Tavaly komoly indulatokat váltott ki amikor az LMP szavazataival a parlament új alkotmánybírókkal egészítette ki az egy ideje már hiányos létszámmal működő Alkotmánybíróságot. A jobboldali sajtóban szokatlan csend övezte az eseményt viszont a baloldali sajtó és a liberális értelmiségiek annál hangosabban bírálták, többen ócsárolták az LMP-t. Bírálataik lényege annyiban merült ki, hogy automatikusan fideszbérenceztek illetve az új bírókba próbáltak belekötni valamint az LMP-nek a szavazatokért juttatott előnyt próbálták megtalálni – közben pedig egy percet sem adtak arra, hogy az új Alkotmánybíróság bizonyíthasson.

Mivel az AB nem hozott olyan döntést amibe azóta is belekapaszkodhatott volna a bírálók tömege és kiderült, hogy az LMP sem kapott cserébe semmit maradt az egyedüli érv az LMP kikezdéséhez: a miattuk teljes AB direkt nem hozza meg a kényes ügyekben a döntést. De maradjunk a sorrendnél!

Pont egy éve működik teljes létszámmal az AB, de azóta sem hozott olyan döntést, ami a megroggyant magyar demokráciát tovább süllyesztette volna a sívó homokba. Erre egyszerűen nincs példa. El lehet képzelni a szerencsétlen értelmiségieket és politikusokat, akik mindig azt várták, hogy egy rossz AB döntés után majd jól oda lehet dörgölni az LMP orra alá, hogy miattuk történt a rossz döntés. Nem a teljesség igényével, de a fontosabb döntések sorba vételével szeretnénk rámutatni, hogy a várakozásuk miért hiábavaló és hogy miért van remény arra, hogy az AB meg tudja tartani szerepét Magyarországon.

Az első nagyobb ügy, amikor az AB bizonyította a jogállamisághoz való ragaszkodását a a közigazgatási perrendtartás, közigazgatási bíráskodás kérdésében – Áder János jelzésére – döntésével nem engedte az elképzelés megvalósulását. A baloldali károgók csendben maradtak, az AB döntését nem üdvözölték.

A baloldali megmondók, agyatlan bírálók az ásotthalomi homofób és muszlimellenes rendelkezés megsemmisítése után sem mondtak egy elismerő szót sem – pedig ha lehetett volna szólniuk, akkor az a pillanat alkalmas lett volna rá.

Fontos, a sajtószabadság védelmében hozott döntés volt az is, amikor az index.hu példáján keresztül eljutott az AB addig, hogy az amúgy egész Európában abszurd módon csak nálunk létező rendőri arckép-védelem nem kötelező illetve annak nem lehet jogi következménye, ha nem takarják ki a rendőr képmását (eddig hülyére perelték a közzétévőket).

Valamiért akkor is nagy csend volt, amikor az AB mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg, mivel a parlament nem biztosította az adózóknak, hogy a személyi jövedelemadójuk 1%-os egyházi felajánlásáról rendelkező nyilatkozat kedvezményezettjeként bármelyik vallási közösséget megjelölhessék.

Fontos kérdésben döntött helyesen az AB,amikor a Natura2000 földek ügyében megállította a kormányt és gyakorlatilag keresztülhúzta az intézményesített szabadrablásos földprivatizáció egyik lehetőségét.

A liberális demokrácia védői akkor is csendben voltak, amikor pár hete az AB arról döntött, hogy nem lehet kizárni a közmunkából azt, aki nem tartja rendben az udvarát.

És most is mély hallgatás övezi a döntést, amivel Handó Tünde bírósági ámokfutásának mutatott pirosat az AB.

Az AB-t nem köti időtartam egy-egy döntése kiókumlálásához, az viszont tény, hogy őszre a CEU-ügyben ígértek döntést (azonban ne felejtsük el, hogy a kérdésben épp népszavazási aláírásgyűjtés folyik a Kúria megengedő döntésének következményeként). Azt is el kell ismerni, hogy pár érzékeny témában nem hozott döntést az Alkotmánybíróság és a választásokig nem is fog hozni: a plakáttörvény, a Taigetosz-törvény vagy éppen Paks2 ügyében nem várható előrelépés. Sajnos.

Amit viszont egyértelműen le lehet szögezni az az, hogy az AB az elmúlt évben hozott döntései nem döntötték romba hazánkat, érezhető egy kiegyenlítődés, amit azon is mérhetünk, hogy az AB ultakonzervatív, a Fidesz-KDNP világnézetéhez közelebb álló bírók a fentebb jelzett döntésekben majdnem mindig ellentétes következtetésekre jutottak azonban kisebbségben maradtak miközben az "újak" a többséget erősítik. Így aztán igen gyenge érv maradt az LMP jogállamiságot előtérbe helyező akkori döntését ma is még mindig bírálni hisz a fenti tények tükrében semmi veszélyes nem történt.

Csarnó Ákos

kép: Szigetváry Zsolt, mti.hu