Magyarországon az abortuszok számának csökkenése örömre ad okot sokaknak. Orbán Viktor saját sikerének érzi, ami persze egy demográfiai folyamat eredménye. De föl kell tennünk a kérdést, az abortusz maga rossz dolog? Jó, ha csökken?

Azzal szinte mindenki egyetért szinte, hogy minden olyan abortusz felesleges és ezért rossz, ami abból ered, hogy Magyarországon a szegényebb, illetve vidéki emberek nem tudnak rendes és megbízható fogamzásgátláshoz hozzáférni. Ráadásul semmilyen nevelési, oktatási akarat nincs arra, hogy a fogamzásgátlás elterjedjen.  De azok az abortuszok is elkerülendőek, amelyek nem ennek a következményei? Az az abortusz is rossz, ami egy megfontolt döntés eredménye, ami egy felelősségteljes felnőtt ember választása?

Az abortusz mellett a legtöbbször azok az érvek szoktak győzedelmeskedni, hogy legális abortusz nélkül nők ezrei fognak belehalni az illegális abortuszba. A legtöbb érv az abortusz mellett gyakorlati és úgy tekint a terhesség-megszakításra, mint egy rossz, de szükségszerű dologra. Pedig az abortusz tud erkölcsileg helyes döntés lenni, és az abortuszhoz való jog ezeken felüli morális érvekkel is alátámasztható.

Erre a feladatra vállalkozik Ann Füredi „Morális érvek az abortusz mellett” című könyvében.  A könyv magyarul (még) nem érhető el, ez reméljük, hamarosan megváltozik. A könyv egy józan, érvelő hangvételű álláspontot épít föl, amiben a filozófiai és tudományos érvek is szerepet kapnak. Füredi könyve nagyon fontos főleg egy olyan politikai diskurzusban, ahol az abortusz nem önmagában kerül megvizsgálásra, hanem egyesek álláspontja identitásából, érzelmeiből és vallásából következik.

 Füredi józan hangvétele mellett abban is egyedülálló az abortuszról folyó közbeszédben, hogy azzal a premisszával kezd, hogy márpedig az abortusz ölés. Olyan ölés, amely megsemmisíti egy emberi élet lehetőségét. Nem gyilkosság és nem is emberölés, de az emberi élet lehetőségének megsemmisítése.  Ez a distinkció fontos, hiszen nem az emberi élet idő előtti eltörlése, hanem a potenciálnak szab gátat, hogy az emberi élet, a jogalany, kifejlődjön.  

Tehát a kezdő és talán legfontosabb érve a szerzőnek az, hogy a magzat magában hordozza az emberi élet lehetőségét, de még nem egy elő ember. Az abortusz, ahogy a szerző többször írta és mondja „megöl egy olyan élőlényt, aminek nincs tudata arról, hogy életben van.” Ugyanis azt nem tagadja Füredi, hogy a magzat életben van, csak az nem egy emberi élet.

Ezt a párhuzamot tovább folytatja azzal, hogy az emberi életet nem tartjuk egyenlőnek az emberi testtel való rendelkezéssel, hiszen amikor valakinél beállt az agyhalál, de a teste még működik már hallottnak tekintjük. Ebből következőleg akkor például lehet erkölcsileg helyen döntés az abortusz, amikor az emberi élet lehetőségét hordozó nő nem tudja biztosítani, hogy a hogy a majdan kifejlődő ember méltó körülmények között éljen.

Továbbá fontos megjegyezni, hogy a magzatnak nincs személyisége. Ebből következően nem ember. Viszont és a könyv erre többször felhívja a figyelmünket, aki ember az a terhes nő. Ő egy ember. Ezért az az érv is erkölcsileg helyes, hogy ha az ember, aki hordozza az élet lehetőségét, nem kíván terhes lenni, vagy szülő lenni, vagy szülni, akkor joga van a lehetőség kifejlődését megakadályozni.

Füredi többször felhívja a figyelmet, hogy a test fölötti rendelkezés, mint emberi alapjog a felvilágosodás óta az emberi jogok alapja, annak az egyik kiinduló pontja. Továbbá ezért tud helyes döntés lenni az abortusz, hiszen az ember testi integritásához való jog fontosabb, mint egy elő, de nem ember életének lehetősége a kifejlődésre.  

 Egy magzatnak nincs tudata arról (az agy teljes kifejlődéig biztosan), hogy életben van, hogy ő egy független ember, nincs öntudata. Ezért pontosan nem alternatívája az abortusznak az örökbeadás.  Hiszen az a gyereknevelésnek alternatívája, de a terhességnek nem. Erre annak az érvnek válaszul, hogy de a magzat emberi joga a saját teste fölötti rendelkezés, a válasz visszautal az előző premisszára, hogy emberi joga csak embernek lehet és a magzat nem ember, csak az ember lehetősége. A kérdés, amit az abortuszt ellenzőknek föl kell tenniük az az, hogy kinek a joga érvényesebb: a magzatnak, amely képtelen az önálló életre és nincs tudata, az élethez vagy egy felnőtt embernek a testével kapcsolatos döntések meghozatalára?

„Egy férfi mindig veheti a kalapját és elsétálhat.” Ezzel az idézettel kezdi könyvét Füredi, ami az abortusszal kapcsolatos kérdések közül az egyik legfontosabbat veti föl: mennyiben kapcsolódik a morális, emberi életet védő érvelés ahhoz, hogy a nőknek a saját testük a reprodukció helye is? Mennyiben befolyásolja azt, ahogyan az abortusz-elleneség összekapcsolja, az élethez való jogot egy konzervatív társadalomképpel, hogy az abortusz tiltása elveszi a nőktől a reprodukció feletti kontrollt?

A reprodukció feletti kontroll ugyanis mindenféle egyenjogúság alapja. Ennek a kontrollnak két formája van: hogy kinek mikor hány gyermeke szülessen és ki mikor hány gyermeket neveljen. Az előbbinél a nőknek ad kontroll lehetőséget az abortusz. Az utóbbinál a nőnek jelenleg, az első beteljesülésének esetében sokkal kevesebb kontrollra van lehetősége, mint a férfinak. Azt a döntést, hogy a férfiak mikor szeretnének és hány gyereket nevelni (gyereket szülni nem tudnak) bármikor meghozhatják és nekik nincs a vállukra téve egy morálfilozófiai kérdés, amibe mindenki beleöli a társadalomképéből következő utópiát.

A nők képesek felnőtt, racionális, morális döntéseket hozni. Sok esetben ez a döntés a terhesség megszakítása.

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!