A valódi viták otthona

Reflektor

Schiffer András: Lehet más, mint zsákmányszerzés

2016. november 21. - baum

14067544_1dc3eeb2763e004f6c3bd176861c513d_wm.jpg

 

Fordulatokban gazdag, kacskaringós egyeztetések után a kormányoldal váratlanul elfogadta az LMP utolsó -még februárban tett- javaslatát a négy alkotmánybírói hely betöltésére. Az Országgyűlés így Horváth Attila jogtörténészt, Marosi Ildikó kúriai bírót, Schanda Balázs alkotmányjogászt, valamint Szabó Marcel jövő nemzedékek képviseletéért felelős alombudsmant az Alkotmánybíróság tagjává választhatja. Az április óta 11 fővel működő „csonka” testület tehát kiegészülhet. Az LMP részéről a közel tíz hónapos egyeztetési folyamatot én terveztem meg, a Fidesz részéről hosszú hónapok után elfogadott javaslatot én tettem meg. A felelősségben akkor is büszkén osztozom, ha azóta politikai megbízatásaim megszűntek. S büszke vagyok utódomra, Hadházy Ákosra, valamint az LMP parlamenti frakciójára és országos elnökségére is, hogy Magyarország, a magyar demokrácia érdekében azzal együtt vállalták fel a megállapodást: pontosan tudták, ellenzéki oldalon bőven lesznek keselyűk, akik gondolkodás nélkül lecsapnak rájuk. Az LMP ugyanis azzal vállalt kockázatot, hogy -felelős ellenzéki párthoz méltó módon– az ország érdekét nézte. Hadházy a továbbiakban is learathatná a korrupcióüldözésért kiérdemelt szimpátiapontokat a DK troll-kommandójától és a többi képviselőt sem faggatná a kutya sem amiatt, ha decensen távol maradtak volna az alkotmánybíró-választási hercehurcától. Nem így tettek, nem a kényelmesebb utat választották, mert a magyar demokrácia érdeke mást kívánt.

 

Ennek megértéshez -első és második lépésben - az Alkotmánybírósági közjogi szerepén, jogfejlesztő funkcióján, valamint a 2016. áprilisa óta működő „csonka” testület és a 2016. áprilisát megelőző időszak alkotmánybírósági tevékenységének összevetésén keresztül szeretném érzékeltetni a döntés súlyát, tétjét. Harmadik lépésben röviden kitérek arra a zsákmányszerző logikára, amely 1990 óta a kétharmados körbe tartozó közjogi tisztségek betöltését jellemezte. Negyedik lépésben ismertetem azt a politikát, amelyet a közjogi tisztségek betöltésénél az LMP 2010. óta következetesen képvisel. Ötödik lépésben érdemes pár szót vesztegetni az „alku”, mint olyan szerepére a parlamenti politikában. Végezetül pedig bemutatom az LMP tárgyalási elveit és stratégiáját, amelyet az alkotmánybíró-választási egyeztetések során, 2015. decemberétől érvényesített, valamint, hogy a megállapodásban szereplő személyek, miért és mennyiben felelnek meg ennek a stratégiának, ezeknek az elveknek.

Mi a tét?

 

A nemzeti cinizmus rendszere -visszaélve kétharmados többségével- már az első hónapokban megfosztotta az Alkotmánybíróságot a költségvetési politikát érintő jogosítványaitól (a második Orbán-kormány elleni első tüntetést éppen emiatt magam jelentettem be 2010. októberében). A jogkör-szűkítést követően a hatalom szívesen élt a felül-alkotmányozás eszközével is: ha attól tartottak, hogy egy aktuálpolitikai húzásuk nem megy át az alkotmánybírósági szűrőn, magát a húzást foglalták alkotmányba. Az alkotmányozási folyamat során elvették az emberektől a jogot, hogy utólagos normakontroll miatt az Alkotmánybírósághoz fordulhassanak. S természetesen mindent elkövettek annak érdekében, hogy a kormányhoz lojális személyekkel töltsék fel a testületet (erről majd később részletesebben szólok). Az Alkotmánybíróság azonban rendszertani értelemben – és nem a miniszterelnök, vagy egyes alkotmánybírák szándékai szerint – továbbra is ellensúlya a jogalkotónak, továbbra is rendelkezik – ha nem is maradéktalanul – azokkal az eszközökkel, amelyekkel megakaszthat önkényuralmi törekvéseket. Egyedi állampolgári ügyekben az alkotmányjogi panasz előterjesztésének lehetősége még ki is bővült. Jelenleg a testület döntésére vár az adatigénylések költségtérítésének és az adókedvezmények adótitokká minősítésének ügye, valamint Paks2 titkosítása. Az Alkotmánybíróságban hasonló ügyekben 2016. áprilisáig egy nyilvánosságbarát álláspont érvényesült (lásd: MNB-ügy). A politikai tét tehát nem kevesebb, mint akarunk-e továbbra is esélyt adni az információszabadságnak egy korrupt hatalmi gépezet titkosítási szándékaival szemben? A négy megüresedett alkotmánybírói hely betöltése esetében azonban a politikai tétnél is súlyosabbnak ítélem a közjogi tétet. A Sólyom-féle első Alkotmánybíróság működése óta a taláros testület folyamatosan betölt egy hézagpótló, jogfejlesztő funkciót is. Egyes Ab-döntések rendelkező részének következményeinél -értsd:megsemmisít-e, vagy sem egy jogszabályt, mulasztást állapít-e meg stb. - sok esetben fontosabb következményekkel jár a határozat indokolásának tartalma. Az Alkotmánybíróság által kifejlesztett tesztek, elvi alapok túlélnek nem csak kormányzati, de alkotmánybírósági ciklusokat is. Hiába rendelte el Orbán Viktor, hogy a korábbi Ab-döntések az új alaptörvénnyel hatályukat veszítik, hiába lett alkotmánybíró a Sólyom-bíróságot vehemensen bíráló Pokol Béla, a korábbi testületek aktivista szerepfelfogásának köszönhetően erősek ma is a véleményszabadság, az információszabadság, vagy éppen a hátrányos megkülönböztetés tilalmának közjogi bástyái. Csakhogy ez a „fegyver” fordítva is elsülhet! Tudniillik a jelenlegi Alkotmánybíróság is rögzíthet olyan elvi tételeket (a „csonka” testület ezt megtette a gyülekezési joggal), amelyeket új alkotmányozó többség legyen a talpán, amelyik ki tudja majd gyomlálni. Különösen igaz ez az átláthatóságot érintő ügyekre, ahol a mindenkori hatalom, természeténél fogva, amúgy is vonzódik a titkosításhoz. Magyarul, a csonkán hagyott Alkotmánybíróság „vívmányait” könnyen lehet akkor is kerülgetni fogjuk, amikor az Orbán-kormány már csak egy múló emlék lesz.

