A pénz utáni vágy az alapja a mai Fidesz kormányzásnak, minden más csak leplezés. És a jobboldali szavazók ezt eltűrik.

A középkori Magyarországon az akkori hagyományoknak megfelelően a nemzet részeit képezték, a nemzetbe tartoztak a nemesek. Ám csak ők lehettek tagjai a Natio Hungarica-nak, más nem. Ma is ez a helyzet annyi különbséggel, hogy a nemzetfelfogásba ma nemcsak a fideszes újnemesség, hanem a Fidesz-közeli gazdasági nagyhalak, a pályázati pénzekért ácsingózó vállalkozások vezetői, a Fidesz tagkönyvvel rendelkezők és a Fideszre szavazók is beletartoznak. E felfogás engedi, mi több illúzió által bátorítja a hozzájuk felzárkózni akaróknak a belépést ebbe a nemzetbe. A nemzet alapja ugyanis mára a pénz megszerzésének lehetősége lett. Minél közelebb a központhoz annál könnyebben. A többieknek pedig kiválóan alkalmas a népi-keresztény-nemzeti lepel, ami egész jól takarja a rendszer működtetőit és a mechanizmust.

Tök mindegy, hogy milyen szelek fújdogálnak, hogy Magyarország-kompország ide-oda hánykódk a vizen, Orbán jól látja, hogy az embereket egy valami érdekli nagyon ebben a hánykolódásban, az pedig a pénz illetve a pénz minél könnyebb megszerzésének lehetősége. Ez az akarat a magyar társadalom minden rétegét mélységesen átjárja, mondhatni mára a legfőbb mozgatóinak egyike lett. És Orbán ezzel már tud kezdeni valamit és tud ígérni. Az ígéretét megértik a mindenféle oligarchák, vállalkozók, megérti és felismeri a magyar lakosság jelentős része is. Erre pedig már lehet alapozni egy egész rendszert, mondjuk a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.

A nagyok – a valódi hatalom

Ha megnézzük a magyar gazdaság teljesítőképességét, azt, hogy valódi versenyhelyzet helyett uniós és állami pénzekkel, adókedvezményekkel és kedvezményes konstrukciókkal kistafírungozott vállalkozásaink hogyan működnek és kitől függnek, máris beláthatjuk, hogy ki fújja ma Magyarországon a passzátszelet. Az elismerten kormánystratégiának vallott korrupció törvényi szinten szabályozott minálunk. Az országba beáramló irtózatos összegek elosztását felügyelő kormányzati szervek és helyi szintű leágazódásainak pártkatonái pedig nagyon odafigyelnek, hogy a pályázatok véletlenül csak személyre szabva kerüljenek kiírásra, ha pedig azt esetleg nem lehet, akkor egymás között jól lekartellezik.  A személyre szabás nyilvánvalóan nemzeti és egyben tőkés haverokat jelent, akik aztán az elnyerhető pénzekből visszacsorgatnak 10-20%, manapság pedig már akár 60%-ot is. Amiből aztán terem sajtó, tv csatorna, stadion, focicsapat, villa, luxusjacht hasonlók. Nem teheti meg a réteg úgy, hogy ne menjen bele ebbe a játékba, mert sajnos annyira gyenge a magyar gazdaság, hogy ilyen baráti segítség nélkül nem mennének semmire. És akkor kimaradnak, lemaradnak.

A lecsúszók – a félelem

A nemzet további részét azok alkotják, akiknek belengetésre került az a hamis lehetőség, hogy csatlakozhatnak a húsos fazékhoz vagy legalábbis marad az életszínvonaluk. Az a vállalkozó, aki minden nap a lecsúszástól retteg, az a tanár, aki a családjáért aggódik vagy az a közmunkás, akit a kistelepülés jegyzője vagy polgármestere tart sakkban a segély helyett kényre-kedvre adott munkalehetőséggel mind-mind a rendszertől függenek. Az egyes társadalmi rétegekkel szembeni kormányzati fellépések soha nem érték el azt a szintet, hogy ezek a rétegek, osztályok egymással szövetségre lépjenek, a kormány ügyesen játsza ki egymás ellen őket. A „de jó, hogy most nem mi szívtunk” halovány öröme könnyen feledteti azt a félelmet, hogy a kormány igenis jól megszívathatja egyik napról a másikra bármelyik csoportot. A vállalkozó pedig majd szól, hogy a munkásai és családtagjaik kire szavazzanak, a tanáriban majd tudják, hogy kire kell szavazni, hogy ne legyen kirúgás és természetesen a közmunkás is jól tudja, amikor a helyi élet-halál ura végigsétál az utcán, hogy családjával együtt hova ikszeljen majd megint.

