Oroszország történelmünk során számos alkalommal bizonyította, hogyan tekint a körülötte és benne élő népekre, más országok önállóságára. Magyarország esetében bőven elég a XX. századra gondolni, melynek jó néhány éve, évtizede fémjelzi, hogy a partnerségnél, az együttműködésnél az orosz állam sokkal jobban tiszteli az erőt, a hatalmat, a kényszerítést.

A pénz utáni vágy az alapja a mai Fidesz kormányzásnak, minden más csak leplezés. És a jobboldali szavazók ezt eltűrik.

A középkori Magyarországon az akkori hagyományoknak megfelelően a nemzet részeit képezték, a nemzetbe tartoztak a nemesek. Ám csak ők lehettek tagjai a Natio Hungarica-nak, más nem. Ma is ez a helyzet annyi különbséggel, hogy a nemzetfelfogásba ma nemcsak a fideszes újnemesség, hanem a Fidesz-közeli gazdasági nagyhalak, a pályázati pénzekért ácsingózó vállalkozások vezetői, a Fidesz tagkönyvvel rendelkezők és a Fideszre szavazók is beletartoznak. E felfogás engedi, mi több illúzió által bátorítja a hozzájuk felzárkózni akaróknak a belépést ebbe a nemzetbe. A nemzet alapja ugyanis mára a pénz megszerzésének lehetősége lett. Minél közelebb a központhoz annál könnyebben. A többieknek pedig kiválóan alkalmas a népi-keresztény-nemzeti lepel, ami egész jól takarja a rendszer működtetőit és a mechanizmust.

Igen, tudom, a gyakorlatban már a MIÉP se létezik, jogilag persze igen, de gyakorlatilag nem. Egyben válaszolnék mindenkinek, aki szerint a ’90-es évek véget ért és az semmilyen hatással nincsen jelen közállapotainkra, attitűdjeinkre és választásainkra is csak azok a politikai történések hatnak, amelyek tegnap vagy legfeljebb 2010 után történtek: ti hülyék vagytok.

Ti beleszerettek egy hangzatos közhelybe (hogy rég volt, meg tavalyi hó és bitlisz), amit el is hisztek, és ettől vagytok hülyék. Elmondom miért. Jobb- és baloldal jelentését a mai magyarországi körülmények között a rendszerváltás után kialakult, egymással szemben álló táborok határozzák meg. Ez akkor is így van, ha negyedszázados történetekről beszélünk. Lehet, hogy egyre többen vannak, akik már nem emlékeznek a kiváltó okokra, nem közvetlenül hat a világnézetükre, de másolással és alkalmazkodással olyan szokást vesznek fel, amelynek az eredetére már egyre kevesebb emlékeznek. Az úgy nevezett baloldalt, amelyet az MSZP és az SZDSZ képviseltek, amely ebben a formában az MSZMP reformerei és rendszerváltó liberálisok szövetsége volt, a Demokratikus Charta hívta életre és két üzenete volt: az egyik a harcias jobboldal-ellenesség a másik pedig a technokrata piacpártiság. Alighanem e kettőben tudtak megegyezni. Azt a jobboldal-ellenességet, amely a minimális konzervativizmust sem volt képes megkülönböztetni az antiszemitizmustól, és amely saját legnagyobb bűnének azt tartja, hogy nem sikerült privatizálnia az egészségügyet és az oktatást a legtisztábban az SZDSZ képviselte. Így került a nagyobbik liberális párt a „baloldalra”, a kisebbik pedig arra a „jobboldalra”, amelyet az antikommunizmus tartott össze, amely az SZDSZ-t árulónak tekintette, és amely az első MSZP-SZDSZ kormány megszorító politikájával (újszülötteknek: Bokros-csomag) szemben kezdett el antikapitalista szólamokat artikulálni. A rendszerváltás utáni magyar jobboldal antikommunista-antikapitalizmusa a „szakértelem egy bolsevik trükk” mondásban (és zsidózásban) érte el önnön csúcsát, amelyet legtisztábban a MIÉP képviselt. Egyik oldalon ott volt az „SZDSZ vagy Mucsa” a másikon az „Apák és fiúk” (újszülötteknek: ezzel a címmel Csurka István lapjában jelent meg egy cikk, amely akkori liberális politikusoknak a kommunista elithez tartozó felmenőinek felemlegetésével igyekezett igazolni, hogy ezek ugyanazok, és amelyből minden érzékeny fül kihallotta a zsidózást).