 

Az Alkotmánybíróságot 2011. júliusától Paczolay Péter elnök vezette egészen addig, amíg megbízatása 2015. februárjában le nem járt. A következő egy évben a 14 fős testület élén Lenkovics Barnabás állt, akinek Kiss Lászlóval és Lévay Miklóssal együtt 2016. tavaszán szűnt meg alkotmánybírói mandátuma. Azóta Sulyok Tamás elnökhelyettesként ügyvezeti a testületet. Az Alkotmánybíróság négy bírói hely betöltetlensége mellett tavasz óta 11 fővel működik, és ebben az országgyűlési ciklusban már nem jár le újabb mandátum. A testület minden jelenlegi tagját 2010 tavasza után, egyoldalú kormánypárti jelölés alapján választották meg. A Paczolay-bíróság nem csak több, a kormány számára kellemetlen, megsemmisítő döntést hozott, de például a 7/2014 (III.8.) Abh. és a 13/2014.(IV.18.) Abh. a Sólyom-bíróság legjobb hagyományait követve fejlesztette tovább a véleményszabadság-ügyben kialakult gyakorlatot (igazolhatósági teszt az úgynevezett tény vs. vélemény vitákban). A Lenkovics-bíróság láthatóan már arra törekedett, hogy megsemmisítés helyett a jogalkotó számára barátságosabb eszközöket alkalmazzon és összességében is kerülni próbálta a konfrontációt a parlamenti többséggel. Kifejezetten aggasztó jelzés volt ebben az időben, ahogyan az ún. 40+ népszavazási kezdeményezés elkaszálták. Ezzel együtt, a 2015. február és 2016. április közötti időszakban is született több fontos döntés, amely keresztezte a politikai főhatalom számításait: elsősorban a földrablási ügyekben, a nemzeti parkok földhasználatával összefüggésben, egyházügyekben született határozatokra, a Quaestor-törvény részleges és az idei -közpénz jelleget veszítő- MNB-törvénymódosítás teljes megsemmisítésére gondolok, de jogállami szempontból megnyugtatóan rendeződött több, gyülekezési joggal összefüggésben benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálása is. Ekkortájt nyerte meg a KEHI-jelentések nyilvánosságáért folytatott csatát az LMP-s Lengyel Szilvia a kormányzattal szemben. A Lenkovics-érában a két távozó – nem a Fidesz által jelölt – bíró, Lévay Miklós és Kiss László, valamint a 2010. után egypárti jelöléssel bekerült Stumpf István, Szalay Péter, valamint Czine Ágnes döntéseikben következetesen a jogállamot védő évtizedes alkotmánybírósági gyakorlatot és a nemzetközi emberi jogi standardokat tekintették/tekintik viszonyítási alapnak. Velük szemben létrejött egy másik triumvirátus (Balsai, Dienes-Oehm és Varga Zs.), akik - egy abszolutista hatalmi felfogással- elsődleges szempontnak a parlamenti többséggel való harmonikus együttműködést tekintik. Több lényeges esetben is a jogállami, pluralista bírói csoporttal szavazott Lenkovics Barnabás, valamint az örökébe lépő Sulyok Tamás, időnként pedig Salamon László, illetve a sólyomi alkotmánybírósági filozófiát nem pártpolitikai alapon támadó Pokol Béla. Ezért alakulhatott ki – a Fidesz zsákmányszerzési szándékai dacára is- fontos ügyekben jogállami, nyilvánosságbarát többség a taláros testületben, egészen idén áprilisig. A tavaszi „csonkulás” óta a passzivitás a Lenkovics-érához képest is erősödött a tizenegy fős Alkotmánybíróság munkájában. Április óta hatalmi szempontból két érdemi ügy volt, s ezekben az AB nem az alkotmányt védte, hanem a kormánypárti érdekeket. A gyülekezési törvényre a miniszterelnök háza elé meghirdetett gyülekezés kapcsán kimondott mulasztás érdemi támpontok fellazította a korábbi alkotmányossági követelményeket, és kifejezetten kötelezett egy jogkorlátozó törvénymódosításra. Ám ezt még jogi érvekkel lehet is védeni, a társadalmi célú hirdetésként leadott kormányzati kampányfilmek jogsértő jellegét – eljárási bakugrással – megállapító Ab-döntés azonban olyan szinten áll távol az alkotmányvédelemtől, hogy egyértelműen az eddigi mélypontnak tekinthető. A gyülekezési ügyben Salamon és Stumpf, míg a kvótanépszavazási kampányhirdetések ügyében Czine, Stumpf, Sulyok és Szalay jelentetett meg különvéleményt. A döntésre váró átláthatósági ügyekben (költségtérítések, taopénzek, Paks2- mindhárom kérdésben az LMP tett indítványt) az eddig érvényesülő felfogás alapján nem lenne kétséges a végkifejlet, hiszen a testület mostanáig tartotta magát ahhoz, hogy a strasbourgi minimumot hazai alkotmányossági minimumként maga is elismeri. A „csonka” testület hangadó tagjainak különvéleményei alapján felettébb kétséges, hogy ennek az álláspontnak megvan-e még a többsége.

 

A zsákmányszerzésen túl

 

Az Alkotmánybíróság tagjainak jelölése, megválasztása az első pillanattól, 1989. őszétől kezdve egészen a „fülkeforradalomig” politikai alku tárgya volt. Az utolsó kommunista parlament az Ellenzéki Kerekasztal és az állampárt megegyezése alapján választotta az első Alkotmánybíróság tagjává Sólyom Lászlót, Ádám Antalt, Kilényi Gézát, Solt Pált és Zlinszky Jánost. A rendszerváltó parlament őket egészítette ki – többpárti megegyezést követően és az időközben főbíróvá választott Soltot is pótolva – Herczegh Géza, Lábady Tamás, Schmidt Péter, Szabó András és Tersztyánszky Ödön személyével. Az alkuban részes politikai erők természetesen törekedtek arra, hogy a saját világnézetüket, jogpolitikai felfogásukat képviselő bírót hozzanak helyzetbe, azonban az elsődleges szempont a szakmai kvalitás volt. Nagyjából ez a szemlélet jellemezte a többi, kétharmados körbe tartozó, közjogi méltóság kiválasztását úgy '89. őszétől '90. nyaráig. Az Alkotmánybíróság, mint szakmai közösség identitását jó negyedszázadon át meghatározta az a pártpolitikához fűződő viszony, amelyet leginkább egy Sólyom László elnökhöz kapcsolódó anekdotával lehet jellemezni. A Bokros-csomag első alkotmányossági vizsgálata idején, Horn Gyula akkori kormányfő üzent Sólyomnak, hogy beszélni szeretne vele a vizsgálat alatt álló törvényekről, mire Sólyom visszaüzent: „Az Alkotmánybíróság a Magyar Közlönyön keresztül kommunikál a kormánnyal”. Ennek a testületi identitásnak köszönhető, hogy például a szocialista képviselőből lett alkotmánybíró Bihari Mihályból éppúgy nem vált pártkatona, ahogyan a fideszes politikusként a testületbe került Stumpf Istvánból, vagy Balogh Elemérből sem. Jóllehet az igény meg lett volna rá. A '89/'90-es kegyelmi pillanat elmúltával ugyanis a politikai elit megszerezhető politikai zsákmányként tekintett az alkura bocsátott független közjogi pozíciókra. Vagy sikerült paritásos alapon kinek-kinek betennie a „saját emberét” a független pozícióba, akitől aztán -többnyire sikertelenül- azt várták, hogy „csatornát” biztosít a jelölő párt számára a pártpolitikától amúgy független intézménybe, vagy (ha például átvágták egymást, mint a Bruhács-Halmai páros elvetélt alkotmánybírói jelölésénél) kiegyeztek egy jogpolitikai felfogással még véletlenül sem rendelkező, „színtelen-szagtalan” jelöltben. Sólyom László -immáron államfőként – pontosan ennek az elvtelen gyakorlatnak a romboló hatását próbálta csökkenteni, amikor az elnököt megillető jelöléseknél nem volt hajlandó előzetesen egyeztetni a parlamenti pártokkal (meg is kapta a magáét a „demokratáktól”). A 2010-es „fülkeforradalom” után – a rendszerváltás óta első ízben- egyetlen pártszövetség kétharmados többség birtokába került. A Fidesz-KDNP abból indult ki, hogy megszabadul a megelőző húsz év alkufolyamataitól és brutális zsákmányszerzésbe kezdett. Amikor a kétharmados többség 2015. tavaszi elveszítése után első ízben, éppen a négy üresen maradt alkotmánybírói hely kapcsán tűnt úgy, hogy a Fidesz-KDNP mégiscsak alkura kényszerül. Mint kiderült a kormányoldal valójában nem szakított az addigi logikával, azzal kalkuláltak, hogy egy helyet dobnak a Jobbiknak, egyet a szocialistáknak, kettő helyet pedig tetszés szerint tölthetnek fel. A megelőző negyedszázadban ugyanis, ha közjogi tisztségek betöltése miatt a parlamenti pártok alkura kényszerültek, őket kizárólag a zsákmányszerző logika vezette. A demokratikus intézmények hitelvesztése nagymértékben vezethető vissza erre a gyakorlatra. Az LMP most szakított ezzel a negyedszázados hagyománnyal és bizonyította, hogy lehet más a politika!

