A DK vezetői a minap valami irtózatos módon mentek neki az LMP-nek mert az négy új alkotmánybírót jelölt az Alkotmánybíróságba és a jelölteket egy tárgyalásos sorozat végén a Fidesz-KDNP elfogadta. Rekesz sörökben fogadtunk volna, hogy az első, aki megszólal az ügyben az a DK lesz, de ugye biztos dolgokban nem fogad úriember…

Szóval a DK valami susmust sejt a bírók kinevezése mögött, és kígyót-békát kiabál meg hajigál az LMP felé. Rá. Csakhogy ebben a sztoriban ez mindössze a felszínes magyarázat, ugyanis egyrészt a sárga irigység beszélteti a DK embereit másrészt ebből az ügyből próbálnak profitálni és szerepelni a liberális és baloldali választók előtt. Ha innen nézzük a dolgot, akkor érthető a DK taktikája. De nagy logikai bakugrásokkal is terhelt a DK hozzáállása az ügyhöz, de azt is bemutatjuk mindjárt.

Günther Oettinger, az Európai Bizottság digitális gazdaságért és társadalomért felelős biztosa furcsa figura, legalábbis biztosnak mindenképpen. Több botrány is fűzödik a nevéhez, például mikor Baden-Württemberg miniszterelnökeként azzal viccelődött, hogy kár, hogy nem lesz még egy háború Németország európai szomszédaival. Legutóbbi botránya októberben robbant ki, mikor egy német vállalkozóknak tartott fórumon levideózták, miközben egyebek mellett rasszista megnyilvánulásokat tesz a kínaikra, valamint egy digitális társadalomért felelős biztostól szokatlan módon a reptéren újságot olvasókat emeli ki a telefonjukat használókkal szemben mint pozitív példát. Emellett kritizálja a nyugdíjkorhatár tervezett leszállítását és az gyermekek után járó állami juttatásokat. Most pedig a paksi erőműbővítés körüli legyeskedése miatt került elő a neve.

Jelenleg mégis ő tűnik a legesélyesebbnek arra, hogy átvegye Kristalina Georgieva helyét mint a Bizottság költségvetésért és emberi erőforrásokért felelős biztosa, valamint alelnöke, mivel Georgievát, miután sikertelenül nevezték az ENSZ főtitkári posztjára, kinevezték a Világbank vezérigazgatójává. Azonban Oettinger kinevezése egy rendkívüli jelentőségű ügy miatt igencsak aggályos.

“Az oroszok már az előszobában vannak”- hallani mostanában gyakran. Sőt, időközben már a nappaliban is helyet foglalhattak, legalábbis ilyesmire lehet következtetni a közelműltban nyilvánosságra került ügyek (a bőnyi rendőrgyilkosság, a szélsőjobbos mozgalmak orosz támogatása Európa-szerte, a KGBéla-ügy, Kiss Szilárd esete és a 444.hu és Jávor Benedek EP-képviselő által a nyilvánosság elé tárt Oettinger-ügy is).

Hogy a  fenti kijelentés mennyire nem túlzó, azt  az “Orosz befolyás a közép-kelet-európai régióban” címmel szervezett konferencián elhangzottak is igazolták. Az eseményt a Political Capital rendezte  november 18-án, s valószínűleg részben az orosz titkosszolgálat európai aktivitásáról az elmúlt hetekben megjelent híreknek köszönhetően akkora érdeklődés övezte, hogy sokak regisztrációját már nem is tudták fogadni a szervezők.

A résztvevők nagy részét nyilván nagyon érdekelte volna a magyar kormány álláspontja is a témában, ám az előzetesen kiadott program szerint a panelbeszélgetések egyikében részt vevő kormányzati képviselő, Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyii bizottságának elnöke két nappal a konferencia előtt “egy váratlan NATO-rendezvényre” hivatkozva lemondta a részvételét. Errőll a tényről közben az MTI is tájékoztatott a konferencia idején:

“PRO DOMO - VÁLTOZÁS! Nem tudósítunk az Orosz befolyás a kelet-közép-európai régióban címmel tart konferenciáról

Budapest, 2016. november 17., csütörtök (MTI) - Nem tudósítunk az Orosz befolyás a kelet-közép-európai régióban címmel rendezett konferenciáról. A 13.00-kor kezdődő politikusi kerekasztal-beszélgetésen az előre jelzettől eltérően nem vesz részt Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke.”

