Ha jól sejtem, most sokan felhördülnek, majd azt mondják, olyan, hogy kifizethetetlen albérlet nincs, hiszen a piac úgy működik, hogy annál többet nem lehet elkérni, mint amennyit kifizetnek egy ingatlan bérléséért. Kétségtelen, hogy a kereslet ma sokkal nagyobb a kínálatnál, azonban jó kérdés, hogy mindez sokáig fenntartható-e? És nem pukkan ki idővel egy újabb lufi.

Ahogyan az is biztos, hogy nagyon jelentős az a társadalmi réteg, melynek tagjai normál (nem számtani közép alapján számított) keresetből is csak meglehetősen nehezen tudják kifizetni - nem csak a belvárosban, de még a külső kerületekben is - a bérleti díjakat. Talán jogosan lehetne erre azt mondani, hogy így működik a piac, de amíg sokan kapcsolati tőkéjüket kamatoztatva pofátlanul olcsón bérelhetnek akár a várban is lakásokat, eléggé nehéz lenyelni ezt.

Hogy az Airbnb-t kell-e az elszálló árak miatt hibáztatni vagy egyszerűen csak az van, hogy aki még nem ment külföldre, az mind Budapestre szeretne költözni, nehéz megválaszolni. Valószínűleg is-is. Az Airbnb nyújtotta szolgáltatás vonzó lehet a tulajdonosok egy részének, bár azok szerint, akik ezzel foglalkoznak, korántsem jelent annyival több bevételt, amennyivel több időt és energiát emészt fel a klasszikus bérbeadáshoz viszonyítva. A Budapest központúság és az elvándorlás pedig szintén nem kérdéses.

Akkor jöjjön az állami beavatkozás?

Az erőszakos kormányzati rezsicsökkentésről régóta azt gondolom, hogy nem pusztán kártékony, de még a kívánt célt is hazug módon éri el. A piaci folyamatokba történő efféle beavatkozás, az állami monopóliumok létrehozása egyáltalán nem hatékony és csak a legritkább esetben érvényesül a gazdaságosság elve. Persze veszteségre lehet kényszeríteni cégeket, majd fel lehet vásárolni azokat, hogy más forrásból, átcsoportosításból már maga az állam tömje be a réseket, de ez szemfényvesztés.

Ha például energetikai korszerűsítéssel el lehet érni, hogy kevesebb energiát használjunk el a fűtéshez, akkor az fenntartható módon éri el a rezsicsökkenést piaci árak mellett is. Viszont akkor, ha egyszerűen csak olcsóbb lesz a víz, a gáz, a villany, a távhő, akkor a különbözetet valakinek fedeznie kell. Mindezt nem lehet büntetlenül megcsinálni (pl. elmaradnak korszerűsítések), ráadásul ez nem mozdítja elő azt sem, hogy megpróbáljunk ezekkel takarékosabban bánni.

Persze több szempontból is sántít a hasonlat, de összességében az ingatlanbérbeadás hatósági szabályozásának ilyen irányba történő elmozdítása hasonló okokból nem szimpatikus. Hogy a magántulajdonomat mennyiért adom ki, legyen az én dolgom, addig, amíg a bérlésre senkit nem erőszakkal kényszerítek.

És ne legyen kétséges senki számára az sem, ha maximalizálásra kerülnének például a bérleti díjak, aki akarja, nagy valószínűséggel megtalálná a kiskapukat, legfeljebb még kevesebb dolog kerülne rá a papírra.

Na de januártól jöhet a kedvező munkáltatói albérlettámogatás!

Ez volna a csodafegyver? Aligha. Ez az eszköz látszólag ugyan egyszerűen csökkentheti a bérlők kiadását, de könnyen vezethet oda, hogy mindez simán beépül a bérleti díjakba, hiszen talált pénz, ennyivel akár több is kihúzható egy bérlőből. Én nagyon meglepődnék, ha ez valóban sokaknak segítene. A küszködők életét pedig nem valószínű, hogy megkönnyíti, nem hinném, hogy az ő munkáltatóik lesznek a legserényebbek a juttatás szempontjából.

De akkor mit csináljon az állam?

