Hiába javultak egyes gazdasági adatok (foglalkoztatottság, munkanélküliség), a jövedelmi viszonyok terén nincs észrevehető változás: a magyra családok negyede, a gyermekes családok 38%-a nem engedheti meg magának a lakás megfelelő fűtését - jelentette ki Szél Bernadett egy az Ökopolisz Alapítvány által november végén szervezett konferencián. Közel 8 millióan élnek 130 ezer forint alatti egy főre jutó jövedelemből Magyarországon. Egyre kisebb a középosztály, és ők sem képesek valódi középosztálybeli életmódra: hiszen a nagy többségnek nincsenek megtakarításaik, nincs rendszeres nyaralás, színház, egy-egy váratlan, 40-100 ezer forintos kiadásra csak a legtehetősebb kétmillió embernek van fedezete Magyarországon – fogalmazott ugyanezen a rendezvényen Mellár Tamás egyetemi tanár (Pécsi Egyetem), a KSH korábbi vezetője.

A közgazdász szerint először  a rendszerváltás után nőtt nagyot a jövedelem-egyenlőtlenség, akkoriban a népesség legalsó és legfelső tizedének jövedelem-aránya 4:1-ről 6:1 körülire változott, majd 2010-től tovább rosszabbodott a helyzet: a legalacsonyabb jövedelmű egymillió ember jövedelménél azóta 8-szor többet keres a társadalom felső tizede.

Az önkényuralmi jelképek betiltását és a gyűlöletbeszéd bűncselekménnyé nyilvánítását sokan kifejezetten üdvös dolognak tartják. Az érvek logikusak: senki ne éltessen olyan hatalmakat vagy egykori hatalmakat, ideológiákat, melyek elméleti és gyakorlati szinten is megmutatták, milyen bestiális dolgokra képes az ember, milyen szörnyű dolgokra vagyunk képesek mi magunk. A gyűlöletbeszéddel szintén hasonló a helyzet, senki ne uszíthasson, kelthessen félelmet valakikben, gyűlöletet a valakik ellen másokban. Tudjuk, hogyan működik a tömeg, hogyan lehet fanatizálni kiszolgáltatott, labilis vagy épp a gyűlölködésre nyitott embereket. Akarunk ilyet? Nem.

A dolog azonban sokkal bonyolultabb ennél, a tiltás, a dolgok elrejtése pedig soha nem jelenthet valódi megoldást. Ne hordjon a karján horogkeresztet senki! Én ezt értem, ugyanakkor pont ettől lesz még izgalmasabb, még vagányabb, ha valaki magára varratja. A tiltás ellen lázadni izgalmas és egyetlen pillanat alatt adja a mártíromság érzését annak, akit le vagy épp el akarnak nyomni. Félreértés ne essék, egyetlen pillanatig sem akarom védeni sem a fehér sem a vörös terrort, egyszerűen csak azt mondom, hogy a szimbólumok tiltása ellentétes hatással jár. Ahogy a gyűlöletbeszéd fogalma és szankcionálása is igen ingoványos talaj, annak ellenére, hogy minden porcikám irtózik a gyűlöletkeltéstől, irányuljon bárki ellen.

Hollik István (aktuális, kamerák elé kihelyezett kormányzati beszélőgép) szerint a kormány erősebben fogja vizsgálni a roma önkormányzat körüli pénzeltüntetési paranormális jelenséget (bár eddig is ott ült a seggén az ügyészség és nem csinált semmit, majd pont ezután ugye…), de egyszerűen nem hagyhatta adósságban vergődni az Országos Roma Önkormányzatot és egyegészháromtized milliárd forintot ad neki. Tessék, itt van. Annak a csoportosulásnak, aminek korábbi vezetője Farkas Flórián irányítása alatt másfél milliárd forintot tapsolt el a semmire és ami vezetőjének bujkálását mintha segítette is volna fent nevezett ügyészség semmittevésével. Mert hogy a hazai cigányság abból egy fillért nem látott, azt látjuk. Mert elcsalták.

Szóval a kormány nem hagyhatta.

Az elcsalt pénzeket kifizeti a kormány, de Questorra, kunmediátor-marcsikára, devizahitelre, metróra, kistelepülésekre, krétára, tüzelőre, kórházra élelmiszerre és még ilyesmikre nem ad a kormány, mert a segítségre számítókat nem sajnálja meg. Ilyen világ ez, ők nem érdemlik meg, a bűnös meg futhat szabadon, na!