 

Közjogi személyzeti politika: 2010-16.

 

A 2010-15. közötti időszakban a Fidesz-KDNP érdemben nem tárgyalt egyetlen közjogi pozíció betöltéséről sem az ellenzéki pártokkal, valamennyi helyre egypárti jelöltek kerültek. Az LMP 2010. júniusától kezdve, ennek ellenére, következetes politikát folytatott a közjogi tisztségekről szóló döntéseknél. Abban az esetben nem vett részt a szavazásban, ha az adott személy jelölésére a párt felfogása szerint nem is kerülhetett volna sor. Az LMP képviselői ezért nem vették fel a szavazólapot, amikor a Fidesz a saját frakciójából katapultálta Domokos Lászlót az ÁSZ élére, vagy Salamon Lászlót az Alkotmánybíróságba. Az LMP nemmel szavazott minden olyan esetben, amikor a formális kritériumoknak amúgy megfelelő jelölt jogállamhoz való viszonya, alkotmányfelfogása ellentétben állt a párt elveivel: ezért mondott nem a frakció például Juhász Imre, Pokol Béla, vagy Varga Zs. András alkotmánybíróvá, Lenkovics Barnabás Ab-elnökké, vagy mondjuk Székely László ombudsmanná, Polt Péter legfőbb ügyésszé történő megválasztására. Ha azonban a jelölttel kapcsolatban – szakmai alkalmassága mellett – a jogállamhoz való viszonyát érintően sem lehetett komoly kritikát megfogalmazni, az LMP-frakció az illető megválasztását támogatta. Ezért szavaztak az LMP-s képviselők igennel Paczolay Péter Ab-elnökké, Darák Péter kúriai elnökké, Szabó Marcel és Sándor Erzsébet alombudsmanná, Bihari Mihály, Czine Ágnes és Sulyok Tamás alkotmánybíróvá választására (Szalay Péter alkotmánybíró esetében a frakcióban lelkiismereti szavazás volt). Az LMP -ha az eljárási szabályok megengedték – az esélytelenek nyugalmával ugyan, de még jelölési jogával is élt. Így lett a párt köztársaságielnök-jelöltje 2010-ben az akkor hivatalban levő Sólyom László. Három körben állított az LMP frakciója alkotmánybíró-jelölteket – igaz, ebből két esetben a jelölteket a kétharmados többség már a jelölő bizottságból nem engedte tovább: Lehoczkyné Kollonay Csillát három, Bándi Gyulát két, míg Földi Andrást, Fülöp Sándort és Tóth Mihályt egy-egy alkalommal nevezte meg alkotmánybíró-jelöltjeként az elmúlt években az LMP. Ezek a jelölések azonban, valódi alkufolyamat híján, inkább szimbolikusak voltak és a konstruktív, önálló alternatívát kínáló ellenzékiséget mutatták be: a jogállami elkötelezettség mellett a munkavállalói jogokat, a nemi esélyegyenlőséget, valamint a jövő nemzedékek érdekeinek képviseletét hangsúlyozták. A szocialisták az elmúlt hat esztendőben hol felvették a szavazólapot, hol nem, ki tudja milyen megfontolások alapján. A 2010. júliusi alkotmánybíró-választási körben mindenesetre még az MSZP jelöltet is állított: Mészár Róza kúriai bírót, aki később a jelenlegi pártelnök, Molnár Gyula büntetőügyében a felülvizsgálati felmentő ítéletet hozta. A Jobbik, amelyik saját -egyébként valótlan, de erről majd később írok- állítása szerint, „kiszállt a tárgyalási folyamatból, és abba a jelenlegi korrupt, antidemokratikus és elvadult politikai helyzetben nem is tér vissza”, megszavazta alkotmánybírónak például a konzekvensen Orbán-hű szavazatokat szállító Juhász Imrét, illetve – gondolom a korábbi cigányozós nyilatkozatai fejében – Pokol Bélát. A Jobbik ráadásul 2015-ben az MNB körüli törvénytelen helyzetet is legitimálva, paktumot kötött a Fidesszel, hogy saját korábbi országgyűlési képviselőjét, Nyikos Lászlót bedugja az MNB felügyelőbizottságába. A parlamenti szavazási eredményekből ítélve, 2012.decemberében valamennyi frakció – így az MSZP és a Jobbik is- támogathatta Szabó Marcel zöld-alombudsmani megválasztását.

 

Az alku, mint olyan

 

Az alku, a „paktum”, szerves része egy többpárti parlamenti demokráciának. Az alkufolyamatoknak garanciális funkciójuk van mindenféle önkényuralmi törekvésekkel szemben. Egyebekben aligha meneteltek volna azzal a jelszóval az ellenzéki pártok a 2015-ös veszprémi időközi választásokon, hogy bontsuk le a kétharmadot… Ha ugyanis tagadjuk az alku létjogosultságát, nem sok értelme volt lebontani a kétharmadot. Természetesen tisztában vagyok azzal is, mennyire negatív töltettel bír a magyar politikai folklórban az alku, a „paktum”. Pontosan az alkukhoz hozzáégett előítéletek miatt cserélhette fel bátran és ellenállás nélkül Orbán Viktor 2010.után a „paktum-politikát” a nyers erő politikájával. Csakhogy a parlamenti alku sokféle lehet. Szólhat arról, hogy az alku tárgyát képező pozíciókon békésen elosztoznak a pártok, elhelyezik egymás feleslegessé vált kádereit és még csatornát is nyitnak egymásnak a független intézmények irányába. Erre tettek kísérletet a XX. századi pártok 1990.után. Szólhat arról, hogy az alku eredményeként valamennyi mérhető választói támogatottsággal bíró, illetve hosszabb távon kormányzati hatalomra esélyes nézetrendszer megjelenik a független közjogi intézményekben. Ez jellemezte a rendszerváltó, 1989-90-es politikai megállapodásokat. S szólhat arról is, hogy az alkufolyamatban megtaláljuk a parlamenti erők közös metszetét. Elvégre közös hazában élünk. Az LMP, XXI. századi pártként, ezt a felfogást képviselte a négy alkotmánybírói hely betöltése során.