Azt, amit régen kellett volna, de néhány önkormányzaton kívül nagyon senki nem fektetett ebbe. Az állam úgy tudna értelmes módon fellépni a lakhatási problémák kezelése terén, ha bérlakásokat építene. És ebben az esetben nem csak a kifejezetten szociális célokból megépített bérlakásokra gondolok. Szociális bérlakások esetén, amennyiben ez valamilyen családvédelmi funkciót is betölt, természetesen alkalmas eszköz lehet arra, hogy bizonyos idő elteltével a család képessé váljon az önálló életvitelre, de ahogyan az előbb is írtam, nem gondolom feltétlenül követelménynek ezt.

Miért ne lehetne bizonyos bevétel alatt vagy az életkezdés, a családalapítás támogatása céljából segítséget nyújtani családoknak megfizethető bérlakás igénybevételével. Persze ne legyen ráfizetés a dolog, a saját költségeket és az amortizációt bevétel formájában termelje meg az épület. Alul kiadó üzletek, bérgarázs, bármi, ami bevételt teremt fent megfizethető kulturált lakások.

Míg sokan azért nem találnak lakást, mert a tulajdonosok jelentős része családoknak nem szeretné kiadni ingatlanát, a bérlakás-programban ez működhetne másként.

Ha tényleg beindul az építőipar, jelentős változások jöhetnek

A lakásépítések felpörgetése sokat változtathat a piac helyzetén. Ha megjelenne néhány ezer új lakás a piacon, az csökkenthetné annyival a nyomást, hogy kénytelenek legyenek alacsonyabb árat kérni a tulajdonosok. Ugyanakkor az új lakásokba nyilván nem azok fognak beköltözni, akik a leginkább rászorulók, tehát erősen kérdéses, hogy a csökkenés esetükben mit eredményezne.

De mi van az önkormányzatok üres ingatlanjaival?

És persze az is igaz, hogy rengeteg fővárosi ingatlan áll üresen, amit akár lakhatási célra is lehetne hasznosítani. Míg ezzel párhuzamosan sok helyen már boldogan szabadulnának a rettenetes állapotban lévő, évtizedek óta nem korszerűsített bérlakásaiktól az önkormányzatok.

A józsefváros.hu tudósítása alapján Kocsisék 10 év alatt a tulajdonukban lévő lakásállomány felétől szabadulnának meg. 1.3 milliárd lakbér elmaradása tényleg nagyon sok, de vajon még kamatmentes formában is hányan tudnák megvásárolni bérleményüket? Úgy hogy ezt követően részletet, nem pedig lakbért fizetnek?

Ezen emberek jelentős része nem a 120 vagy 90, de még ezek töredékét sem tudná feltétlenül megfizetni.

×××

Tudom, hisz olvastam, hogy sokakat megmosolyogtatott már korábban is, hogy mi lényegesen a piaci ár alatt adjuk ki a lakást. De miért lenne baj, ha az ember a piaci ár alá ígér? Ezen a piacon versenyelőnyt nyilván nem jelent, ugyanakkor miért a versengés volna a legfontosabb cél?

Én semmiképp nem tartanám jó iránynak azt, hogy a tulajdonosokra erőltesse bárki, hogy mindenki olcsóbban adja az ingatlanját, viszont az egyértelműen fontos befektetési szempontok vagy kényszerhelyzetek (saját devizahitelét a bérbeadásból fedezi, miközben családjával a nagyszülőknél lakik, ahogyan ezt a facebookon kommentelte valaki) mellett is fontos lehet átgondolni, milyen üzleti modell a kifizetődőbb hosszabb távon. Természetesen a legnagyobb bevétel is lehet érv, de érdemes számba venni, van-e esetleg emellett más is, amire jó, ha odafigyelünk.

De a magamfajta együgyűek partizánakcióin kívül lehet még tenni bármit? Sőt, kinek kellene egyáltalán cselekednie?

Ja igen, mi január elején kötjük a szerződést 36nm+8nm galéria 60.000forint+rezsi.

Csepregi János

Az eddigi cikkek:

I. Balek vagy, ha nem húzod le az albérlőd?

II. Melegek és gyerekesek kíméljenek!

III. Ne csinálj valóságshow-t a bérlőd életéből!

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!