Az LMP gazdaságpolitikai szalonjának legutóbbi vendége a korábbi gazdasági miniszter, Chikán Attila volt, aki olyan kérdést feszegetett, amiről sokan beszélnek és általában nagyon eltérő véleményen vannak az emberek: valóban, olyan jól áll-e a magyar gazdaság, mint ahogy azt a kormány látja?
Ahhoz, hogy a kérdést megválaszolhassuk, először azt kell meghatároznunk, hol állunk a világban jelenleg. Ennek meghatározásához fontos megvizsgálni, hogy a visegrádi országokkal összehasonlítva, milyen változásokon mentünk át az elmúlt évtizedben.
A professzor kiemelte, hogy a magyar gazdaság megítélése egészen eltérő annak függvényében, hogy épp milyen oldalról nézzük. Sem a kormány, sem az ellenzék, sem a politikailag semlegesen vizsgálók szemszögéből nem ugyanaz a kép. Ennek oka, hogy a gazdaság rendkívül bonyolult rendszer. Rengeteg mutatóval jellemezhető, melyek mind más és más képet nyújtanak az adott országról, épp ezért nem mindegy, hogy melyik mutatót vesszük figyelembe és emeljük ki vagy teszünk úgy, mintha nem is létezne.
A kormány, olyan makro adatokat emel ki, melyek az általa preferált társadalmi szemszögből mutatják be a magyar gazdaságot. Ez a kép természetesen pozitív. Legkedveltebb mutatóik a költségvetési deficit, a külföldi eladósodottság és a leginkább preferált munkanélküliségi adat. Miközben utóbbit nagymértékben befolyásolja az állami által finanszírozott közmunkaprogram, tehát nem valós foglalkoztatás áll mögötte. Ezek mind olyan paraméterek, melyek a Fidesz politikáját segítik, támasztják alá. a kormánynak szükségese van ezekre a makrogazdasági mutatókra.
Az előadó kiemelte, korábban sokat bírálta a Gyurcsány-kormányt, melynek nem volt konkrét gazdaságpolitikai elképzelése, folyamatosan ad hoc intézkedéseket hoztak, bizonytalan helyzetbe sodorva hazánkat. Ezzel szemben Orbánéknak határozott elképzelésük van a társadalomról és a gazdaságpolitikáról, egy előre eltervezett úton mennek és nem jellemző, hogy visszavonulót fújnának bármiben is. Természetesen ezt lehet szeretni vagy nem szeretni, de ez így van. Chikán úgy látja, bármennyire meghatározónak tűnik a kormányzati akarat erőteljes beavatkozása a gazdaságba, ő mindezt semmiképp nem hívná államosításnak.
Jelenleg két gazdaságot láthatunk. Az egyik a makro adatok mögé bújó, úgymond egy virtuális valóság, a másik pedig a konkrét tényekből, az adatok mögé való betekintésből, olyan cégek vezetőivel folytatott interjúkból táplálkozik, akik reálisan látják a helyzetet.
Öt olyan tényezővan, melyek vizsgálata rávilágíthat, mi is a helyzet jelenleg a magyar gazdaság körül:
- Az egy főre jutó GDP főleg a Közép-kelet európai országok vonatkozásában, ami az életszínvonal fejlődésének egyfajta mutatója. Magyarország a 2000-es évek elején második volt Csehország után, 2016-ra viszont a lengyelek és a szlovákok is elénk kerültek, a felzárkózás szempontjából tehát rosszabbul állunk, mint a többi visegrádi ország.A kormány egyik kedvelt mutatója a GDP növekedési adat. Ez nem véletlenül kerül a kirakatba. Az elmúlt 2-3 évben valóban gyorsabb lett a növekedésünk, még az uniós átlagot is túlszárnyaltuk. Azonban ennek fenntarthatósága erősen kétséges, hiszen az EU-s forrásoknak köszönhető. Hatalmas tehát a függőségünk az Európai Uniótól. Fel kellene készülni a források elapadását követő időszakra.
- Fontos tényező a gazdaság termelékenysége is. Ez azt a potenciált jelenti, ami gazdaságunk fejlesztéséhez szükséges. Hazánkban a munkamorál rossz, ráadásulsok felesleges munkát is végzünk, ami negatív hatással van a gazdaságra. A korrupció és a bürokrácia nagyban rontja a kilátásainkat. Hiányzik a sikerélmény, az eredményesség, ezeken az alapvető szerkezeti problémákon muszáj volna változtatni.
- Az államadósság szempontjából is roppant kedvező számokat közöl a KSH. Ráadásul ma már sikerül tartósan 3% alatt tartani a hiányt, ez a teljesítmény meghaladja térségünk átlagát. Mindennek azonban ára van, az oktatás és az egészségügy lerobbanása nem kétséges. Ezen területek alulfinanszírozása, a fejlesztések, a beruházások elmaradása olyan negatív következményekkel jár, melyek hosszútávon hatalmas károkat okoznak.
- Az ország kitettsége a külső tényezőknek folyamatosan csökken. Ezzel a kormányzati alapelvvel egyet kell érteni. Nagyon fontos, hogy ne külső tényezők és ne a külső adósságállomány határozza meg a magyar gazdaság helyzetét. A Közép-kelet európai átlagtól így is messze vagyunk még, de az irány ezen a vonalon követendő.
- Az egyik legfontosabb mutató pedig a versenyképesség, ebben pedig hazánk jelenleg rendkívül kedvezőtlen pozíciót foglal le. Ebben az évben a 69. helyre kerültünk a 138 országból álló listán, ami negatív rekord. Nincs mögöttünk, olyan ország, amivel egy régióba tartoznánk. A térségből Montenegro ugyan mögöttünk van, de a visegrádi országok, Románia és Bulgária mind megelőznek bennünket. 2001-ben még a 29. helyet foglaltuk el ugyanezen a listán, megelőzve a ma már bennünket leköröző államokat. A legelkeserítőbb maga a tendencia. 2015-ről 2016-ra 6 helyet rontottunk, ami katasztrofális. A 12 mutatóból, ami alapján összeáll a rangsor, abban a kettőben teljesítünk kiemelkedően rosszul, melyek leginkább meghatározzák a gazdaságot.
Ez a két mutató pedig az üzleti felkészültségre és az hazai intézményrendszer helyzetére mutat rá.Világosabban fogalmazva agazdaságpolitikai instabilitás és a korrupció az, amiért a 69.hely jut csak nekünk.
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!