 

Az egyeztetések

 

A pártközi puhatolózások 2015.decemberében indultak el és csak 2016.februárjában váltottak át hivatalos tárgyalásokká. A kormányoldal elég nyilvánvalóan arra készült, hogy a Jobbiknak és/vagy az MSZP-nek átenged egy-egy helyet, s a maradék két-három alkotmánybírói státuszról saját belátása szerint dönt. Erre a megoldásra kezdetben az MSZP is, nagyon sokáig pedig a Jobbik is nyitott volt. Az LMP részéről én azonban már decemberben jeleztem a Fidesz vezetőinek, hogy mi ebben a „játékban” akkor sem vagyunk érdekeltek, ha egyik-vagy-másik ellenzéki frakció kiszállása miatt mi kerülnénk alkotmánybíró-csináló helyzetbe. Jeleztem, mi nem szeretnénk sem két, sem egy „elempés” bírót, viszont kontrollt akarunk valamennyi helyet illetően. Az LMP elsődleges célja végig az volt, hogy a jogállam iránt elkötelezett alkotmánybírák aránya ne romoljon 2015. februárja, tehát Paczolay Péter távozáskori állapothoz képest és javuljon a Lenkovics Barnabás idén áprilisi távozása óta fennálló állapotához képest. Jelenleg a kormányhoz lojális alkotmánybírák egyértelmű többségben vannak a testületben. Az LMP-nek az a célja, hogy az Alkotmánybíróságban megkerülhetetlen legyen a jogállami, a Sólyom-féle Alkotmánybíróság jogfejlesztő tevékenységét tiszteletben tartó álláspont, s álljon vissza egy nyilvánosságbarát többség a testületben. Három jogállam iránt elkötelezett, pluralista jelöltben akartunk megállapodni úgy, hogy a negyedik jelölt személye sem legyen elfogadhatatlan a számunkra. További célunk volt, hogy a testületben legyen olyan személy, aki elkötelezett és jártas a jövő nemzedékek jogainak képviseletében, továbbá növeljük a nők részvételét a közhatalomban. Első körben jelölési elvekről voltunk hajlandóak csak egyeztetni és világossá tettük: olyan megállapodást szeretnénk, amely lehetőség szerint valamennyi frakció számára elfogadható. Kormányoldalon némi értetlenkedés fogadta, hogy az LMP nem kíván beszállni a zsákmányszerzésbe. A szocialistákkal is – elsősorban Bárándy Gergellyel, de Harangozó Tamással is- több alkalommal konzultáltam. Azt szűrtem le, hogy ők alapvetően „saját” jelöltben gondolkodnak: az MSZP-s nevek között volt olyan, akit az LMP ugyan biztosan tudott volna támogatni, de kizárt, hogy ez a másik három frakció egyetértését is bírja. S volt olyan is, akinek a jelölését később magunk is képviseltük, amikor az MSZP már kiszállt a folyamatból. Az akkori szocialista frakcióvezető ugyanis rajtaütésszerűen (miután erre Majtényi László és Gyurcsány Ferenc felszólította), egy pénteki napon bejelentette, hogy az MSZP bojkottálja az alkotmánybíró-jelölést. Több szakpolitikusuk is a rádióból értesült a hírről. A Jobbikkal több körben is folytattunk egyeztetést. Azonban hamar egyértelművé vált, hogy a két párt egymást kizáró tárgyalási stratégiát követ. A Jobbik ugyanis még tavasszal sem ítélte „korruptnak, antidemokratikusnak és elvadultnak” a politikai helyzetet, s mindenképpen „saját” jelöltet szeretett volna. A jobbikosok érveit megértettük, tiszteletben tartottuk, a jelöltjük nevét nem is szivárogtattuk ki. Azt viszont minden lehetséges fórumon elmondtuk: az LMP akkor sem járul hozzá a megelőző öt év pártpolitikusainak, országgyűlési, vagy európai parlamenti képviselőinek alkotmánybíróvá emeléséhez, ha a jelölés ellenzéki oldalról merül fel. Ezért is volt különösen aljas, amikor néhány liberális megmondó nyár végén azt kezdte terjeszteni, hogy a saját személyemről állapodtam meg a Fidesszel. Az LMP –a puhatolózások alapján- január végén készített el egy kezdetben 14 fős, később 18 főre bővülő listát az elfogadható alkotmánybíró-jelöltekről. A listán voltak olyanok, akik feltétlenül elfogadhatóak voltak számunkra, s olyanok is, akik csak bizonyos kombinációkban. Szerepelt rajta olyan jogtudós, akit korábban informálisan a szocialisták is megneveztek, s olyan is, akit ők ugyan nem említettek, de például a 2002-10. közötti szocialista adminisztrációban is dolgozott. A jobbikosok szinte valamennyi, a listán szereplő személyhez konstruktívan viszonyultak, de az ő esetükben a tárgyalási stratégiájuk eleve kizárta a róluk folytatott érdemi alkut. A listán szereplő személyek jelentékeny része nem tudott arról, hogy a neve komolyan forog a lehetséges jelöltek között, ezért nyilván érzékeny kérdés ilyesmiről részletesen beszámolni. Azzal tudom még érzékeltetni a lista-összeállítás elveit, hogy például már fel sem vetettük a 2014-es alkotmánybíró-jelöltünk, a korábbi zöldombudsman, Fülöp Sándor nevét, mivel ő időközben az LMP pártalapítványának lett társelnöke és a látszatát is kerülni kívántuk annak, hogy „elempés kádereket” akarunk elhelyezni. A novemberi megegyezésben szereplő valamennyi személy – Horváth, Marosi, Schanda és Szabó – rajta volt már a 14 fős listán is. A tárgyalások annyiban zajlottak titokban, amennyire ezt a személyekről folytatott alkudozás természete megkívánja. Én magam ugyanakkor már januártól kezdve több helyen, nyilvánosan is elmondtam az LMP jelölési elveit, tárgyalási stratégiáját. Az index.hu január 6-i és február 13-i cikkei elég jól dokumentálják a hivatalos tárgyalásokat megelőző folyamatokat, s aki ezeket az írásokat olvasta, annyira talán nem lepődött meg a végeredményen sem. Nagyjából február derekán úgy tűnt, hogy a kormányoldal és az LMP között létrejöhet a megegyezés a Horváth, Marosi, Schanda, Szabó kvartett körül. A Fidesz vezetéséből azonban visszajött a hír, hogy márpedig ők Horváth Attila mellett Lenkovics Barnabás jelöléséhez is ragaszkodnak. A helyzet számomra személyesen is kellemetlen volt, hiszen mindkét jogtudóst tisztelem, mindketten tanítottak. Horváth jogállamisággal kapcsolatos állásfoglalásai után hiába kutattunk, hatalompolitikai szempontból afféle „sötét lónak” tartottuk. Lenkovics még ombudsmanként a Zengő védelmezői közé tartozott, alkotmánybíróként is konzekvensen képviselt fenntarthatósági szempontokat és még csak azt sem lehet mondani, hogy döntéseinél minden esetben a kormány kegyeit kereste volna. Lenkovicsnak ugyanakkor az elmúlt években több olyan nyilatkozata is volt, ahol a hatalmi ágak együttműködését hangsúlyozta, ezzel mintegy alájátszva az orbáni abszolutista hatalomfelfogásnak. Ezért nem támogatta már korábban az LMP Lenkovics Ab-elnökké választását és ezért üzentünk vissza a Fidesznek: döntsék el, Horváthot, vagy Lenkovicsot támogatják negyedi alkotmánybírónak. Ha a négyesben mindketten szerepelnek, az LMP nem látja biztosítottnak alapvető tárgyalási céljai érvényesülését. A Fidesz-KDNP és az LMP között a tárgyalások ezen a ponton megszakadtak, s bár május elején (távozásom tudatában) tettem még egy próbálkozást a folytatásra, hetekkel később úgy hagytam el az Országházat, hogy már nem reménykedtem a „csonka” testület pótlásában. A folyosói pletykák arról szóltak, hogy nyáron a kormánypártok a Jobbiknál tettek újabb kísérletet a megegyezésre. Nekem az volt a megérzésem, hogy a miniszterelnöknek egyáltalán nem fontos az új alkotmánybírák megválasztása, hiszen a személyéhez lojális többséget éppen a „csonka” testület garantálja.

