casus bellit. Van ok arra, hogy az önkormányzatokat egyre inkább csak helyi kifizető irodának tekintő Fidesz és a kormány saját képviselőin keresztül még jobban magához szorítsa.

Ujhelyi István, az MSZP európai parlamenti képviselője a Sziget fesztiválon jelentette be, hogy aláírásgyűjtést szervez az euró minél előbbi bevezetése mellett.