Folytatódik a magyar vidék és agrárium dél-amerikanizálódása

Ma hallgatta meg Fazekas Sándor földművelésügyi minisztert az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága, amivel szinte egyidőben Sallai R. Benedek, az LMP szakpolitikusa is értékelte a 2016-os esztendő agráreseményeit. Sallai nem kapott helyet – sőt az LMP sem - az agrárügyekért felelős szakbizottságában, annak ellenére, hogy politikai tevékenységének fő fókusza a vidék- és agrár ügyek képviselete. Évértékelőjén a politikus rámutatott azokra a folyamatokra, amelyek véleménye szerint kifejezetten kedvezőtlen érintik a magyar agráriumot:

Szerintem nem csak a Fidesz, de a 2010 előtti kormányok is szegényellenes gazdaság- és társadalompolitikát folytattak, továbbá felelőssé tehetők a középosztály lecsúszásáért.

Helyszíni beszámolónk a Városligetből (folyamatosan frissül)

Frissítés: a Ligetvédők az alábbi közleményt adták ki.

A Ligetvédők érdemi tájékoztatást kérnek a Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt-től a Városligetben tervezett faátültetésekkel kapcsolatban, és a fákat veszélyeztető,  előkészítés nélküli átültetések azonnali leállítását követelik!

A Városligetben a mai napon a Washington szobornál munkagépek és rendőrök jelentek meg. Ezúton szeretnénk tájékoztatni Budapest és Magyarország közvéleményét az aktuális helyzetről, valamint érdemi információt és egyeztetést követelünk a döntéshozóktól!

A Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt-nek 2016. november 7-én küldött közérdekű adatigénylésünk ellenére sem kaptuk meg a Városliget kivágásra és átültetésre kijelölt fáinak regiszterét. Szakemberek már korábban is figyelmeztettek: maximum 37 cm törzsátmérőjű fát lehet a megmaradás esélyével átültetni, de ezeknek az egyedeknek is minimum fél év előkészítés szükséges. Ha szeretnénk hogy ezek a fák az átültetés után is megmaradjanak, ez az idő mérettől függően akár 2 év is lehet!

Ellentmondásosak a helyszínen az információk a közműkereséstől a fakiemelésen át az új fahely létrehozásáig. Mindez ráadásul olyan helyszínen történik, ahol a nyilvánosságra hozott tájépítészeti tervekben átültetett fák nem szerepelnek!

A lakossági fórumokon érdemi egyeztetés nem történik, a civilekkel való egyeztetés továbbra is elmarad.

Felhívjuk a Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. figyelmét, hogy a faátültetéseket minden békés eszközzel meg fogjuk akadályozni, amíg azokat nem a szükséges előkészítéssel és elővigyázatossággal végzik!

Frissítés: a Ligetvédők kerítettek ásót és facsemetét, és elkezdtek fát ültetni a területen (ami egyébként az általuk folyamatosra bejelentett demonstráció területéhez tartozik). Ezzel is mutatva, hogy nem máshonnan a Ligetből kell átültetni fákat, hanem inkább újakat kell ültetni.

 Korábban:

Több tucat rendőr vonult ki a volt Kertem mellé, a Washington szoborhoz, és egy kis gödörásó munkagép. A Ligetvédők a helyszínen vannak, eddig annyit sikerült megtudni, hogy faátültetésre készülnek. Állítólag 6 platánt akarnak átültetni, ami elképesztő ötlet. Egy átültetéshez egy fát hónapokig kezelni kellene, előkészíteni, a gyökérzónáját lassan kibontani felkészíteni az átültetésre. Ilyen sehol nem történt a Ligetben. Ráadásul a platánok gyökere nagyon sérülékeny, átültetésük egyenlő lenne az elpusztításukkal.