 

A megállapodás

 

Horváth Attila a Fidesz, Marosi Ildikó az LMP, Schanda Balázs és Szabó Marcel jelölése pedig egymástól függetlenül az LMP és a KDNP részéről merült fel először. Sulyok Tamás elnökhelyettesként elnökválasztás hiányában is vezeti a testületet. Alkotmánybíróvá választását az LMP támogatta, későbbi döntéseit a konfliktuskerülés jellemezte, ugyanakkor Sulyok volt az előadója a nemzeti parkok földterületeinek védelméről hozott, a kormányt az LMP indítványára elmarasztaló határozatnak. Tekintettel arra, hogy elnökjelöltet a testületen belülről, a jelöltséget vállaló bírák közül kellett találni, itt az LMP-t egyetlen szempont vezette: ne egy nyíltan kormánypárti bíró vezesse a testületet.Az LMP-frakció már a 2010. nyári jelölés során felkérte Marosi Ildikót, de a bírónő a szimbolikus jelölést -érthető okokból- nem fogadta el. Szabó Marcel zöld-alombudsmani megválasztását 2012. végén az akkor még egységes, 15 fős LMP-frakció – a többi ellenzéki frakcióhoz hasonlóan- támogatta. A jelöltek közül Schanda és -kis túlzással- Marosi is Sólyom-tanítvány. Schanda hosszú éveket húzott le az első Alkotmánybíróságon Lábady Tamás stábjában (majd 2003 és 2007. között is), Marosi Ildikó pedig Paczolay Péter alkotmánybíró mellett szolgált. Fontos tehát, hogy két olyan személy is bekerül a testületbe, akik látták már belülről az Alkotmánybíróság működését, pontosan ismerik az elmúlt negyedszázadban kifejlődött alkotmánybíráskodási kultúrát. A jelöltek politikai intaktsága szempontjából sem lényegtelen körülmény, valamennyi jelölt életkora közel van a 45 éves alsó határhoz, továbbá valamennyien rendelkeznek nemzetközi tudományos munkássággal. Magyarul szakmai karrierjük nem az Alkotmánybíróságon és vélhetően egy Orbán utáni világban zárul. Marosi Ildikó kúriai bíró, a Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiumában, valamint Önkormányzati Tanácsában jár el. Nevéhez fűződik az úgynevezett 40+ népszavazási kezdeményezés átengedése. Pár héttel ezelőtt pedig a Marosi-féle kúriai tanács elmarasztalta a Vajna-tv-t, mert közcélúnak álcázta a kvóta-népszavazási kampányban a kormányzati propagandát. Mindkét döntését amúgy a jelenlegi alkotmánybírósági többség megváltoztatta. Marosi Ildikó tagja továbbá a konzervatívnak aligha nevezhető Acta Humana emberijogi folyóirat szerkesztőbizottságának. Schanda Balázs az ország egyik legkiválóbb aktív, alkotmányjogásza. Tőlem világnézeti szempontból mérföldekre áll, viszont pontosan tudom, hogy szigorúan érvényesíti az állam világnézeti semlegességének liberális elvét. Még 2010. őszén, a PPKE jogi kari dékánjaként Schanda szervezte az első egyetemi fórumot, ahol élesen bírálták a kormány akkor indult alkotmányozási ámokfutását. Schanda aktív szereplője a katolikus közéletnek, a Pax Romanának, Benedek pápa jelölte a Világiak Pápai Tanácsába. Az első Orbán-kormányban, mint az ország vezető állami egyházjogásza, valóban dolgozott minisztériumi főosztályvezetőként (1998-2002. között). Viszont semmi köze Schandának a fideszes egyháztörvényekhez -éppen ellenkezőleg! A KDNP 2011. nyarán még egyeztetett az egyházak képviselőivel, s az egyeztetéseken Schanda a Magyar Katolikus Püspöki Kart képviselte (lásd még: jereváni rádió). Aztán a Fidesz a zárószavazás éjszakáján kukába dobta az egyházakkal egyeztetett verziót. A 2015-ös egyháztörvény-tervezetnél az IM ugyancsak nem vitte túlzásba az érintettekkel folytatott egyeztetést. Schanda ekkor nyilvánosan is bírálta a kormányzat egyházszabályozási koncepcióját. Nem véletlen, hogy a fideszes vezetők a tavasz folyamán nem voltak túl lelkesek Schanda alkotmánybírói jelölésének ötletétől. Szabó Marcel az elmúlt években nem önálló országgyűlési biztosként, hanem a Székely László ombudsman alá beosztott, a jövő nemzedékek érdekeiért felelős helyettes biztosként szolgált. Talán ennek is betudható, hogy egyes ügyekben nem kellő eréllyel lépett fel, az LMP-től emiatt Paks2 kapcsán bírálatot is begyűjtött. Ugyanakkor számos fontos témában harcosan, következetesen, az ellenzéki pártokkal egy platformon ment szembe a kormánnyal: Kishantos, a földrablások, a zöldhatóságok szétverése ügyében, a fővárosi zöldfelületek védelmében vállalt konfliktusokat. Felhívta a figyelmet – egyébként az LMP-hez és a Jobbikhoz hasonlóan – a TTIP és a kormány által már aláírt CETA veszélyeire. Szabó rövid időt szolgált a kormányzati apparátusban nemzetközi környezetvédelmi jogi területen, hazai és külföldi egyetemeken évtizedek óta nemzetközi és európai közjogot is oktat. Elmélyült és elkötelezett ismerője a jövő nemzedékek jogai elméletének, a természeti erőforrások megőrzésére, hazánk GMO-mentességére vonatkozó alaptörvényi előírásoknak. Horváth Attila politikai nézeteit hallgatóként is bajosan lehetett kifürkészni, az alkotmányozási vitában nem nyilvánult meg. A magyar jogtörténet professzora, az államszocialista alkotmánytörténet legelismertebb hazai művelője. Azt már kevesebben tudják Horváthról, hogy magyar és német egyetemeken a kereskedelmi jog történetét kutatta, továbbá nemzetiségi joggal is foglalkozik. Elfogadtam Gulyás Gergely érvelését, hogy ha az alaptörvény egyszer kaput nyitott a történeti értelmezésre, szükség van a testületben egy jogtörténészre. Márpedig Horváth Attila ma Magyarország egyik vezető jogtörténésze. Horváth politikai szempontból annyiban „fogható”, hogy kedvenc témái közé tartoznak az ötvenes évek koncepciós perei, s tagja volt a 2006. őszi rendőrterrort vizsgáló Civil Jogász Bizottságnak. Személyesen mindkét szerepvállalásáért tisztelettel tartozom Horváthnak, de természetesen megértem, ha mindkettő érzékenyen érinti a DK-t és szövetségeseit. A négy alkotmánybíró-jelölt egyike sem vádolható pártpolitikai kötődéssel. Megválasztásuk esetén, lényegi döntési helyzetekben alakulhat ki jogállami, nyilvánosságbarát többség, ráadásul először kerül a testületbe a jövő nemzedékek érdekeinek képviseletében jártas jogtudós és bővült a nők közhatalmi részvétele. Ezzel a megállapodással tehát az LMP valamennyi célját elérte.

