A Milla és a Kutyapárt közti párhuzam sok szempontból erőltetettnek tűnhet, azonban kétségtelen, hogy ennél lényegesen több a hasonlóság, így könnyen felismerhetővé válnak azok a lépések, melyek elkerülése mindenképp szükséges ahhoz, hogy az MKKP ne váljon az ellenzéki hiénapártok martalékává vagy tűnjön el egyszerűen a süllyesztőben.
Az „Egymillióan a magyar sajtószabadságért” mozgalom elindulásának fontos pontja volt az a diáktüntetés, melynek résztvevői2010. december 20-án a médiatörvény szólásszabadságot korlátozó módosítása miatt kívántak tiltakozni. Azóta persze sok minden történt, sokkal magasabbra került a küszöb Orbánék ügyeskedéseinek köszönhetően, de hat éve még ez is elégnek bizonyult, hogy néhány ezer ember az utcára menjen. Az ügy kétségtelenül fontos volt, az azt követően elinduló facebook-csoport és/vagy mozgalom és az azt irányító Juhász Péter népszerűsége hamarosan szárnyalni kezdett.
Én 2012 márciusában arról írtam, hogy:
…bár a Milla remekül indult, ez kétségtelen, sok ember volt vevő az üzenetére, érezte sajátjának ezt a szerveződést. A nagy hév, a lelkesedés, esetleg a kormánnyal vagy az egész politikai elittel szembeni harag azonban idővel enyhül annyira, hogy jusson energiája az embereknek kérdéseket feltenni? Mit akarunk? Milyen céljaink vannak? Mi mentén szerveződünk? A Milla lehet valós alternatíva a politikai térben idővel vagy meg akar maradni tüntetés szervező partiszerviznek? Évi három, négy, öt nagy, esetleg óriási megmozdulás, happening, ha neves színészek részvételével történik is, megmarad népünnepélynek, amiről lassanként majd egyre kevésbé tudja eldönteni az ember, hogy újra meg újra érdemes-e kimennie.
Szeretném hinni, hogy több van ebben a közösségben annál, mint hogy a DK-nak készítsék elő a terepet, ehhez azonban más dimenzióba kellene lépnie végre ennek az egésznek. Kétségtelenül igaz, volt néhány szép nap, jó lenne, ha nem felszívódna, hanem végre kitalálná magát a Milla.
A 2012. október 23-ánaz egészen nagyra sikerült fővárosi millás tüntetésen Bajnai Gordon bejelentette az Együtt 2014 nevű választási mozgalom létrejöttét. Ennek alapítói: a Haza és Haladás, a Magyar Szolidaritás Mozgalom és a Milla Egyesület. Innentől, ami korábban Milla volt, az mind az Együtt 2014 neve alatt futott, megpecsételve a mozgalom sorsát.
- március 30-án, tehát alig másfél évvel később már közleményben számoltak be arról, hogy megszűnnek.
„...Miután a Milla mozgalmi szerepet már több mint egy éve nem játszik és a belőle kinövő egyesületben pedig már közel egy éve nem zajlik valós tevékenység, annak a látszatnak a fenntartása, hogy a Milla még létező entitás, vagy annak a hamis látszatnak a táplálása, hogy a Milla az ellenzéki összefogás CÖF-je nemcsak alaptalan, hanem méltatlan is. A Milla már nyilvánvalóan nem létezik, az Egyesület további működésének pedig nincs létjogosultsága.”
Tehát a nagy bejelentés után volt még félév, ennyi. Pontosabban nem ennyi, mert Juhász Péter maaz Együtt – a Korszakváltók Pártja alelnöke, fővárosi önkormányzati képviselő. Az Együtt az MSZP-DK-PM-MLP (Magyar Liberális Párt) szövetség részeként jutott a Parlamentbe, három mandátumot szakítva a 38-ból. Bajnai lelépett.
Két olyan fontos pont tehát biztosan van, ahol nem érdemes hibázni, az egyik az alaposan átgondolt koncepció, a másik a beolvadás.