A vitanapot az LMP kezdeményezte, mert szerintük a nagyfokú kivándorlás, az alacsony bérek és a munkaerőhiány között ok okozati összefüggés van, amit az Országgyűlés falain belül kell kibeszélni. A helyzet tényleg aggasztó, szinte nincs olyan család Magyarországon, amelyik nem lenne érintett az elvándorlásban. Kíváncsiak vagyunk, képes lesz-e releváns érvek mentén egymásnak feszülni az ellenzéki és a kormányoldal, vagy megint marad a problémák elkendőzése.

15:40

Kezdődik a vitanap, a kormánypártokat érezhetően nem izgatta fel különösebben a lehetőség, hogy az alacsony bérekről meg a kivándorlásról vitatkozzanak.

15:45

Cseresnyés Péter államtitkár kezdi. Azt mondja sok tennivalónk van, hogy felzárkózzunk a fejlett nyugati államokhoz. Ez globális folyamat, és mindenhol a világon jelentkezik, hogy kevés az orvos, ápoló, informatikus és a többi. Nem csoda, hogy a gazdagabb országok elhappolják a szegényebbektől a szakembereket.

Az államtitkár úgy folytatja, hogy a mai helyzet összetett folyamatok útján alakult ki. Úgy véli, hogy hazánkban magas a foglalkoztatás és alacsony a munkanélküliség ezért korlátokba ütközhet ez e folyamat. A Gyurcsány-Bajnai kormányra tér vissza és azt mondja, hogy 2013-ra már alacsonyabb volt Magyarországon a munkanélküliség mint az EU átlag.

Cseresnyés, a tanárból lett munkaerőpiaci szakember és államtitkár szigorúan olvassa fel felvezetőbeszédét.

Megállapítások:

- olyan jó a kormány, hogy a munkerőigény szinte természetes

- senki is ilyen komoly eredményt nem rét el az EU-ban, mint a magyar kormány, már most olyan jó, mint a kommunista  rendszerben

- a sajtó mindent eltúloz...

16:00

Dr. Nagy Sándor mintha egy rövid időre elszunyókált volna, de nála ezt soha nem lehet tudni, Varga László, az MSZP képviselője láthatóan unja magát, miközben egy Jobbikos képviselő bőszen jegyzetel.

16:05

Cseresnyés belendült, immár 10. perce beszél arról, hogy milyen állati jó, és tuti nekünk széles-e honban. Külön "bicskanyitogató" rovatot kell indítani az ilyenektől:

"10 éve nem volt ilyen komoly eredmény, hogy ennyit nőttek volna a bérek és növekedett volna a vásárlói érték"

Ez a fickó a saját fizetéséből indul ki...

16:15

Cseresnyés államtitkár remekül olvas papírról, nem csodálkoznánk, ha géppuska lenne a beceneve a minisztériumban. "Közben zajlanak az "intéskedések" - mondja. A munkavédelmi kedvezmény 600.000 munkavállalónak segít, és a kormány célja, hogy a közfoglalkoztatásból, minél többen a versenyszférába találjanak állást, erre korábban tv.-t is hoztak. Zárásként azt állítja, hogy a kormány nem kis sikert ért el a munkahelyteremtésben.

Sokaknak kell magyarázni a „birtokpolitika“ kifejezést, pedig ezzel a szóval mindössze azt a szakpolitikai irányt jelöljük, amellyel a mindenkori kormányzat a termőföldek és így közvetetten az agrártermelés birtokszerkezetének térbeli kiterjedésének mértékére, tehát hektárban kifejezett átlagos méretük (nagyságuk) alakulására hat. Ezért is nehéz egy-egy sajtótájékoztató pár perce alatt elmagyarázni, hogy a birtokpolitika miért van alapvető hatással a vidék jövőjére.

Most erre újból próbát tettem, tényekkel, táblázatokkal, de a sajtó sajnos csak az MTI-hír átvételével adott hírt  ezen adatokról.

Arról már jó ideje megy a szakmai diskurzus, hogy hazánk helytelen, társadalma számára roppan veszélyes útra tért, és elkezdett erőteljesen a nagybirtokszerkezet irányába menni, tehát egyre nagyobb birtokok kezdték el jellemezni az agrártermelést. Ezáltal keveseknek nagy jövedelmet termelő ágazattá vált az agrárium, miközben a vidék elnéptelenedése folytatódik. Erről már a 2002–2010-es kormányzat idején is esett szó több alkalommal, de 2010 után is időről időre ez szóba került. Dr. Ángyán József volt talán a leghitelesebb tolmácsolója a problémának, aki interjúkban és előadásokban egyaránt igyekezett felhívni a figyelmet erre a folyamatra.