 

A kritikák

 

Természetesen megértem és tiszteletben tartom azt az álláspontot is, hogy az elmúlt hat évben egypárti jelöltekkel feltöltött Alkotmánybíróságot ignorálni kell. Csakhogy az elmúlt hat évben -és az elmúlt hónapokban is! -ellenzéki politikusok szakmányban terjesztettek elő alkotmányjogi panaszokat és egymással versenyezve gyűjtötték a parlamenti patkóban az aláírásokat alkotmánybírósági beadványokhoz. Hosszasan lehetne idézni, hogyan hozsannáztak az ellenzék számára kedvező Ab-döntések közlésénél a most kollaborációról hadováló ellenzéki pártok az elmúlt pár évben. Teljesen legitim vitát lehetne nyitni arról, hogy egyezkedések helyett várjuk meg a következő választásokat, ahol az ellenzék kétharmados többséget szerez (Jobbikkal? Jobbik nélkül?), s akkor majd szépen jön egy új alkotmány és távoznak az egypárti bírák. Persze még ebben az esetben is kérdés, hogy mi lesz a következő két évben kiépülő alkotmánybírósági joggyakorlattal. Csakhogy egyelőre nem úgy néz ki, hogy 2018-ban a Fidesz egyharmad alá szorulna. S akkor mi történik mondjuk az Ab-döntésre váró titkosítási ügyekkel? Persze megértem, ha a szocialisták és a gyurcsányisták számára nem fontos a nyilvánosságbarát AB, elvégre 2010 előtt is perekkel kellett kivernünk az akkori kormányból közérdekű adatokat és 2010-ben még Paks bővítésével kampányoltak. Ha nincsen új alkotmányozó többség, a bojkott-politika következményeit évtizedek múlva is viselni fogjuk. A minél-rosszabb-annál-jobb politikája éppen ezért egész egyszerűen hazaárulás. Az új alkotmánybírák megválasztása tehát nem Orbán Viktor érdeke: Orbán Viktor köszöni szépen, jól el van a jelenlegi tizenegy fős testülettel is, sőt, még jobban érezné magát Alkotmánybíróság nélkül. A kollaborációs vád egészen vicces a DK részéről.

 

A Gyurcsány-érdekeltséget képviselő Kóka János „üzleti delegáció” tagjaként rendszeresen elkíséri Orbánt, Szijjártót külföldi útjaikra. Ez nem kollaboráció, végtére is csak Gyurcsány zsebéről van szó. Ha viszont a parlamenti ellenzék esetleg tud olyan alkotmánybírákat küldeni a taláros testületbe, akik időnként útját állnák az orbáni hatalomgyakorlásnak, na az kollaboráció.

 

Az elmúlt napokban egyetlen olyan kritika volt a megállapodással kapcsolatban, amely komoly megfontolásra méltó, s ez a Kettős Mérce cikke. A Kettős Mérce ugyanis azt feszegeti, hogy az Alkotmánybíróság világnézeti szempontból homogén, s ezt az egyhangúságot a jelölti kvartett egyáltalán nem oldja. Azt most hagyjuk, hogy egyáltalán mennyire értelmes dolog a XXI. században a jogpolitikai irányokat XIX. századi kategóriákkal leírni. Megjegyzem, intézményi, államhatalmi kérdésekben Marosi és Schanda, emberi jogi vonatkozásokban pedig Marosi egyértelműen liberális jogpolitikát követ, Szabó Marcel pedig alapvetően egy XXI. századi jogfelfogást testesít meg. Fogadjuk el, hogy a kvartett világnézeti szempontból kissé homogén, hiszen magam is elismertem, hogy mondjuk tőlem Schanda katolicista világszemlélete nagyon távol áll. Csakhogy ma, a magyar Alkotmánybíróságot illetően nem ez a lényeges törésvonal! Az orbáni abszolutista hatalomfelfogás a hatalmi ágak harmonikus együttműködését vallja. Ezzel szemben áll a pluralista, jogállami hatalomfelfogás, amelyik hisz a fékek és ellensúlyok rendszerében. A mai Alkotmánybíróságban mindkét felfogásnak van 3-3 elkötelezett híve. A négy jelöltből hárman elkötelezettek a pluralista, jogállami felfogás mellett és a negyedikről sincs okunk feltételezni, hogy az abszolutista felfogás elkötelezett híve lenne. A tét tehát az, hogy az Alkotmánybíróság legalább időnként ellensúlyát tudja-e képezni a jogalkotónak, képes-e fékezni önkényuralmi törekvéseket. Pontosan tudom, hogy az általam felvetett bírójelölteknek is lesznek olyan döntései, amelyek majd nekem sem tetszenek, ahogyan az egypárti bíráknak is voltak az elmúlt években bátor, progresszív, elfogadható határozataik. Az összkép az igazán lényeges. S ebből a szemszögből az LMP a haza, a magyar demokrácia sorsát a kockázatkerülő rövid távú pártérdek elé helyezte. A 2010-es fordulat óta első ízben kínálkozott alkalom arra, hogy egy demokratikus alkufolyamattal a jogállamból valamit -és ne csak szavakban- helyrehozzunk. Az LMP felelős ellenzéki pártként ezt az esélyt ragadta meg. Magyarország érdekében.

 

 

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://reflektor.blog.hu/api/trackback/id/tr3511979558

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Vallás vs Erkölcs 2016.11.22. 08:41:28

Vallás: Azt tenni amiben hiszünk, függetlenül attól, hogy mi a helyes. Erkölcs:Azt tenni ami helyes, függetlenül attól, hogy miben hiszünk

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kállai Ákos · https://plus.google.com/110461678966803800584 2016.11.21. 18:18:15

azért arról még meghallgatnám Schiffer Andrást, h a legalább kilenctagú jelölőbizottság nyolc taggal szavazta meg az alkotmánybíró-jelölteket, bár illúzióim nincsenek, hiszen Sólyom László súlyosan alkotmányellenes köztársasági elnökké választásának is könnyedén talált helyet az arcán

figyelő jehu 2. 2016.11.21. 20:50:16

Nevetségesnek/szánalmasnak mondanám ezt a hadovát, ha nem volna bicskanyitogató...

Bolsi Buster 2016.11.22. 00:39:16

Ez a bal oldali bíró sólyommal szemben akkora zsidó, hogy az orra beleakad a kilincsbe

MACISAJT 2016.11.22. 01:16:23

"Teljesen legitim vitát lehetne nyitni arról, hogy egyezkedések helyett várjuk meg a következő választásokat, ahol az ellenzék kétharmados többséget szerez (Jobbikkal? Jobbik nélkül?), s akkor majd szépen jön egy új alkotmány és távoznak az egypárti bírák. "

Szívesen elnézném ezt a teljesen legitim vitát...
És közben a térdeimet csapkodnám a röhögéstől...

netukki 2016.11.22. 01:37:32

Schiffer és az LMP a demokrácia látszatának a fenntartásában segédkezik egy fasisztoid rezsimben. (V.ö.: Ungvári Rudolf: A láthatatlan valóság – A fasisztoid mutáció a mai Magyarországon. Budapest, Kalligram, 2014).

Az alkotmánybíróságok kiheréléséről lásd: Bugarič, B. & Ginsburg, T., 2016. The Assault on Postcommunist Courts. Journal of Democracy, 27(3), pp.69–82. Available at: muse.jhu.edu/article/623608.

maxval bircaman BircaHang szerkesztőség · http://bircahang.org 2016.11.22. 05:26:32

@netukki:

Ungvári egy fanatikus ballib, szavára normális ember nem ad.

Porex Fox (törölt) 2016.11.22. 06:15:54

@figyelő jehu 2.: Magával ragadó a logikus érvelésed :-))

feketeesfeher 2016.11.22. 06:20:56

Schiffer András leírja, hogy ő milyen csodálatos elme, ellenben mindenki más az ellenzéki pártokban ostoba, hülye troll, nem mellesleg utálatos DK-s és veszett gyurcsányista.
És erre az a bizonyíték, hogy Schiffer András leírja, hogy ő milyen csodálatos elme, ellenben mindenki más az ellenzéki pártokban ostoba, hülye troll, nem mellesleg utálatos DK-s és veszett gyurcsányista.