Csarnó Ákos

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

“I come to bury Caesar, not to praise him.

The evil that men do lives after them,

The good is oft interred with their bones’

Shakespeare, Julius Caesar 

Még mindig sokan foglalkoznak az SZDSZ-szel. A jobboldalon a párt neve még ma is szitokszónak számít, még mindig hat a démonizálás, még mindig van, aki most is eleven és veszélyes  patás ördögnek látja vagy politikai érdekből annak láttatja a már évek óta jobb létre szenderült pártot. Ebből persze kiolvasható egy optimista tanulság is: van élet a halál után, mégha sanyarú is.

Annál meglepőbb, hogy ehhez a démonizáló kórushoz az újbaloldal egyik-másik képviselője is csatlakozik, mint például Gianni Schicchi által jegyzett írás a Reflektor.hu-n. Nem az a meglepő, hogy bírálja a szabaddemokratákat, mert annak az ellenkezője lenne furcsa egy újbaloldali részéről, hanem az, hogy a jobboldal démonizáló, közhelyes toposzait kritika nélkül átvéve teszi azt.

Semmi gond nincs azzal, ha a szerző kritikusan foglalkozik egy kicsit az SZDSZ-szel, de akkor kéretik valóban az SZDSZ-szel foglalkozni és nem egy fantommal, amihez az egykor létező SZDSZ-nek csak áttételesen van köze, és semmiképpen nem azonos vele. A szerző elismeri, hogy amikor az SZDSZ-ről ír, akkor az „sose csak is és kizárólag az SZDSZ-ről szól, hanem az MSZP-SZDSZ kormányokról, azok – jobb híján liberálisnak nevezett – megszorító, magánosító, szabályozásredukáló intézkedéseiről és azon pártokról, amelyek felvállaltan szellemi (és nem egy esetben személyi) örökösei az MSZP-SZDSZ kormányoknak.” Ha jól értem, akkor nem csupán az MSZP-SZDSZ kormányokkal, hanem a 2010. előtti időszak egészével szemben is kritikus. Ennek a korszaknak valóban fontos, de koránt sem domináns szereplője volt az SZDSZ, ezért finoman szólva is méltánytalan a korszak minden hibájáért, bűnéért az SZDSZ-t hibáztatni.

Mint az SZDSZ egyikalapítója 1988-ban és sok fontos tisztségének betöltője, 2009-ig tagja, meggyőződéssel kijelentem, hogy az SZDSZ-nek jelenleg nincs utódpártja vagy közvetlenörököse a magyar politikai életben. Az MSZP, a DK vallhatja magát a 2010. előtti koalíció örökösének, de ők valójában nem az SZDSZ, hanem az MSZP hagyatékát örökölték. A Magyar Liberális Párt vállalja a liberális agenda politikai képviseletét, de semmilyen szempontból nem tekinti folytonosnak magát az egykori SZDSZ-szel, és nem is azonos vele. Megnyugodhat az LMP is, mert szerintem nekik sincs semmi közük az egykori SZDSZ-hez. Félő, hogy ennek az írásnak is az egyik motiválója az volt, hogy jobboldalról őket is gyakran“leeszdéeszezték”. A sajátbőrükön is érezhetik, hogy mennyire káros ez a fajta démonizálás,ezért is jó lenne csínján bánni vele.

Feltehetően a szerző igazi problémája nem is az egyszer volt SZDSZ nevű párt, hanem a balliberális értelmiségi szubkultúra és annak megmondó emberei. Csak hogy ez a szubkultúra sohasem volt azonosaz SZDSZ-szel, tagjainak többsége nem is az SZDSZ-t támogatta, gyakran élesen bírálta a pártot, törekvéseinek, célkitűzéseinek fontos elemeit elutasította, tulajdonképpen a balliberális koalíció holdudvara volt, erős MSZP-s ill. gyurcsányi kötődéssel. Méltánytalan dolog ezt a szubkultúrát az SZDSZ-szel azonosítani és a nekik felróható cselekedeteket az SZDSZ számlájára írni.

Ha a szerzőnek velük van baja, akkor beszéljen nyíltan és egyenesen róluk, és ne keverje ide az SZDSZ-t. Nem csak ezért, mert az méltánytalan ,hanem azért is, hogy az írást valóban komolyan lehessen venni.

