Az Európai Bizottság elnöke a következőket írja Fidel Castro halálhírére reagáló közleményében:

„Fidel Castro a múlt század egyik történelmi személyisége és a Kubai forradalom megtestesülése volt. Castro halálával a világ egy olyan embert vesztett el, aki sokaknak hős volt. Megváltoztatta az országát és a tágabb világot is, a befolyása távolra elért. Fidel Castro a huszadik század egyik forradalmi személyisége marad. Az örökségét a történelem fogja eldönteni.”

Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok megválasztott elnöke ezzel szemben a következőket írta:  „Fidel Castro öröksége sortűzzel, lopással, mérhetetlen szenvedéssel, szegénységgel és az alapvető emberi jogok eltiprásával teli.  Bár Kuba egy totalitariánus sziget marad, az a reményem, hogy a mai nap az eltávolodás napja lesz az eddig átélt tengernyi borzalomtól egy olyan jövő felé, ahol a csodálatos kubai emberek abban a szabadságban élnek, amelyet annyira megérdemlenek.”

Vlagyimir Putyin orosz elnök szerint pedig „a szabad és független Kuba, amelyet Castro és szövetségesei építettek, a nemzetközi közösség befolyásos tagja lett, és sok ország és nemzet számára példaértékű volt.  Fidel Castro Oroszország őszinte és megbízható barátja volt.”

François Hollande francia elnök a következőket mondta Castro haláláról: „a kubaiak számára megtestesítette a külföldi elnyomástól való szabadság büszkeségét”.Nyilatkozatában egyszerre ítélte el a kubai emberi jogi sérelmeket és az amerikai Kuba elleni embargót.

Justin Trudeau kanadai miniszterelnök Castrot méltató szavait a kommunizmus áldozatainak méltósága miatt nem idézzük.

Az a helyzet, hogy Fidel Castro egy gyilkos és egy diktátor volt. Egy diktátor volt, aki mérhetetlen szenvedést okozott a népének, aki politikai ellenfeleit bebörtönözte, aki megölette azokat, akiket ellenségének képzelt. Fidel Castro, a jobboldalinak nem nevezhető Tamás Gáspár Mikós szerint is, lázadóból lett zsarnok, és Kubában „minden, ami szép volt, friss volt, őszinte volt, fölszabadító volt, igazságos volt, mindaz, ami méltóságot adott egy pillanatra a népnek, aztán megbukott, elsilányult, tönkrement.”

Az EU első embere és Hollande ezekkel a közleményekkel annyit bizonyított, hogy számukra azok az értékek, amelyeről amúgy mindig beszélnek, és amelyeket bunkósbotként használnak: úgy mint a szabadság, a polgári jogok,  vagy a demokrácia nem igazán fontosak.  Amikor ugyanis a nagy nyugat európai kávéházak, a jól gondolkozók, azt várják el, hogy egy volt kommunista diktátort kell „megérteni”, akkor azt teszik.  

Milyen vezetése van az EU-nak, hogyha Fidel Castro halálakor nem írja le, hogy emberi jogok, demokrácia vagy sajtószabadság? Milyen vezetői vannak annak a politikai szervezetnek, amely folyamatosan a demokráciáról és az európai értékekről papol, ha itt csöndben vannak? Hogy írhat egy diktátorról egy európai politikus olyat, hogy majd a történelem eldönti az örökségét? Hogy lehet ilyen cinikus, ilyen vak az EU vezetése? Hogy lehet a nyugat-európai politikában még mindig elfogadható a kommunizmus? Hogy kerülhetnek megint egy platformra Putyinnal? És ami a legérdekesebb: hogy lehet az, hogy Trump szavainak van egyedül igazán értelme?

Juncker, Hollande és a többi nagy vezető nem tartják fontosnak azt, milyen egy kommunista diktatúra, ott milyen jogsértések vannak. Ők annyit tartanak fontosnak, hogy ne mondjanak semmit, hogy ne sértsenek meg senkit.

Ezzel pedig megsértettek mindenkit, akinek a szülei, nagyszülei a kommunizmus áldozatai voltak. Mindenkit, akinek a szabadságát, az életét veszélyeztették, mindenkit, akit elnyomtak. Nem. Megsértettek minket, magyarokat is, mert nem érdekli őket, velünk mi történt, és kik élnek itt.

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!