Néhány napja balesetben elhunyt Beszkid Andor, Rimóc polgármestere, aki egy részeg, kivilágítatlan biciklist szeretett volna kikerülni, mikor összeütközött egy szemből érkező autóval.

Minden ember halála tragédia. Ha más hibájából, más meggondolatlanságából történik, még nehezebb elfogadni. Az a veszteség, amire még fel sem lehet készülni, alapjaiban forgatja fel az életünket. A gyász, a gyógyulás folyamata években mérhető.

Ha valaki részegen ül biciklire, majd veszélyt okoz, sőt, felelőtlen magatartása valakinek az életébe kerül, jogosan vált ki indulatokat azokból, akiket a veszteség érte. Vitán felül áll. Módosult tudatállapotban, megnőtt reakcióidővel bármilyen járművet vezetni felelőtlenség, akár tiltja azt jogszabály, akár nem. Épp így igaz az is, hogy mások személyes tragédiáját, fájdalmát részvéttől mentesen propaganda célokra, olcsó orbánozásra felhasználni egészen hajmeresztő és végtelenül visszataszító.

De mitől is lenne mindez igaz a DK legújabb akciójára?

A Reflektoron folyó alapjövedelem-vita során a PM álláspontja arról, hogy ki lenne jogosult alapjövedelemre, teljesen zavarossá vált.

Fordulatokban gazdag, kacskaringós egyeztetések után a kormányoldal váratlanul elfogadta az LMP utolsó -még februárban tett- javaslatát a négy alkotmánybírói hely betöltésére. Az Országgyűlés így Horváth Attila jogtörténészt, Marosi Ildikó kúriai bírót, Schanda Balázs alkotmányjogászt, valamint Szabó Marcel jövő nemzedékek képviseletéért felelős alombudsmant az Alkotmánybíróság tagjává választhatja. Az április óta 11 fővel működő „csonka” testület tehát kiegészülhet. Az LMP részéről a közel tíz hónapos egyeztetési folyamatot én terveztem meg, a Fidesz részéről hosszú hónapok után elfogadott javaslatot én tettem meg. A felelősségben akkor is büszkén osztozom, ha azóta politikai megbízatásaim megszűntek. S büszke vagyok utódomra, Hadházy Ákosra, valamint az LMP parlamenti frakciójára és országos elnökségére is, hogy Magyarország, a magyar demokrácia érdekében azzal együtt vállalták fel a megállapodást: pontosan tudták, ellenzéki oldalon bőven lesznek keselyűk, akik gondolkodás nélkül lecsapnak rájuk. Az LMP ugyanis azzal vállalt kockázatot, hogy -felelős ellenzéki párthoz méltó módon– az ország érdekét nézte. Hadházy a továbbiakban is learathatná a korrupcióüldözésért kiérdemelt szimpátiapontokat a DK troll-kommandójától és a többi képviselőt sem faggatná a kutya sem amiatt, ha decensen távol maradtak volna az alkotmánybíró-választási hercehurcától. Nem így tettek, nem a kényelmesebb utat választották, mert a magyar demokrácia érdeke mást kívánt.

Ennek megértéshez -első és második lépésben - az Alkotmánybírósági közjogi szerepén, jogfejlesztő funkcióján, valamint a 2016. áprilisa óta működő „csonka” testület és a 2016. áprilisát megelőző időszak alkotmánybírósági tevékenységének összevetésén keresztül szeretném érzékeltetni a döntés súlyát, tétjét. Harmadik lépésben röviden kitérek arra a zsákmányszerző logikára, amely 1990 óta a kétharmados körbe tartozó közjogi tisztségek betöltését jellemezte. Negyedik lépésben ismertetem azt a politikát, amelyet a közjogi tisztségek betöltésénél az LMP 2010. óta következetesen képvisel. Ötödik lépésben érdemes pár szót vesztegetni az „alku”, mint olyan szerepére a parlamenti politikában. Végezetül pedig bemutatom az LMP tárgyalási elveit és stratégiáját, amelyet az alkotmánybíró-választási egyeztetések során, 2015. decemberétől érvényesített, valamint, hogy a megállapodásban szereplő személyek, miért és mennyiben felelnek meg ennek a stratégiának, ezeknek az elveknek.

Weiss Eszter olvasói levele. A 168 óra nem válaszolt megkeresésünkre, így itt közöljük.

Igen. Legyőzte. Múlt időben. Pedig nem tett sokat. Egyszerűen csak nem szart be, hitt az igazságban, szembe ment a tekintélyelvű, szívességekre és elhallgatásokra épülő korrupt viszonyokkal.