Az “eszdéeszezés” ugyanarról a tőről fakad, mint az Orbánozás, gyurcsányozás vagy távolabbról a zsidózás: szellemi restségből és tunyaságból. Amikor valódi létező problémákat nem a nevén nevezzük, hanem egy a mindenért az SZDSZ a hibás (vagy Gyurcsány a hibás,vagy Orbán a hibás) formulával intézzük el. Ezzel épp a lényeget fedjük el és sohasem jutunk el oda, hogy valójában mi is a probléma.

Éppen elég ok van arra, hogy az SZDSZ-t, Gyurcsányt, Orbánt vagy bárki mást bíráljuk: de azt megalapozottan tegyük, tárgyszerűen és méltányosan. Különben a bírálatunk nem ér semmit: csak egy lesz az elfogult politikai handabandázások sorában.

Ha a szerző valóban foglalkozni akar az SZDSZ-szel, akkor az eddiginél jóval árnyaltabb és pontosabb megközelítésre van szükség. Nem tekinthet el attól, hogy az SZDSZ-nek több, egymástól jól elkülöníthető korszaka volt és ezek mindegyikének voltak egymástól nagyon eltérő hangsúlyai, törekvései, érdemei és hibái. Valódi intellektuális hiba a párt  közel negyedszázados történetéről homogenizált, végletekig leegyszerűsített sommás véleményt alkotni. Az SZDSZ maga sem volt, egyetlen korszakán belül sem homogén politikai alakulat (ellentétben sok mai párttal), nagyon sokféle személyiség, felfogás, szemléletfért meg benne, akiket a liberális alapértékek tisztelete kötött össze. Ennek bizonyítására elég csupán felsorolni az SZDSZ elnökeinek névsorát – elárulom, hogy színes névsor lesz: Kis János, Tölgyessy Péter, Pető Iván, Kuncze Gábor, Magyar Bálint, Demszky Gábor, Kóka János, Fodor Gábor, Retkes Attila. Komolyan gondolja-e bárki is, hogy ezek a férfiak (mert érdekes módon nő egy sem volt közöttük és ezért még lehetne jogosan is bírálni a pártot) mind ugyanazt gondolták a világról és ugyanúgy vélekedtek mindenfontos kérdésben?

Az SZDSZ-szel is aztörtént, amit Antonius mond gyászbeszédében Cézárról:

“Temetni jöttem Caesart, nemdicsérni,

A rossz, mit ember tesz, túlélőit;

A jó gyakorta sírba száll vele.”

Ami szerintem sokáig érdeme volt az SZDSZ-nek, a kiállás a szabadságjogokért, az egyenlő emberi méltóság tisztelete, az egyértelmű nyugati orientáció, az mind haldoklik a mai Magyarországon. Kisszámú hívei elárvultak, szétszéledtek, sokan kishitűvé váltak. Ellenben ami rossz volt benne, a túlzó aufklerizmus, arrogancia, intolerancia, az mind él és virul évekkel azután, hogy a párt már nem létezik. Felmerül a kérdés, hogy ezek valóban csak az SZDSZ hibái voltak, nincsenek ezek sokkal mélyebben beágyazva a mi világunkba?

Mindezek a kérdések talán megérdemelnének egy vitát, de akkor beszéljünk erről és ne „eszdéeszezzünk”, ha valójában nem is az SZDSZ-ről akarunk beszélni.

És még valami. A gyászolók nem azért dobnak rögöket a halott koporsójára, hogy ezzel is becsméreljék az emlékét, hanem azért, hogy nyugodjék békében és legyen neki könnyű a föld.

Szent-Iványi István

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Lengyelországban győztek a médianyilvánosságért és a szólásszabadságért küzdő médiamunkások, újságírók és ellenzékiek. Szép siker, a kormány meghátrált. Aki viszont azt gondolja, hogy ez a siker Magyarországon is megvalósítható lenne, nos annak nem lenne igaza. Pár sajnálatos különbség, ami meghatározza, hogy mi a különbség a hazai és a lengyel események között.

Lengyelországban nincs akkora szakadék a civilek és a demokratikus jogok iránt elkötelezett ellenzéki politikusok, pártok között, mint itthon, ugyanis náluk nem járatták le az eszmék védelmében magukat a politikusok. Nálunk ellenben alaposan és sajnos ez a deficit elriaszt mindenkit, aki nem akar ezekkel a hazai politikusokkal egy színpadon (előtt) megjelenni.