Az írás első részében azt vizsgáltuk, hogy az Európai Unió valóban egy elidegenedett szuperállam-e, mely olyan mértékben elvonja a tagállamok jogköreit, hogy azok nem tudják meghozni a polgáraik számára fontos döntéseket. Most egy újabb az EU-ra vonatkozó mítoszt veszünk szemügyre és néhány következtetést is megfogalmazunk.

Állítás: Az Európai Uniót senki által meg nem választott, vagyis demokratikus ellenőrzésnek alá nem vetett bürokraták működtetik. Ez a vélemény azt sugallja, hogy ettől eltérően a tagállamok döntéshozói felett folyamatosan és magas szinten érvényesül a választók kontrollja.

A tények: Ezzel szemben az EU-t nem bürokraták irányítják, mivel minden döntést a tagállamok képviselői hoznak. A hivatalnokok feladata az EU-ban is ugyanaz, mint a tagállamokban: a döntések végrehajtása. A döntéshozatalnak az EU-ban három fő intézménye van: 1. az Európai Parlament, melynek tagjait a tagállamok polgárai közvetlenül választják, s melybe a kisebb államok lakossága arányosan több képviselőt küld, mint a nagyobb lakosságú országok polgárai; 2. az Európai Tanács, mely a tagországok állam- illetve kormányfőiből áll; 3. a Miniszterek Tanácsa, melybe a tagállamok kormányai küldik tárcavezetőiket. Emellett a szintén a tagállamok kormányai által jelölt politikusokból álló Európai Bizottság, végül az Európai Bíróság is részei ennek a mechanizmusnak.

Az EU-ban a döntéshozatal szervei között szigorúan szabályozott hatalommegosztás működik, s a döntéshozatal folyamata is ugyanilyen erősen ellenőrzött. Minden alapvető fontosságú, az EU alapszerződését érintő döntéshez az összes tagállam képviselőjének jóváhagyása kell, majd ezt követően az egyes tagállamok parlamentjei is ratifikálják ezeket. Ez a folyamat vétójogot, vagyis egyedülálló ellenőrzést biztosít a kisebb tagok számára, s emellett megelőzi azt, hogy a brüsszeli bürokrácia önálló hatalmi tényezővé váljon.

Igen, tudom. Döglött oroszlán, SZDSZ nevű párt már nem is létezik. Azonban minden olyan alkalom, amikor az LMP vagy más – jobb híján újbalosnak nevezhető – párt, mozgalom, szellemi műhely, blogszerkesztőség, magánszemély olyat mond (mondjuk elneoliberálisozza magát), amitől politikusok és megmondóemberek olyannyira sértve érzik magukat, hogy azonnal kell szögezniük: XY már megint az SZDSZ-szel foglalkozik, helyzetértékelése téves, hiszen döglött oroszlán, SZDSZ nevű párt már nem is létezik meg egyébként is miért nem foglalkoznak inkább a Fidesszel azt jelzi, hogy az „SZDSZ” még létezik. A virtuális SZDSZ virtuális tagsága pedig egyenlő azok halmazával, akik ezen alkalmakkor sértve érzik magukat és azonnal kell szögezniük, hogy döglött oroszlán és SZDSZ nevű párt már nem is létezik és miért nem foglalkoznak inkább a Fidesszel.

