Úgy tűnik a NER kedvezményezettjei egyre jobban félnek az olimpiai népszavazás sikerétől. Érdemes olyan szemmel figyelni az eseményeket, hogy minél súlyosabb állításokat fogalmaznak meg, annál nagyobb a para. Legutóbb a kormányzati pénzmosodának fenntartott Magyar Krónika főszerkesztője, Bencsik Gábor írta azt, hogy „a ballibnek azonban számolnia kell azzal, hogy ezt azok sem bocsátják majd meg neki, akiket sikerült rábeszélni az elutasításra. Sokan éppen úgy szégyellik majd a döntésüket, ahogy a kettős állampolgárság elutasítását – és 2018-ban, 2022-ben aligha szavaznak azokra, akik miatt szégyellni kénytelenek magukat.”

Nos, rólunk aztán minimálisan sem lehetne állítani, hogy közünk lenne a ballibhez, viszont azt határozottan ki tudjuk jelenteni, hogy Bencsik óriásit csúsztat.

Ugyanis 2004. december 5-én a kettős állampolgárságról szóló népszavazás sikertelensége valódi nemzeti trauma volt. Legfőképp Gyurcsány Ferenc öncélú politikai machinációi miatt sikerült rávenni a magyarországi magyarok jelentős részét, hogy tagadják meg saját testvéreiket. Ez megbocsáthatatlan történelmi bűn volt.

Ezzel szemben az olimpiai eszme csodálatos dolog, maga az olimpiai játékok viszont már régen nem az. Már az olimpiai helyszín kijelölésének a módja is álságos. Általában úgy zajlik, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság meghatározott tagjai választják ki a helyszínt. Ezen tagok nagy részét lefizetik a jelentkező városok. Minél több tagot tud korrumpálni egy város, annál nagyobb eséllyel rendezhet olimpiát. Aztán ha megvan, akkor lehet vigyorogni a konfettiesőben, majd gigaberuházásokkal teleszórni egy várost olyan felesleges építményekkel, amit az olimpia bő két hete után az égegyadta világon semmire nem lehet majd használni.

A játékok viszont szépek lesznek: az egészség, a fair play és a sport dicsőségét hirdeti a megannyi szponzor, a McDonald's-tól a Coca-Coláig mindenki. Ezek a multik aztán még több egészségtelen terméket adnak el, és még jobban szarrá keresik magukat. És az olimpia kapcsán is van elmúlt nyolcévezés: általában egy játékok után 8 évvel veszik vissza a különböző színű érmeket azoktól a sportolóktól, akik doppingoltak anno, de az ellenőrzések csak jóval később jutnak el arra a fejlettségi szintre, hogy észrevegyék azt. Az viszont tényleg gyönyörű, amikor olyan feddhetetlen múltú legendák adják át az érmeket a győzteseknek, mint például Schmitt Pál vagy Gyárfás Tamás.

Bencsik Gábor mindezzel hozta párhuzamba a kettős állampolgárságról szóló népszavazást. Az azonos nemzetből valók azonos állampolgárságának hiányát hogyan lehet összehasonlítani egy megtépázott jelenű sportesemény elutasításával? Bencsik azzal a kijelentésével, hogy egy kalap alá vette a nemzettársaink arcon köpését egy olimpiáról szóló népszavazással, azzal gyakorlatilag megalázta a határon túli magyarokat.

Az olimpia elutasítása nem a nemzeti büszkeség meggyalázásról szól, hanem egy egyszerű racionális döntés, a kettős állampolgárság pedig nemzeti minimum. Sajnálatos, hogy Bencsik Gábor fejében ez a két dolog összekavarodik.

Nuszbaum Tibor

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!