A hamis máz – a hit

Azok, akik a valódi vagyonok megszerzésének lehetőségét szellemi-lelki energiákkal helyettesítik, azok a fenntartások nélküli Fidesz szavazók, akik a hazai jobboldal toposzait átvevő és továbbfejlesztő konzervatív-polgárinak beállított lepel mögé nem akarnak benézni, mert irtóztató lenne elismerniük, hogy az ország jelenlegi vezetőit a nettó pénzhajhászáson kívül más nem érdekli – ők adják a harmadik nagy erőt. A jobboldal által adott szellemi-lelki energiák megnyugtatóak, de legalábbis hiánypótlók. Még ma is, mivel a baloldali-liberális-technokrata-szakértő ideológia nem tud nyújtani ilyen extrákat.

A szellemi holdudvar, az egyházak, mind a nemzeti-konzervatív értékek legfőbb megmentőjeként fordultak a Fideszhez, annak vezetői pedig zseniálisan ültek bele a készbe annak idején és egy fikarcnyit sem kellett energiát pazarolniuk arra, hogy megteremtsék a jobboldaliságuk alapjait (ezért aztán maradhatott idejük profi szintre felturbózni a gazdasági hatalom megszerzéséhez vezető praktikákat). Az, ami sokaknak természetes, hogy nemzetiek lettek a „fiúk”, ami egy természetes pálfordulás, az mások szemében nagy gyanúnak ad terepet. Álságos, nem hihető épp ezért félelmetes. Persze így már könnyen lehet az egyházzal, vallással, kereszténységgel, nemzetmentéssel takarózni, de ez csak azoknak elegendő, akik tényleg nem akarnak más szempontokat figyelembe venni és elfogadják ezt a deal-t. Mert különben „jön a Gyurcsány és a nemzetfalók”.

Akik tartják a leplet

A közpénzen hizlalt habonyi kormánymédiumok két célt szolgálnak. Az egyik szintén a pénz lenyúlásáról szól, a másik viszont már "valódi munka". Minden eszközükkel azon dolgoznak, hogy eltakarják ezt a piszkos világot. Értelmezési kereteket, ellenségeket és gondolatmankókat adnak a fenti csoportoknak. Már régen nem az egész magyarságnak beszélnek, csak a sajátjaiknak üzennek, nekik segítenek. Lássuk be, hogy ezek az értelmezések világosak az ő szempontjukból. A világuk - és  így a kormány világképe jól működik, jól keretezett, ennyi kell a hatalom megtartásához. A megteremtett és jóváhagyott kp-i valóságértelmezést sugározzák ki a jobboldali tömegeknek.

A rendszer egésze zsírozottan működik: egyik vége felől jön a pénz, a vagyon, a másik felől érkezik az áldás és az ideológiai segédvezetők, támaszok. Na meg a félelem.

Orbán megvédi nemzetét. Aki vele van és elfogadja játékszabályait, azt mindenkitől megvédi (Brüsszeltől, Gyurcsánytól, Jobbiktól… hosszú a sor). A pénzbeli és szellemi-ideológiai juttatásokért cserébe politikai támogatást és félrenéző tekinteteket kap, ezért nem hagyhat senkit árván a csapatból, mert az rossz üzenet lenne. A kisvasút sem azért nő tovább, mert racionális indokai lennének, hanem mert támadják. Meg Rogán Antal is azért fog a helyén maradni, mert Orbán nem tehet mást. Rogán leszedése azt jelentené, hogy Orbán nem tudja megvédeni embereit. A tömeg pedig ezért még jobban fogja követni.

A magyar nemzet Natio Hungaricájából így lesz a magyar észjárás alapján Ratio Hungarica.

Csarnó Ákos

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!