Próbáljuk tehát eldönteni, hogy mi a megdöbbentőbb: az, hogy még mindig vannak az országban olyanok, akik szerint Horváth Ágnes politikától visszavonult volt eü-miniszter még mindig alkalmas arra, hogy választókat ijesztgessenek vele, vagy az, hogy még mindig vannak olyanok az országban, akik egy ilyen állításon jól megsértődnek. Elárulok egy titkot: amikor az SZDSZ-árvák idejétmúlt SZDSZ-ezést kiáltanak, az azt kiváltó ok sose csakis és kizárólag az SZDSZ-ről szól, hanem az MSZP-SZDSZ kormányokról, azok – jobb híján liberálisnak nevezett – megszorító, magánositó, szabályozásredukáló intézkedéseiről és azon pártokról, amelyek felvállaltan szellemi (és nem egy esetben személyi) örökösei az MSZP-SZDSZ kormányoknak. A Bokros-csomag híveiről és azokról, akik a Gyurcsány-kormány egészségügyi reformkísérletét (a társadalombiztosítás magánkézbe adását) annyira fontos ámde sajnálatosan hamvába hullott kezdeményezésnek tartják, hogy egy 2015-ös kormányellenes tüntetésen, kimondottan balos, kapitalizmuskritikus felszólalók mellett is azt sirassák és kéretlenül, mások nevében is állást foglaljanak a 2010 előtti kormányok mellett.

A Brexit ismét lendületet adott az európai integrációs intézmények működésével kapcsolatos politikai vitáknak. „Megérti-e Brüsszel az üzenetet?” – ilyen és ehhez hasonló kritikus kérdések sora jelent meg a magyarországi sajtóban. Megszólalók sora vetette fel azt, hogy az Európai Uniónak demokratikusabban kellene működnie, jobban figyelembe kellene vennie az európai polgárok véleményét.

De valóban komoly demokratikus hiányosságai vannak-e az EU-nak? Nem lehet, hogy a tagállamok politikai rendszerei legalább annyi demokratikus deficittel rendelkeznek, s így az EU-val szemben megfogalmazott kritikák túlzóak? Egyáltalán milyen módon lehetséges az EU további demokratizálása? Az e kérdésekre adott válaszok közel sem olyan egyértelműek, mint azt az integrációs intézmények kritikusai sugallják. Jól jelzi ezt az is, hogy az EU működését bíráló politikusok és véleményformálók általában csupán általánosságokat fogalmaznak meg kritikaként: például az Unió és a polgárok között „szorosabb, kétoldalú kapcsolatot” kell létrehozni. Ellenben a megszólalásokban nem találunk konkrét és megvalósítható elképzeléseket az EU demokratizálásának mikéntjére vonatkozóan.

A valóságtagadás nem új a magyar történelemben, nem egyszer fordult már elő, hogy a büszkeség, a kurucvirtus erősebbnek bizonyult a racionalitásnál. Inkább fejjel megyünk a falnak, mint sem beismernénk, hogy ez már itt a zsákutca vége. Mindez egy külső ellenséggel vívott harc esetében akár még heroikus, romantikus színezetet is kaphat (Mel Gibson örömmel forgat filmet hasonló témákból), de a számokkal, a logikával való birkózás esetén borítékolható, hogy ki fog győzni a végén.

A valóságtagadás legfőbb ismérve, hogy azt gondoljuk, ha egy problémáról nem veszünk tudomást, akkor az nincs is. Minden csak és kizárólag úgy lehet jó, ahogy azt mi elképzeltük. (Sikertörténetről beszélünk, míg uniós pénzből tartjuk életben a magyar gazdaságot.) Ezt a furcsa dacot a gyerekeknél még megérti az ember, felnőttek esetében azonban már pszichotikus állapotról beszélünk, ha fel sem merül, hogy esetleg ne nekünk lenne igazunk mindig, sőt, hittel valljuk, hogy mindig mindenki más a hülye.

A valóságot tagadni könnyebb, mint szembesülni azzal, hogy nem minden unortodox habostorta a parlamenti büféből. Hogy a valóság nem lesz attól se fantasztikus, se energiacellákban gazdag, hogy mi azt annyira akarjuk, hogy az még Uri Gellernek is tetszene. Basszus, az eredményekhez munka kell. Igazi munka. Ahhoz meg elkötelezettség és szakértelem. És persze alázat (nem alázatosságra gondoltam). Nem trükkök meg titkok százai, ezrei, milliói. Meg tengernyi hazugság. De tagadni könnyebb.