Kovács Gergőék régóta tevékenyek, bár viccpártként definiálták magukat korábban, ma már tényleg úgy tűnik, lehet annyi potenciál a Kutyában– pláne, hogy végül kénytelenek voltak bejegyezni őket pártként, bármennyire kapálózott is a hatóság–, hogy megugorja a parlamenti küszöböt 2018-ban.A kormány népszavazásnak nevezett bohózata és az ahhoz kapcsolódó, nagyjából 15 milliárd forintnyi közpénzt felemésztő, ráadásul keresztényi köntösbe bujtatott gyűlöletkampánya sok mindenkit felbőszített, megbotránkoztatott. A roppant komoly problémát jelentő migrációs válság itthoni NEM-ekre és IGEN-ekre, hazaáruló gecikre és maradjunk Európábanra butított párbeszédébe üdítően rondított bele az MKKP. Kommunikációjával az egész béna, demagóg és életképtelen áldiskurzust és leginkább orbánék álszent és hazug retorikáját, az általuk működtetett hazugságipart gúnyolta ki.
Az, hogy a tekintélyelvű politikai elit játékszabályait egyszerűen átlépte, hogy az autoriter kormányzatnak bemutatott, roppant szimpatikussá tette. A humor, a vagány kiállás mellé pedig grátiszba kapta az áldozat szerepét, a közmunkások és magukat patriótának gondoló, agresszív plakátszaggató alakok épp az ő népszerűségüket növelték. Önkéntesek ezrei plakátoltak napról napra ingyen, kiadásként csak a magán adományokból finanszírozott nyomdaköltség jelent meg. Emberek akartak valamit, együtt. Az azonos helyen plakátok sejteket alkottak, a közös munka tehát megteremtette egy esetleges hálózat alapjait.
Az érvénytelen szavazatok országosan 6 százaléknál is nagyobb számban jelentek meg, ami komoly jelzés, a nagy kérdés mindössze annyi, hogyan tovább?
Ahhoz, hogy ez a népszerűség megmaradjon, ahogyan a MILLA kapcsán is írtam, idővel szükségessé válik valamilyen koncepció. A kormány ellen szavazni ugyanis könnyebb, mint 2018-ban valami mellett, amiről nem tudni pontosan, mit akar. Ha lenne program, az biztosan hozhatna új szavazókat, de kétségtelen, hogy el is mennének olyanok, akik plakátolni szerettek, de az elképzelésekkel nem értenek feltétlenül egyet.
Az MKKP nagy erénye az organikus szerveződés, hogy nem pénzemberek és/vagy lejáratódott politikusok gründolják, de legyünk reálisak, a népszavazás után már újabb összefogást, Orbán leváltását vizionáló ellenzéki töredékek egészen biztos komoly hasznot húznának abból, ha rátelepednének a Kutyapártra, ami nekik talán bejutást, azonban biztosan a kutyaság halált jelentené.
Ami most a legfontosabb, hogy az MKKP továbbra is jelen legyen, feladatot kell találni a sejteknek, hogy azok megmaradjanak és tovább erősödjenek. Meg kellene alkotni legalább a párt alapértékeit (az örök élet és az ingyen sör mellé pluszba) néhány pontban világossá tevő programot (én tényleg nem szeretnék csupán viccpártként tekinteni rá), amivel potenciális szavazóik biztosan tudhatják, hogy ezt az ügyet szeretnék támogatni. És a legfontosabb: meg kell maradni önálló entitásnak és nem szabad részesévé válni annak a színjátéknak, ami az újabb nagy összefogás zászlaja alatt fog zajlani.
Szintén a már említett millás publicisztikában írtam:
Ahhoz, hogy bármilyen szerveződés súllyal lehessen jelen a magyar politikában, ne adj' Isten, ez a súly még arra is elegendő legyen, hogy változásokat indítson el, bizony kevés a rendszer hibáinak felismerése és néhány lelkes programszervező. Koncepció, közös akarat nélkül az ilyesmi biztosan nem fog menni.
A népszerűség megvan, most már kellene a cél, a tartalom. Nagyon nagy lehetősége van ennek a szerveződésnek, amivel, ha nem kezd semmit időben, akkor biztosan minden a régiben marad. Senki ne gondolja, hogy Gyurcsányék nem várják feszülten, hogy mikor tudnak potenciális szavazókat szerezni a Milla szimpatizánsai közül, ha eljön az ideje.
Mindezt nem az MKKP ellen írtam, sőt, nagyon is szurkolok azért, hogy kinője magát, hogy önálló politikai szereplő lehessen és/vagy maradjon, hogy kinője magát, hogy valóban olyan alternatíva legyen, ami sok borsot tör a régi politikai elit és napjaink hatalmasai orra alá. Mert a humor, a király meztelenségének röhögve történő bejelentése ellen ma nincs fegyvere a hatalomnak. Csak azt is szeretném, ha láthatnám, merre tovább a Kutyával?
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!