Az aleppói vérengzés képeit látva vajon most megmozdul-e valami emberi a kvótanépszavazás kampánnyal terhelt magyar társadalomban? Nézve a szétlőtt utcákat, a gyerek holttesteket, vajon most is lehet-e egy magát kereszténynek minősítő állam válasza a problémára az, hogy ide ne jöjjön senki? Most is lehet-e majd azt sulykolni a magyarságnak, hogy mireánk aztán nem számíthat az elesett, mert mi nem fogunk segíteni senkinek? Ilyenkor is le lehet gazdasági bevándorlózni a menekülteket? Pökhendi magabiztossággal oda lehet-e bökni, hogy akkor fogadj be magadhoz egyet? Lehet-e nyugodt szívvel azt mondani, hogy ha egy tálban van 100 bonbon, de csak 3 mérgező, akkor ennél-e, baszki? Szociális alapon ki lehet-e jelenteni, hogy az '56-os magyar menekülteket nem lehet összehasonlítani a mostaniakkal, na mert csak? Felmerül-e, hogy azzal akarunk atomerőművet építeni, aki most halomra löveti az embereket Aleppóban? Leesik-e, hogy tárt karokkal fogadjuk a háborús bűnös Putyint, sőt a kedvéért eladósítjuk unokáinkat is, de akik elmenekülnek a gépágyúi elől, azokat megállítjuk Röszkénél? Értjük-e, miként válhatott a tiszteletre méltó Szír népnek a neve szitokszóvá hazánkban, hogy a felmérések szerint a magyar emberek még szír keresztényeket sem fogadnának be? Lenyeli-e a társadalom, hogy egy koncepciós per keretében terrorizmusra hivatkozva a magyar állam tönkretesz egy embert és a családját, hogy példát statuáljon vele? Látjuk-e magunk előtt azokat a jobboldali értelmiségieket, akik ezt olvasva cöccögnek, hogy jajj, hát milyen demagóg? Akik azzal áltatják magukat, hogy elég annyit mondani, hogy Köln, és megúsznak minden emberiességi kérdést?

Megannyi kérdés Jézus születésének ünnepe előtt 5 nappal. Magyarországon. 2016-ban.

Nuszbaum Tibor

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Az objektivitás a férfiak szubjektivitása. Nem egyetlen helyes interpretációja létezik a tényeknek, nincs egyetlen igaz narratíva. Tények, materiális valóság persze van, azonban mivel azt személyiségünkön és nyelvünkön keresztül értelmezzük és a nyelv, akár az ember, tökéletlen, senki sem lehet az egyetlen igazság birtokosa. Igen, mindannyiunk másmilyennek látja, másmilyennek éli meg a valóságot.

Anyuka beszélget kisiskolás gyermekével a várva várt karácsonyi ajándékról.

- Anya, szerinted megkapom karácsonyra az autószállító kamiont, amit kértem?
- Jó voltál?
- Igen. Csak néha nem. Szerinted így még megkaphatom?
- Talán! - mondja elgondolkodva, majd folytatja:

- Nagyanyád azt mondta, hogy elküldte a leveledet a Jézuskának. De ki tudja, hogy tényleg feladta-e? És még ha el is jut a Jézuskához, sok múlik azon, épp milyen kedve lesz. Aztán még elkeverhetik a csomagot a postán is. Szóval én azért nem vennék rá mérget a helyedben.

És akkor a kisfiú szája legörbült. Egy szimpla "nem" talán barátságosabb lett volna.

Tetszett? Sok-sok NAP BKV-s történetet olvashatsz Csepregi János oldalán. 

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Veress József a Magyar Időkben hat pontban fejti ki mi volt az a „nemzeti fordulat”, amely a Fidesz hat éves kormányzását jellemezte.  Mivel ez a hat pont szerintünk, ha más értelemben is, de valóban jól jellemzi az elmúlt hat évet, vegyük szépen sorba, mi is történt hazánkkal a második és harmadik Orbán-kormány alatt eddig.

Létezik egy szervezet, amit Fidelitas-nak hívnak. Ez a Fidesz ifjúsági szervezete, mely a magyar nemzetnek olyan nagyszerű államférfiakat ajándékozott, mint Rogán Antal, Szijjártó Péter vagy ugye a történelemkönyvek majdani legfontosabb alakja: Ágh Péter. Jelenlegi elnöke Böröcz „Trafik” László, a botrányoktól mentes V. kerületi önkormányzat alpolgármestere. Böröcz Trafik becsületes, jóravaló ember, akiről sokat elárul már az is, hogy olyan mértékben átérzi a polgári oldal antikommunista lényegét, hogy politikai ellenfeleit provokátornak tartja és meg akarja figyeltetni őket.