Ha jól sejtem, most sokan felhördülnek, majd azt mondják, olyan, hogy kifizethetetlen albérlet nincs, hiszen a piac úgy működik, hogy annál többet nem lehet elkérni, mint amennyit kifizetnek egy ingatlan bérléséért. Kétségtelen, hogy a kereslet ma sokkal nagyobb a kínálatnál, azonban jó kérdés, hogy mindez sokáig fenntartható-e? És nem pukkan ki idővel egy újabb lufi.

Ahogyan az is biztos, hogy nagyon jelentős az a társadalmi réteg, melynek tagjai normál (nem számtani közép alapján számított) keresetből is csak meglehetősen nehezen tudják kifizetni - nem csak a belvárosban, de még a külső kerületekben is - a bérleti díjakat. Talán jogosan lehetne erre azt mondani, hogy így működik a piac, de amíg sokan kapcsolati tőkéjüket kamatoztatva pofátlanul olcsón bérelhetnek akár a várban is lakásokat, eléggé nehéz lenyelni ezt.

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Ma már talán mindenki hallott arról, hogy a gazdasági növekedésnek vannak természetes határai, ez pedig a Föld eltartóképessége.  Ahogy a NEF kisfilmjében szereplő hörcsög, úgy a gazdaság sem növekedhet végtelenül nagyra, az óriáshörcsög nem csak a környezetét, hanem önmagát is elpusztítja. A Föld erőforrásai kimeríthetők, ha erről egy pillanatra elfeledkezünk, akkor a szennyezett városi levegő, a mindent ellepő szemét és az egyre csökkenő zöldfelület gyorsan figyelmeztet erre a problémára.

Ahogyan a jelenlegi lakónk kiköltözéssel kapcsolatos jelzése, úgy a hirdetés feladásának ötlete is hirtelen jött. A lakás ugyan csak január végén szabadul fel, de úgy gondoltuk, nem árt időben elkezdeni az új bérlő kiválasztásának folyamatát. Ahogy korábban is írtam már, semmiképp nem szerettünk volna kapkodni a dologgal, ráadásul már akkor sejtettük, hogy az alacsony ár (hogy ez nettó hülyeség vagy szociális érzékenység, arról az olvasói vélemények erősen megoszlottak) miatt még akkor is vonzó lesz a lakás, ha nem lehet azonnal, esetleg néhány héten belül beköltözni. Az idő és az alacsony ár pedig valóban lehetővé teszi, hogy olyan bérlőt, bérlőket választhassunk, aki, illetve akik a leginkább szimpatikusak nekünk.

Mikor a hirdetést feltettem, még fényképeink sem voltak a lakásról. De úgy látszik, a leírtak kellően vonzónak bizonyultak ahhoz, hogy sokan akár le is mondtak volna a fotókról a lakás megtekintése előtt. A képek hiányának egyetlen oka az volt, hogy a jelenlegi lakó épp vidéken tartózkodott, nekünk pedig távollétében nem állt szándékunkban bemenni a lakásba. Mikor ezt jeleztem az érdeklődőknek és néhány nap türelmet kértem tőlük, láthatóan olyan érzékeny pontra tapintottam, ami fontos volt a számukra: a tulajdonos tartsa tiszteletben a bérlő magánéletét.

Akkor foglalkozzunk még egy kicsit az egykori SZDSZ-el, melynek réme Gyurcsány Ferencével vetekszik még mindig jobbról és az ígéret földjéről egyaránt.

Az első cikk végén nem túloztam azzal, hogy rengeteg érdeklődőt említettem. 2-3 nap elég volt ugyanis ahhoz, hogy olyan mennyiségű levelet kapjak, amire szinte válaszolni is képtelenség. Ezt követően ki is írtam a hirdetés alá, hogy egyelőre több megkeresését sajnos nem tudok fogadni, ami jócskán mérsékelte az új üzenetek számát, de még legalább egy hétig naponta érkeztek a levelek, melyek úgy kezdődtek: tudom, de arra kérlek.

Nehéz megmondani, hogy kik azok, akiknek tényleg életmentő lehet egy piaci szempontból olcsó lakás és kik azok, akik csak jó lehetőséget láttak arra, hogy megfogjanak havonta 25-30.000 forintot. (Az első cikk alatti egyik komment arra hívta fel a figyelmet, hogy ettől a pénztől én (igazából a párom) a családunkat szabadítom meg.) Mindegyik teljességgel érthető szempont. Az alábbiakban néhány számomra a levelezések során előkerülő, meghatározó/megdöbbentő témáról fogok írni, ezek kevésbé az ingatlanpiacról és inkább a közgondolkodásról árulnak el sokat szerintem.

2016 a politikai válságok éve volt világszerte. Antonio Gramsci ronggyá idézett mondata szerint „a válság pontosan abban áll, hogy a régi rend haldoklik és az új még nem tudott megszületni, az ilyen interregnumban beteges tünetek sokasága üti fel a fejét”. Mark Rutte, Holland miniszterelnök pedig azt tanácsolja, hogy „soha se hagyjunk egy válságot kárba vészni”.

A budapesti ingatlanpiacon eléggé hajmeresztő dolgok zajlanak már jó ideje. Az egekbe szöktek a bérleti árak, miközben rengetegen nem csak azért nem találnak lakást, mert nincs pénzük, hanem azért sem, mert olyan kritériumokat támaszt a legtöbb tulajdonos, melyeknek nem tudnak megfelelni. És persze hamar egyértelművé vált a tendencia, hogy a gyorsan sok pénz elvéért egyszerűen rajonganak a budapesti lakástulajdonosok (sokan mondják erre, hogy ez a piacgazdaság), életképes bérlakás-programok még az ötletelés szintjén se nagyon jelennek meg ott, ahol döntéseket lehetne hozni a súlyosbodó lakhatási problémák kezelésére. Hiába áll rengeteg fővárosi ingatlan üresen.

És akkor magam is belecsöppentem ebbe a horrorisztikus világba...

A Városligetért küzdő Ligetvédők üdvözlő képeslapot küldtek a liget letarolóinak:

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Akkor most az oroszozás az új zsidózás? Különben is, mit kell úgy pattogni az oroszokon, amikor az amerikaiak legalább akkora és legalább annyi háborús bűnt követtek el?