Hát itt tart a magyar politika.

feketeesfeher 2016.11.22. 06:46:08

Schiffer András az alkotmánybírók megválasztásának előestéjén posztol egyet arról, hogy az amúgy gyakorlatilag kizárólagos hatalommal rendelkező fidesz ellenében ő márpedig kiharcolta olyan alkotmánybírák megválasztását, akik majd szembe mennek a fideszes kizárólagosságra törekvésekkel, és a fidesz majd pont ezt nyeli be csont nélkül. Plusz persze vesszen Gyurcsány meg a rohadék DK-ok. És mindezt persze el is hisszük, hisz maga Schiffer András írta. És ha Schiffer András azt írja, hogy az LMP-s paktumok jók, a többi paktum meg nem, akkor az nyilván úgy is van.
És a fidesz is csupa jóravaló politikusból áll, akik arról híresek, hogy támogatják a hatalmuk korlátozását biztosító szervezetek függetlenségét és üzemszerű működését.

És én is csak nemrég ébredtem.

OkoskaTo:rp 2016.11.22. 08:28:29

Schiffer szépen (vagy sem) próbálgatja itt tisztára mosni a fost. Csak épp egy "apró" kérdésről feledkezik meg: Ha a jelöltek valóban nem Fidesz-káderek (mint ahogyan ő állítja), akkor a Fidesznek miért állna érdekében megszavazni őket?

Kíváncsi leszek majd, ki fog dönteni az érvénytelen jelölés ügy

OkoskaTo:rp 2016.11.22. 08:30:51

ében; csak nem a szabálytalan tagokkal kiegészített Ab dönt a szabálytalan tagjairól (azaz önmagukról)? Ha lenne valamennyi gerinc bennük, nem vennék át a kinevezésüket Ádertől.

HaCS 2016.11.22. 08:32:51

A Parlamenti Purparlé legújabb évadát láthatjuk a Circus Maximusban a Kossuth tér 1-3. alatt.

Ezekről az előadásokról írni fog az összes újság!
Világszám!

Jöjjenek, nézzék, nevessenek! Felejtsék el a világ minden gondját-baját!

Zoltán Lukács 2016.11.22. 08:35:01

A négyből három pázmányos. Ennyit a zsákmányszerzésről.

Szelid sunmalac 2016.11.22. 09:11:29

Gyonyoru regenyt rittyentett ide. En megprobalok kicsit tomorebb, kozerthetobb lenni: Schiffer, baszodj meg!
Azt irod, hogy mint felelos ellenzeki part te ajanlottad ezeket a birokat, akiket aztan a fidesz el is fogadott. Gondolom fejet hajtott nagysagod elott es belatta, hogy a kotmanybirosagba bizony ellenzeki birok kellenek.
Te, meg a felelos ellenzeki. Izlelgesd a szot baszom anyad: ELLENZEKI. ELLENZEK!!!! Nem az aktualis hatalom kiepitesenek segedje, hanem ELLENZEK. Remlik?!

figyelő jehu 2. 2016.11.22. 10:45:54

@Porex Fox:
Ugyan mit kellene "érvelnem"? Elég az, ahogyan Schiffer "érvel" - az ellentmondások teljesen nyilvánvalóak. Jobb lett volna, ha semmit sem szól, ám egy alkalmat sem tud kihagyni, hogy gyurcsányozzon...

Ez pedig minősíthetetlenül aljas, de összhangban van azzal, ahogy Schiffer és pártja eddig is "poltizált":

"Horváth politikai szempontból annyiban „fogható”, hogy kedvenc témái közé tartoznak az ötvenes évek koncepciós perei, s tagja volt a 2006. őszi rendőrterrort vizsgáló Civil Jogász Bizottságnak. Személyesen mindkét szerepvállalásáért tisztelettel tartozom Horváthnak, de természetesen megértem, ha mindkettő érzékenyen érinti a DK-t és szövetségeseit."

Ez a Horváth a neonáci-újnyilas Gaudi bandájában végezte "tiszteletre méltó munkáját"...

sas70 2016.11.22. 11:27:14

Schiffer abban hiszem él, hogy menti, a menthetőt és ehhez jól érvvel. Közben azonban azt nem veszi észre, hogy ez az ügy már régen nem erről szól és ezáltal a tevékenységével legitimálja, egy autokratikus hatalom felépítését és működését, mert tulajdonképpen ez már felépült. Persze bármelyik ujjunkat haraphatjuk az fáj, csak talán nem mindegy, hogy mennyire. A fő baj az, hogy a demokrácia egyik legfőbb intézménye és a hatalom legnagyobb ellensúlya, már régen nem tudja betölteni teljes mértékig a szerepét. Sajnos itt tartunk.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.com/ 2016.11.22. 13:52:18

Hát mégis Lehet Mutyi a Politika? ;-)

netukki 2016.11.22. 14:59:48

Az Eötvös Károly Intézet közleménye [részlet]:

"Az LMP azzal, hogy támogatja a Fideszt az új alkotmánybírák megválasztásában a NER rendszerkritikusa helyett, ezúttal a rezsim konstruktív ellenzékeként lép fel, amivel a NER működtetéséhez nyújt segítséget. Liberális demokráciában a konstruktív ellenzékiség nem csak lehetőség, hanem kötelesség, mert az alkotmányos intézmények csak a kormánytöbbség és az ellenzék kooperációjával működtethetőek. A NER-ben azonban a konstruktív ellenzék az illiberális állam fenntartásához járul hozzá."

nepszava.hu/cikk/1112649-megvalasztottak-az-alkotmanybirosag-elnoket-es-negy-uj-tagjat

Porex Fox (törölt) 2016.11.22. 18:06:25

@figyelő jehu 2.: Jaaaa, báncsa Flet0t, ez a baj... Ok, értem.

Waldi! 2016.11.23. 10:01:33

"szigorúan érvényesíti az állam világnézeti semlegességének liberális élvét" Schiffer egy hasznos idióta.

Kedves Hadházy Ákos!
Azért írunk neked, mert elhűlve néztük az ATV Szabad Szemmel című műsorában Molnár Csabával folytatott vitádat. Egyértelműen kiderült ugyanis belőle, hogy úgy mentél bele a 2015. decemberében Schiffer András által alkotmánybírónak jelölt személyek megválasztásának támogatásába, hogy a jogi munkásságukról alig tudtál valamit. Pozitívnak érezzük, hogy Molnár Csaba felvetésére azt válaszoltad, hogy meg fogjátok tekinteni az általa említett cikkeket, így reménykedhetünk abban, hogy a pártérdekek mellett az ateista és nem hívő állampolgárok érdekeit is figyelembe veszed; hiszen közülük sokan bíztak az LMP-ben. A mi észrevételünk a következő: Schanda Balázs alkotmánybíróvá választása minden, a szekuláris értékek iránt elkötelezett ember számára elfogadhatatlan.
A Heti Válasz szerint Schanda a következőket nyiltakozta: "A preambulumban azért is lehet helye ennek [Istennek], mert - Schanda Balázs katolikus alkotmányjogász szerint - az előszó az alkotmányozó "írói munkásságának része", melyben az alaptörvény végső forrását nevezik meg. "Ahogy a himnusz első sorával is együtt tud élni hívő és nem hívő, úgy az ateistáknak ebben sem kell veszélyt látniuk. Sőt még megnyugtató is lehet számukra, hiszen a hívők ezzel kifejezik: elismernek egy náluk magasabb kontrollt" - magyarázza Schanda."" Szerintünk egy alkotmánynak azt a minimumot kell tartalmaznia, amiben az állampolgárok egyetértenek, és a keresztények istene semmi esetre sem olyan, amiben mi ateisták egyet tudnánk érteni. Ez az alkotmány a nem hívőket másodrendű állampolgárként kezeli. Schanda hozzáállása elfogadhatatlan számunkra. Azt az "érvet" a legkevésbé sem tekintjük megnyugtatónak, hogy valaki a saját legjobb meggyőződése helyett csak a képzeletében létező entitások parancsait követi. Nem tudjuk elképzelni, hogy Schanda Balázs az ateisták érdekeit minimális mértékben is képes lenne képviselni az alkotmánybíróságon.
Schanda Balázs az Új emberben a követezőképpen relativizálja a Katolikus Egyház által sokáig szisztematikusan rejtegetett papi pedofíliát: "Minden tragikus eset felmérhetetlen szenvedést és kárt okoz, ugyanakkor a tárgyszerűség megköveteli, hogy a jelenség tényleges mértékét ne túlozzuk el: amerikai kutatások szerint a katolikus papok például a pedagógusokhoz képest elenyésző arányban követnek el szexuális jellegű visszaéléseket. A volt szocialista országokban pedig az ilyen cselekmények aránya a nyugati országokhoz képest alacsonyabb. A visszaélések médiabeli megjelenítése inkább az egyházellenes hangulatkeltés részének tűnik, Magyarországon gyakran politikai szándékoktól sem mentesen." Hogy fog valaki pártatlan döntéseket hozni vallási és egyházi kérdésekben, ha a papok által molesztált, megerőszakolt gyerekek szenvedésénél fontosabbnak tartja az egyház hatalmi érdekeit?
Schanda Balázs a következőket írta a Magyar Kurírban: "Adott esetben azt kellene megnézni, hogy egy gyógyszerész köteles-e egy abortív hatású készítményt – ami esetleg a gyógyszerkönyvben szerepel – tartani és forgalmazni, és ha lenne ilyen kötelezettsége, az a kötelezettség szükséges és arányos korlátozása-e az ő lelkiismereti szabadságának." Milyen ország lesz az, ahol Schanda Balázs terjeszt elő egy esetet az alkotmánybíróság elé? Egy jehovista sebész megtagadhatja a vérátömlesztést a haldokló páciensétől a vallási nézeteire hivatkozva? Ha valaki nem akar bizonyos gyógyszereket árulni, akkor ne menjen patikusnak. Annyi más szép szakma van.

Waldi! 2016.11.23. 10:02:13

A HVG cikke szerint Schanda egészen gyomorforgató véleménnyel rendelkezik a Charlie Hebdo mészárlással kapcsolatban: ”A káromkodás, a blaszfémia verbális erőszak a hívő ember ellen, és hatásait tekintve ehhez hasonló megítélés alá esik a vallási tisztelet tárgyának képi meggyalázása is”. A Charlie Hebdo elleni párizsi támadások ihlette cikkében arról is ír, hogy „nem lehet nem elítélni” az ellenük elkövetett terrorcselekményt, de „az áldozatok iránti kegyelet sem teszi mellékessé azt a körülményt, hogy a lap a véleménynyilvánítás szabadságát maga előtt tartva, anyagi érdekektől nem mentesen, rendőri védelmet élvezve, mások méltóságának legérzékenyebb vonatkozásain élcelődött”. Az egyházjogász szerint a sértő tartalmak korlátozása európai mércével nem jelentette volna a véleménynyilvánítási szabadság szükségtelen és aránytalan korlátozását. Schanda ugyan az öncenzúrát is elveti, mint megoldást, ugyanakkor úgy véli, az önkorlátozás nem a véleményszabadság ellen hat, ha mások tisztelete motiválja." Forog a gyomrunk, amikor Schada az állam költségén védett karikaturisták pénzéhességével és a muzulmán terroristák vallási érzékenységével próbálja emberek lemészárlásának bűnét kisebbíteni.
Mi, ateisták nem tudjuk tisztelni mások vallásos meggyőződését; éppen azért vagyunk ateisták, mert azt bizonyítékok hiányában téveszméknek tartjuk. Schanda valami álomvilágban él, ha azt gondolja, hogy a különféle világnézetek képviselőinek tisztelniük kellene a másik érzékenységét. Amikor mi azt mondjuk, hogy ateisták vagyunk, nem hiszünk egyetlen vallás istenében sem, akkor létezésünkkel explicit sértjük meg az összes vallást hívőjét. Vajon Schanda cinikus kijelentésével, hogy az ateisták érdekét szolgálja a keresztény isten az alkotmányban, mennyire volt tisztelettel az ateisták iránt? Mi ateisták nem szeretnénk, hogy bárki is tiszteljen minket, vagy a nézeteinket, csak azt szeretnénk, hogy az állam és az egyház legyen szétválasztva, és ne kényszerítsenek ránk vallási nézeteket és hitelveket, erkölcsi parancsolatokat.
Kedves Ákos, reméljük, hogy érted, miért nem szeretnénk, hogy valami sötét pártpolitikai paktum következményeként egy Schandához hasonló vallási fanatikus 12 évig alkotmánybíráskodhasson. Kérjük, hogy csatlakozzatok az ellenzéki pártokhoz, akikhez, furcsa módon, az interjúban nem soroltad be az LMP-t; valamiről lemaradtunk? Kérjük, hogy ne segítsétek szavazataitokkal a Fidesz-KDNP keresztény kurzusát. Az általuk működtetett rendszer korrupciója ellen Te is hetente küzdesz; kérjük, hogy az LMP ne járuljon hozzá, ahhoz, hogy újabb 3 parlamenti ciklusra bebetonozhassák a felvilágosodás, a szekularizmus, a humanista erkölcs ellenségeit az Alkotmánybíróságba.
Üdvözlettel:

A Magyar Ateista Társaság

www.facebook.com/magyar.ateista.tarsasag/posts/1299547906756081:0

ciooo1 2016.11.23. 11:51:17

Kis lépés az egyik "fék" ill. "ellensúly" működőképességének, - vagy még inkább - hatékonyságának visszaállításához. Pragmatikus, céltudatos LMP-s hozzáállás.
Nagy kár, hogy - az olvasottakból úgy fest - az ide kommentelők nagy részének értelmezési/éleslátási képessége nem teszi lehetővé, hogy ezt megértse.

ciooo1 2016.11.23. 11:54:03

@feketeesfeher: 3 bekezdésnyi cinizmus úgy, hogy közben nem mondott semmi értelmezhetőt. Van még a tarsolyában a leírtakhoz kapcsolódó érdemi hozzászólása is?

játccótér 2016.11.23. 12:27:06

Schiffer készíti elő, hogy egyszer ő is AB-n legyen. Melyik egyetemen kezdi meg a PhD-ját írni és mikor kezd tanítani? Mert érdek nélkül nem csinál semmit, ez biztos.

De: korrektnek tartom az LMP hozzáállását, az AB a jogállamiság szimbóluma, pláne ha teljes, így van esélye féknek vagy/és ellensúlynak lenni. Számomra megfelelő jelölteket találtak, így én most ezt az akcióját nagyon megdicsérem, de ettől még nem leszek LMP-s. Ilyen tulajdonságokkal kell bírni egy igazi politikusnak, felülemelkedni piszlicsáré dolgokon, egészben kell látni és tenni, ami mindenki hasznára vezet.

beszóló 2016.11.23. 13:54:53

játccótér: Szerintem is korrekt az LMP. És szerintem Schiffer is. Ez az írása jól öszefoglalta a jelölés történetét. Azokat a részleteket is, amelyeket újságból, posztokból, pártközleményekből nem lehetett megismreni, pedig engem érdekelt.
Egyébként pedig miért baj, ha valaki érdekből cselekszik? Mindenki úgy tesz. És az sem lenne baj, ha AB lenne, különösen ha felkészül rá. Mert szerintem alkalmas lenne.
Én ugyan szívesebben látnám a politikában, de láthatóan a sajtó és a politikusi közeg nem fogadja be. Úgy meg elég nehéz.

WLaci 2016.11.29. 03:09:59

Nekem sem tetszett az alku, de most, hogy elolvastam, azt kell mondjam, korrekt írás. Sok újat tudtam meg a jelöltekről, aminek ismeretében respektálom Shiffer képességét egy elvszerű kompromisszumra.
süti beállítások módosítása